Horváth Ágnes kifejtette: ezen célok együttes teljesítése érdekében volt szükség a magyar egészségügy reformjára, amelyet a biztosítási rendszer tesz teljessé.
Az átalakítások során újra kell szabni a régi viszonyrendszereket - fogalmazott, hozzátéve, hogy az átalakulás nehéz lesz, a változásokhoz az ágazat összes szereplőjének alkalmazkodnia kell.
A tárcavezető az egészségbiztosítási rendszerről szólva elmondta, abban érvényesülni fog a szolidaritás és a verseny, ez utóbbi a betegek választási szabadságában nyilvánul meg.
Horváth Ágnes beszélt arról, hogy a törvénytervezet parlamenti elfogadása után a megalakuló egészségpénztárakban 49 százalékig tulajdont szerzett magántársaságok területekre fognak licitálni, amely licittől azt várják, hogy annak befejeztével (2008 végére) 8-10, esetleg 12 pénztár kezdheti meg működését országos hatáskörrel.
A pénztáraknak lehetőségük lesz úgynevezett szelektív szerződéskötésre, ezen szerződések megkötésének feltétele a biztosítási felügyelet által támasztott minimumkövetelmények megléte - mondta a miniszter. Előfordulhat az is, hogyha valamely szolgáltató nem felel meg ezen feltételeknek, akkor a pénztár nem köt vele szerződést - tette hozzá Horváth Ágnes.
A szelektív szerződéseket is "kétfelé lehet bontani" - mondta, az egyik az általános, a másik a preferált megállapodás. Előbbinél az ellátási díjtételek fixek, utóbbinál azonban a biztosító egy-egy ellátás esetében - ha azt az adott intézmény magas színvonalon végzi - fizethet többet is a szolgáltatónak.
A díjtételekről szólva kifejtette: azok mértékét - hogy az intézmények tervezhessenek - egy évre előre garantálják, és megszűnik a kórházak által sokat kritizált teljesítményvolumen-korlát (tvk), ám 2008-ban még megmarad ez a finanszírozási módszer.
Horváth Ágnes hangsúlyozta azt is, hogy a szolgáltatók oldaláról nem kell az adminisztráció növekedésével számolni, az intézményi jelentési kötelezettség nem változik.
A törvény elfogadása és 2008. január 1-jei életbe lépése után kezdődhet a licit és a biztosítottak toborzása, a rendszer "élesben" 2009 januárjától indul.
A konferencián előadásában Markos Kyprianou, az Európai Bizottság egészségügyi főbiztosa kifejtette, az unión belül eltérőek az egyes tagállamok egészségügyi rendszerei, ennélfogva a problémák is különbözőek és az azokra adott megoldások is mások. Az ágazat működtetése a tagállamok saját hatáskörébe tartozik, azokhoz csak irányelveket és célokat fogalmazhat meg a közösség.
Kiemelte: fontos, hogy az egyes tagállamok tanuljanak egymástól, hiszen - mint fogalmazott - "nem kell újra feltalálni a spanyol viaszt".
A főbiztos elismerte, hogy a prevenció terén, az egyes megbetegedések megelőzése érdekében tett lépésekben lemaradás van, de ezt a problémát mindenhol nehezen kezelik, hiszen az egyén életmódjából (dohányzás, alkoholfogyasztás, testmozgás hiánya) fakadó problémákat nehéz rendszerszinten megoldani.
Markos Kyprianou szerint kihívást jelent a demográfiai helyzet alakulása is. Mint mondta: az orvostudomány és a technológia fejlődésének köszönhetően egyre tovább élnek az emberek, ám nem mindegy, hogy ezeket az életéveket mennyire egészségesen töltik. Úgy fogalmazott: az egészségügybe fektetett pénzek nem csak költséget jelentenek, hanem befektetést is.
Az Európai Unióban az egészségügy kiemelt szakmapolitikai kérdéssé vált - tette hozzá a főbiztos -, így a különböző ágazati döntések meghozatala előtt vizsgálni kell azok egészségügyi hatásait.
Gál Ilona, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára előadásában elmondta: Magyarország egészségügyre 400 milliárd forintra pályázhat 2007-2013 között, ebből 2007-2008-ra 256 milliárd forint forrásra van lehetőség.
A különböző uniós alapokból nyerhető pénzeket rekonstrukcióra, megújuló energiaforrások bevezetésére, gép-műszerbeszerzésre, informatikai fejlesztésekre és akadálymentesítésre lehet felhasználni.
