A Human Bomb (Emberi bomba) című másfél órás dokufikció annak a 46 órának a történetét dolgozza fel, amelynek során a jelenlegi államfő Franciaország hősévé vált.
Tizenhat dinamitrúddal felszerelkezve 1993. május 13-án egy álarcos férfi rontott be Párizs egyik külvárosi óvodájába, ahol 21 gyereket ejtett túszul. A magát csak H.B.-nek nevező férfi 100 millió frankot követelt a gyermekek elengedése fejében. Ha kérését nem teljesítik, olyan sebességű vérvételt hajt végre a gyerekeken, amely jelentős sérülésekhez vagy halálhoz vezethet - írta a nagyon magas intelligenciájú túszejtő levelében.
A túszejtővel a tárgyalások a gyerekek előtt kezdődtek meg. A legfőbb (önjelölt) tárgyaló a kisváros, Neuilly-sur-Seine polgármestere, Nicolas Sarkozy akkori pénzügyminiszter volt. Nem hagyva időt a túszejtőnek a gondolkodásra, a már akkor energikus Sarkozy politikusi tehetséggel elhitette H.B.-vel, hogy igaz barátja, és hogy senki nem akar neki rosszat. H.B. pedig a véget nem érő győzködés során egyenként adta át a gyerekeket a polgármesternek, aki kamerák kereszttűzében hozta ki és adta át az óvoda előtt őket szüleiknek. Egészen addig, amíg H.B. el nem utasította a tárgyalás folytatását.
Mire a rendőrség megindította a sikeresen végződő támadást, már csak hat kislány volt a túszejtő fogságában. A rendőrök korábban altatót csempésztek kávéjába, így amikor a kommandósok betörtek a tanterembe, H.B. aludt. Az őt álmában lelövő kommandóst a túszejtő családja gyilkosság gyanújával feljelentette. Daniel Boulangert három évvel később ártatlannak találta a bíróság, 2003-ban pedig Nicolas Sarkozy belügyminiszter Becsületrendre terjesztette fel.
Daniel Boulanger A nap, amikor megöltem H.B.-t címmel írta meg a 46 óráról emlékeit, amely a játékfilm alapjául szolgált. Ezenkívül korabeli híradó- és rádiórészletek, valamint a rendőrség és a tűzoltóság felvételei alapján valósághűen rekonstruálta Patrick Pubel rendező a túszejtés legfeszültebb és legérzelmesebb pillanatait. A Bruce Willisre emlékeztető kommandós önmagát alakítja a filmben.
A bemutatót beharangozó francia lapok szerint Frédéric Quiring olyan élethűen alakítja Nicolas Sarkozyt és annak jellegzetes mozdulatait és grimaszait, hogy a sajtóvetítésen a francia újságírók általános derültséggel fogadták első színrelépést az egyébként drámai történetben.
Francia kommentárok szerint a tévéfilm alapján kiderül, hogy a bolgár ápolónők kiszabadítója nem államfőként lett kiváló túsztárgyaló, s feltehetően hallunk róla még ilyen szerepben. Hugo Chávez venezuelai elnök szerint ugyanis Nicolas Sarkozy azt mondta neki, hogy kész Kolumbia déli részébe utazni, ahol a venezuelai elnök tárgyalni kíván a FARC által fogva tartott túszok, közöttük a francia-kolumbiai állampolgár Ingrid Betancourt kiszabadításáról.