Tanár úr, mi lehet a sorsa az EU-kezdeményezésnek?

Egyszerűen arról van szó, hogy létezik az Európai Emberi Jogi Egyezmény, melynek értelmében Európa gyakorlatilag valamennyi országában eltörölték a halálbüntetést, vagy ha megmaradt a jogrendben, az alkalmazása szünetel. Belgiumban például már az említett egyezmény megszületése előtt is szünetelt.
Magyarországon az Alkotmánybíróság döntése szüntette meg a halálbüntetést azon az alapon, hogy az alkotmány garantálja az emberi élethez és emberi méltósághoz való jogot, így, együtt a kettőt.

Bizonyos súlyosabb esetekben – gondolok itt a móri mészárlásra – egyes vezető politikusok is szorgalmazzák a legszigorúbb büntetés visszaállítását. Van erre jogi lehetőség egy EU-tagállamban?

Elvileg nincsen, de nem az unió miatt nincsen, hanem az említett egyezmény miatt, mely nemzetközi szerződést minden EU-tagállam aláírta meg rajtuk kívül mások is. Ahhoz, hogy visszaállítsák a nevezett büntetési tételt, előbb fel kellene mondani az egyezményt.

Ha nem tévedek, a halálbüntetés kiváltásának céljából vezették be a tényleges életfogytiglani szabadságvesztést.

Igen, ez ma is a viták középpontjában áll. Ebben a kérdésben felvetődnek alkotmányossági kifogások. Egyesek azt állítják, hogy a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés komoly problémákat okoz, mert az az ember, akit élete végéig bezárva tartanak, gyakorlatilag felmentést kap minden további bűncselekmény alól. Hiszen mi történik, ha odabent újabb bűnt követ el? Még egyszer életfogytiglanra ítélik? A rabtársak és a börtönőrök állandó veszélyben vannak, ami szuperbiztos őrzési helyek kialakítását követeli meg, ami költséges is. Ez a gyakorlatias érv. Mások szerint olyanfajta lélekrombolást visz végbe az elítéltben, ami miatt nem alkalmazható ez a büntetés.
Ez az elgondolás nemcsak nálunk jelenik meg, hanem például Németországban is, ahol az alkotmánybírák azt mondták, hogy nem illik az embert őrzési tárggyá változtatni, alkotmányosan ez nem engedhető meg.

Ha csupán az uniót nézzük, rajtunk kívül hol van még érvényben a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés?

Ismereteim szerint sehol.



Ez magyar találmány?

Nem. Angliában is volt ilyen.

Mostanában több cikk beszámolt arról, hogy a szakma felülvizsgálná ezt a fajta büntetési tételt, és enyhítene rajta. Látja ennek realitását?

Van egyfajta konzervatív kezelési módja a kérdésnek, amely azt jelenti, hogy ténylegesen letöltendő életfogytiglani szabadságvesztést csak kivételes esetben mondhat ki a bíróság, viszont ha kimondta, akkor a betartandó.
A másik, liberális felfogás azt mondja, hogy a tényleges életfogytiglant esetleg felül lehet vizsgálni. Végül van egy olyan álláspont, mely szerint ilyen büntetés nem kellene, az ítéletet kimondó bíróságnak lenne a feladata meghatározni azt a legkorábbi időpontot, amikor az illető feltételesen szabadlábra bocsátható.
Az az elítélt, aki tudja, hogy belátható időn belül van reménye a kiszabadulásra, elképzelhető, hogy igyekszik legalább a börtönszabályzatot betartani, és a rossz tapasztalatok a szabadulást követően is visszatartják olyan cselekmények elkövetésétől, hogy visszakerüljön. Akinek ilyen reménye nincs, azt mi motiválja a jó magaviseletre?

Amennyiben enyhítenének a jelenleg érvényes legszigorúbb büntetésen, az visszamenőleg vonatkozik a már tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltekre is?

Valószínűleg igen, tekintettel arra, hogy elsősorban éppen miattuk kellene ezt a változtatást végrehajtani, hiszen rengeteg problémát jelent a speciális elhelyezésük, fogva tartásuk. A döntés a törvényhozók kezében van, a képviselők kérdésben elfoglalt álláspontja nagyon nehezen jósolható meg. Mindig akadnak olyan képviselőcsoportok, amelyek a büntetőjog szigorításában látják a megoldást a különböző problémákra. Hozzáteszem, hogy a rendszerváltás táján működő országgyűlésünk egyáltalán nem lelkesedésből, mintsem nemzetközi kötelezettségvállalásból törölte el a halálbüntetést. Személy szerint csak helyeselni tudtam az akkori döntést, bár az eltörlés módja problematikus volt, mert az Alkotmánybíróság végezte el azt a feladatot, amit jobb lett volna, ha többpárti konszenzussal hajtanak végre.

A jogásztársadalom mennyire megosztott ebben a kérdésben?

Nagyon megosztott. Sok ismert kolléga nyíltan vallja, hogy a halálbüntetésnek megvan a haszna, mások ennek az ellenkezőjét hangoztatják. Hol az egyik, hol a másik oldal hangosabb ebben az ügyben.

Mi lehet a sorsa a mostani uniós felhívásnak? Laikusként nehezen tudom elképzelni, hogy a moratórium hatására az Egyesült Államokban vagy Kínában íziben felülvizsgálnák a halálbüntetés jelenlegi gyakorlatát.

Egyetértek. Az USA története egészen világosan mutatja, hogy az ország halálbüntetés párti. Volt ugyan egy időszak, amikor a Legfelsőbb Bíróság döntése kapcsán eltörölték a kegyetlen és szokatlan büntetés alkalmazásának tilalmára vonatkozó alkotmányi passzusra hivatkozva. Aztán a Legfelsőbb Bíróság lazított ezen az álláspontján, és az államok lépésről lépésre visszaállították a legsúlyosabb büntetést. Utah államban ez például annyira ellentmondásos história volt, hogy a visszaállítás utáni első elítélt, Gary Gilmore pert indított, hogy hajtsák rajta végre az ítéletet.
Kína esete egészen más, de tény, hogy az ázsiai ország súlya meglehetősen nagy az ENSZ-ben.



Mindezek ellenére az elmúlt egy évben újabb négy ország csatlakozott a halálbüntetést eltörlő országokhoz (számuk így már 93), tehát úgy látszik, a trendek ezt a folyamatot mutatják.

Ez idő szerint igen. Kétségtelen, hogy a második világháború utáni időszakban megnövekedett a halálbüntetést ellenzők aránya. Mégis visszautalnék Belgiumra, ahol a 19. század végén felfüggesztették a halálbüntetés alkalmazását, és azóta sem változtattak ezen.
A halálbüntetést pártolók gyakran hangoztatják, hogy azért hívei a kivégzésnek, mert számos esetben megtörtént már, hogy az elítélt, börtönbüntetését letöltött ember visszakerülve a társadalomba, újra gyilkolt.
Ezzel szemben emlékeztetek a móri mészárlásra, amelynek kapcsán elítéltek két embert, akiket – ha érvényben lett volna a halálbüntetés – már kivégeztek volna; mint utóbb kiderült, tévedésből.

Mint a tanár úr említette, a döntés – legalábbis a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés esetleges enyhítése – a törvényhozók kezében van. Kísérletet tettünk arra, hogy megkérdezzünk egy korábbi országgyűlési képviselőt, a jelenleg ügyvédként praktizáló Dr. Torgyán Józsefet, mi az álláspontja a kérdésről. Íme, a telefonbeszélgetés:

Ügyvéd úr, ön korábban több felszólalásában is pártolta a halálbüntetés visszaállításának szükségességét...

Ön téved, és megdöbbent a tájékozatlansága. Való igaz, hogy a Független Kisgazdapártnak ez volt az álláspontja a tevékenységének újraindítása után, lényegében 1989-től kezdve, de az Európai Unió felé közeledvén, és az Európai Uniós álláspontot elfogadván magam teljes mértékben osztottam az unió álláspontját. Ezzel szemben állítani bármit az ön részéről, tudatos történelemhamisítás.

Lehet, hogy „az Európai Unió felé közeledvén, és az (…) álláspontot elfogadván" Torgyán doktor osztotta az uniós álláspontot, viszont addig – nemzetközi kötelezettségeinknek fittyet hányva – nem egy esetben hangoztatta a halálbüntetés – legalább részleges – visszaállításának szükségességét. Következzék hát egy csokorra való az egykori kisgazda politikus korábbi, idevágó megszólalásaiból.