A kiegyezés évében, 1867 elején már hét nagy vasúttársaság működött Magyarországon, összesen 2153 km-es vonallal. A kiegyezést követő rohamos gazdasági fejlődés kapcsán másfél évtized alatt 13 újabb vasúttársaság alakult, közöttük a Magyar Államvasutak.

Azóta folyamatosan zuhan a színvonala és a népszerűsége. Tesznek ellene valamit, hogy ez ne így legyen?

A MÁV Zrt. az európai vasutakkal azonos időben, 2006. december 10-én, vasárnap hajnalban állt át a következő évi menetrendjére és egy úgynevezett ütemes menetrendet vezet be.

Az ütemes menetrend egy olyan menetrend, amelyben a járművek a nap legnagyobb részében minden órában ugyanakkor indulnak. A menetrendben lennie kell egy olyan legalább 120, de inkább 60 perces alapütemnek, amely a hét minden napján azonos paraméterekkel megszakítás nélkül legalább 12-14 órán át fennáll. A csúcsidőben jelentkező igényeket az alapütem zavarása nélkül kell kiszolgálni. Ha nincs alapütem, a menetrendi struktúra semmiképpen nem tekinthető ütemesnek. Az alapütemet adó vonatoknak szigorúan igazodniuk kell egymáshoz, eltérés csak nagyon indokolt esetben lehetséges 1-2 perc erejéig, pozitív irányban. Az alapütemet adó menetrendnek szimmetrikusnak kell lennie, hogy a csomópontoknál a csatlakozások megfelelően működjenek és az átszállások egységes rendszerben történhessenek. A menetrendnek magától értetődőnek kell lennie. A cél az, hogy a menetrend elfogadható kínálatot nyújtson, minél egyszerűbben megjegyezhető, logikus és kiszámítható legyen.



Mindez szép és jó, nagyszerűen hangzik. Csak nálunk, mint ahogy más is, ez sem olyan egyszerű.

Az egységes tarifarendszert 2007. május 1-jétől vezették be. Megpróbálták a MÁV tarifáit a Volán busz áraival egységbe hozni. Eredetileg január elsejétől drágultak volna a jegyek, a MÁV és a Volán viszont a technikai átállás miatt egy hónap haladékot kért. Ez azt jelentette, hogy februárban már jobban a zsebbe kellett nyúlni azoknak, akik a vasúti közlekedést választották. Májusban a buszjegyek újabb 4, a vonatjegyek pedig 17 százalékkal emelkednek átlagban és a kulcsszó pont ez. Ugyanis voltak olyan települések, ahol a 70-80%-os áremelést is el kellett viselni az embereknek. Átalakult a közalkalmazotti kedvezmény és megszűnt a diákoknak járó 67,5 %-os kedvezmény, helyette 50% maradt.

A baj csak az, hogy a drágulással nem járt együtt a színvonal emelkedése. Maradtak a büdös, koszos vonatok. Ha le akar ülni az ember – jobb esetben van szabad hely – jobb, ha megnézi előbb az ülést, és egy papírzsebkendővel kicsit javít a helyzeten. Az ablak mellé, lehetőleg ne üljünk, mert télen könnyen hóemberré változunk, mire megérkezünk az úti célunkhoz. Ha mégis sikerült helyet találni, leülni és nem ragadtunk bele egy rágóba sem, akkor már csak azért kell izgulni, hogy ne késve érkezzünk meg.

Talán ez a legkeményebb elvárás, köszönhetően az ütemes menetrendnek. Az elgondolás jó, az indulási időpontok könnyen megjegyezhetők de akkor miért bosszankodik naponta 17 ezer utas a vasúti késések miatt?

Járatok szűnnek meg, vagy ritkulnak azokon az útszakaszokon, ahol többre lenne szükség. Az egyiken nincs utas, a másikon túl sok. Összességében a vasutat választók száma egyre fogy.

Nincs könnyű helyzetben egy miskolci család, ha el szeretne jutni esetleg Sopronba. Márpedig miért ne mehetne? A Lővérek, a Tűztorony vagy maga a város hangulata épp elegendő indok ahhoz, hogy valaki ott töltsön pár napot. Vonattal ez minimum egy átszállás, de a kettő, három is gyakori. Időben az 5 óra 19 perctől kezdve akár 8 óra 22 perc is lehet. Mindez a másodosztályon 5-6 ezer forintba, az első osztályon 7-8 ezer forintba kerül, 389 kilométer.

Nincs könnyű helyzetben a vasúttársaság, ha meg akarja tartani az utasait. MÁV adatai alapján évente hat millióan panaszkodnak a vonatok késése miatt. Ezen részben segíthet a késés mértékéhez képest a jegyár visszafizetése, de a bosszúságon és az esetleges kellemetlen következményeken ez sem segít.

Rendkívüli esetek mindig történhetnek, a késések előfordulnak de, hogy mindennapossá váljanak azt nehéz és egyre nehezebb tolerálni az utazó közönségnek.