Az Egyesült Államok legnagyobb amerikaifutball-szövetsége, az NFL az utóbbi időben kénytelen volt vizsgálatot indítani az agyrázkódásos esetek kezelése ügyében. Kiderült ugyanis, hogy négy korábbi, még csak harmincas éveinek közepén járó sportoló komoly agykárosodást szenvedett a focipályán szokásos kemény ütközésektől.
Az újság szerint 1,2 millió tizenéves játssza versenyszinten az amerikai nemzeti sportot. Legtöbbjük nem tudja, mint ahogy szüleik sincsenek tisztában azzal, hogy a fiatalok esetében az agyszövetek sokkal súlyosabb sérüléseket szerezhetnek, mint felnőtt korban.
A sokak által erőszakossága miatt bírált sportágban a külső testi sérüléseket megfelelően ellátják, a láthatatlan, belső károk kezelésére azonban nem fordítanak kellő figyelmet. Az agyrázkódás és annak jellemző tünetei - szédülés, rosszullét, álmosság, látászavar - többnyire ráadásul titokban maradnak. A tinédzserek erénynek, sőt sokszor kötelességüknek tartják, hogy "oda se neki" alapon elviseljék a fájdalmakat, ne vegyenek tudomást a sérülésekről.
A The New York Times nem hivatalos felmérésekre hivatkozva azt írta, hogy minden idényben a középiskolás focisták 15 százaléka tesz jelentést agyrázkódásról. Az agyrázkódás kimondása nélkül, de egyértelműen arra utaló tünetekre panaszkodik legalább egyszer a fiatal sportolók csaknem 50 százaléka. A gimnazista focisták 35 százaléka két vagy több agyrázkódásról számol be.
Az újság több konkrét esetet sorol fel, amikor tizenéves diákok a mérkőzésen fejjel rohantak egymásnak, hihetetlenül keményen ütköztek a fejvédők, a sisakok roppantak, majd a focisták néhány napos szédülés, kóválygás után kómába estek, s meghaltak. A legtöbb esetben kiterjedt agyi vérömleny végzett a fiatalokkal.