Öt évvel ezelőtt egy rajzversennyel kezdődött. A Sopronkőhidai Fegyház és Börtön több mint hétszáz elítéltje közül tucatnyian komolyan vették a felhívást és alkotni kezdtek. Belőlük, a legtehetségesebbekből alakult ki az a kis csoport, amely ma a képzőművészeti szakkör magját képezi. A szabadulók és a büntetésüket tovább töltők műveiből mára már valóságos börtön galéria született.
Vadorzás, halált okozó ittas vezetés, csalás, betörés, emberölés. A bűn lehet bármily súlyos - az olajfestményeken, akvarelleken, szobrokon, kisplasztikákon és fafaragásokon aligha lehet felfedezni az alkotó tragédiáját. A mű leginkább a tehetségről beszél, meg arról, hogy kiben milyen érzések, indulatok, feszültségek kavarognak lelke mélyén.
- Hetente kétszer jönnek össze a képzőművészek. A kiállító teremben alkotnak, eszközökre, szerszámokra és anyagokra, vászonra, rajzlapra nincsen gondjuk, mert a fegyház biztosítja számukra. Most öt tagunk van összesen, ők valóságos kis műhelyt alakítottak ki maguknak.
Rendezik, takarítják, tárlatokat szerveznek benne. Hihetetlenül tehetségesek! A civil világban az általános iskolai rajzórával lezárult az önkifejezés világa számukra. Felnőttként már egyikük sem fogott ecsetet, vésőt, ceruzát soha a kezébe. Itt ébredtek rá, a rácsok mögött, hogy ami önmagukban zajlik, munkálkodik, feszül, azt a képzőművészet eszközeivel fejezzék ki.
Öt esztendő alatt komoly gyűjteményt hoztak létre Sopronkőhida festő és fafaragó mesterei, szobrászai. Ezekből rendszeresen szervezünk kiállításokat, börtönön belül és kívül is, a városban - tudatta Krettiné Bognár Veronika nevelőtiszt, a szakkör vezetője. Különös ez a művészet, mert a szelíd tájképektől kezdve, a kihívó, erotikus, vagy éppen már provokáló műveket egyaránt megtaláljuk benne. A nagyközönség kinn, a börtönfalakon túl természetesen jobban elfogadja a mesterien elkészített intarzia képeket, a miniatűr hajókkal kitöltött türelem-üvegeket, a szalma- és cérnaképeket. A modern irányzatokat megidéző szobrokat és festményeket azonban, amelyek a hosszú börtönévek alatt felgyülemlő vágyakat, indulati feszültségeket tükrözik, olykor talán még megbotránkoztatónak is tartják. De vajon nem így volt-e ez a múlt évszázad hajnalán megszülető modern "izmusok", az expresszionizmus, a szürrealizmus, a dadaizmus, a kubizmus tárlatain is? Hiszen a börtönben készült alkotások értékét éppen őszinte kifejezésmódjuk és eredetiségük növeli, és ebben rokonok a nagy alkotók munkáival is.
- Természetesen nem minden tehetség kíván részt venni a szakkör munkájában, vannak, akik a celláikban festenek, szobrászkodnak. Az intézmény ennek is zöld utat enged - magyarázza Krettiné.- Azok, akik vállalják a rendszeres foglalkozásokat időnként a civil társadalomban elismert művészekkel is találkozhatnak. Babos Ágnes festőművész, egyetemi tanár több elítélttel is foglalkozott már, és egy közös kiállításukat is megnyitotta a Soproni Gyermek- és Ifjúsági Központban.
A szakkör jelenlegi tagjai, akik nevüket is vállalták, most éppen a következő kiállítás anyagaival készülnek. Seres Norbert és Körző Frigyes festenek, míg Bogdán András, Horváth Tamás, Szűcs István faragnak, agyagoznak, barkácsolnak. Valamennyien több éves börtönbüntetésüket töltik.
