A ma már kultmusicalnek számító, elnyűhetetlen színpadi produkciót Leonard Bernstein, Arthur Laurets és Stephen Sondheim zseniális szerzőhármasának köszönheti a világ színházrajongó közönsége.
Bernstein musicalje annak idején alaposan felkavarta a korabeli amerikai zenés-színházi életet. Fergeteges táncjelenetei, sodró erejű zenéje és markáns társadalmi mondanivalója 1957-ben ismeretlen magasságokba emelte a musical műfaját. Bernstein túlfokozott dinamikus zenéjével a nagyvárosi élet díszletei között dúló emberi érzelmek ábrázolásával tulajdonképpen ott folytatta a komponálást, ahol George Gershwin a Porgy és Besst abbahagyta.
A megvalósítás évekig késett, hiszen az ötlet Jerome Robbins fejében már 1949-ben megszületett: kellene egy modern, a Rómeó és Júliához hasonló, vérpezsdítő, ám drámai zenés történet. Egészen addig nem történt az ügyben említésre méltó, amíg egy alkalommal Bernstein egy New York-i autóskaland közben, a Puerto Ricó-i negyedben tinédzserek gyűrűjébe nem került. Akkor és ott eldöntötte, hogy a klasszikus Rómeó és Júlia mítoszt Veronából Manhattan zsúfolt nyomornegyedébe helyezi át, s a családok harcát két népcsoport egymás elleni küzdelmévé változtatja, mely az ötvenes évek Amerikájában mindennapi problémává növekedett.
A hősszerelmesek neve ezúttal Tony és Maria lett, a híres erkélyjelenetből pedig a hátsóudvar rozsdás tűzoltólétrája. Az életre-halálra harcoló Capuletek és Montague-k helyére két banda került: az utcán élő, lehetőség nélküli fiatalok két csoportja, a Puerto Ricó-i bevándorlókból álló "Cápák" és a velük szemben álló "Rakéták" bennszülött fiataljai. E bandák állandó gyűlöletben ádáz küzdelmet folytatnak egy területért, tagjai kiábrándultak, nyugtalanok, cinikusak, kesernyések. Ez adja a két fiatal, a Rakéták vezetője, Tony és a Puerto Ricó-i lány, Maria között kibontakozó tragikus végű szerelem hátterét.
A darabban a tánc - a Broadway-n addig soha nem látott - fontos, drámai szerephez jut. A két "gang" baljós, táncos jelenetei kitűnően érzékeltetik a visszafojtott szenvedélyeket és indulatokat, a vadság-eksztázis-gyötrelem együttesét. A szétrobbanóan izgalmas "Amerika" kórus, a humoros I Feel Pretty, a lírai "Maria" és "Tonight" a big band jazz és a latin-beat, a mambó zenei hagyományaira épített.
A West Side Story-t a fergeteges siker után 1961-ben Robert Wise vitte filmre Jerome Robbins kitűnő társrendezésével. A Natalie Wood és Richard Beymer főszereplésével készült film 11 Oscar-jelölésből 10-et hazavitt, közöttük a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb filmzene díját. Az Amerikai Filmintézetnek a legjobb száz amerikai filmet rangsoroló listáján a negyvenegyedik, a legjobb musicalek sorában az előkelő második helyet, a legjobb romantikus amerikai filmek listáján pedig a harmadik helyet foglalja el. Elismerésben részesült a Deutsche Grammophon CD-albuma is, amelyen Kiri Te Kanawa és José Carreras szólaltatták meg Bernstein dallamait.
A darabot Magyarországon először 1969-ben tűzte műsorára a Fővárosi Operettszínház, és azóta is szinte folyamatosan láthatja a közönség. Idén Egerben az Agria Összművészeti Fesztivál programjában szerepelt Harangi Mária rendezésében.
