Idestova másfél évtizede nyílt meg Pest szívében, a Galamb utcában a Dovin Galéria, amely első perctől kezdve a kortárs képzőművészet támogatását tűzte ki céljául. Később ezen belül is tudatosan a frissen diplomázott hallgatók elsődleges kiállító helyévé vált, majd további profiltisztítással kidolgozott az ezredfordulón egy úgynevezett tájkoncepciót. Ennek keretében azokat a festőket részesíti előnyben, akik közvetlenül avagy közvetett módon a természet ábrázolását tekintik céljuknak. Mindezeknek a feltételeknek jól megfelel a harmincas Horváth Krisztián is, akinek egyéni tárlata Laboratórium címmel november 3-ig itt látható.
A fiatal alkotó tucatnyi, nagyméretű vásznán a retorta mindegyre visszatérő motívum, amelyben rendszerint kígyók, békák, halak és gyíkok meg mindenféle tengeri herkentyűk vonaglanak, akárcsak egy középkori kuruzsló varázsfazekában. Ez a retorta hol a havasok felett lebeg a magasban, akár egy léggömb, hol meg erdei tisztás vizének partján áll, mint egy savanyúsággal teli befőttesüveg, a tárlat meghívóján pedig egy szárnyas arkangyal tartja karjaiban, aki a hegycsúcson áll, szinte monumentális emlékművé magasodva.
Maga a festő így vall titokzatosnak tűnő alkímiai műhelyéről:
- A festészet valódi alapanyagokkal dolgozik, maga a művelet pedig a főzés, amelyhez nagyon sok idő kell. Évszázadok, évzeredek, évmilliárdok lassú tűzön sűrűsödnek egyetlen pillanattá. Erjed a főzet, azután tisztul, megint erjed és megint tisztul… Egyetlen pillantásban rotyognak évszázadok születései és halálai, építkezései és összeomlásai, évezredek mítoszai, szimbólumai, madárdalai, háborúi, istenei, évmilliárdok földrengései, eróziói. A legfontosabb azonban a megfelelő arányú összetétel, ami a legbonyolultabb kérdés is. Hiszen kínosan meg kell válogatni az alapanyagot, ugyanakkor mégis mindennek bele kell kerülnie az edénybe. Semmi sem mradahat ki. Ezzel kapcsolatban titkos receptet emlegetnek, és nem ok nélkül. Valóban közölhetetlen: egyedi, személyes mérce szükséges hozzá és ezt mindenkinek magának kell megszereznie. A bölcsek egybehangzóan állítják, hogy ha tényleg megfelelő az összetétel és nem csak mímelve, hanem szívvel és álhatatosan végezzük ezt a munkát, egyszercsak farkasszemet néz velünk a lombikból valaki, aki megdöbbentően hasonlít ránk - önmagunk. Ám a filozófusok azt sem hallgatják el, hogy gyors, könnyű siker reményével ne áltassa magát senki, mert ez tragikus tévedések okává válhat. Egy egész élet munkájára is szükség lehet ahhoz, hogy mindez végbe menjen. Vagy még az sem elég!
