Erre azt mondja a jelenlegi ellenzék, hogy az első Gyurcsány-kormány az ország valós gazdasági helyzetének eltitkolásával, vagyis tisztességtelen eszközökkel hosszabbította meg mandátumát.

Természetesen hibát követett el az akkori kormány. Azt se felejtsük azonban el, hogy az az ok-okozati összefüggés-láncolat, amely a magyar belpolitikában kialakult, majdhogynem szükségszerűen és kényszerűen tolta csapdahelyzetbe az akkori kormányzatot. Az őszödi beszéd kontextusában az a rossz, hogy rettenetesen nehéz az emberek számára nyilvánvalóvá tenni a dolgokat, jelesül azt, hogy a másik oldal hazugságai milyen mértékben kényszerítették a valós adatok elhallgatására az akkori kormányt. Sajnos ma a pártok politikai programjának és az egyes politikusok képességeinek, habitusának tényleges mérlegelését borzasztó nehéz elvégezni.

Mit gondol a most zajló reformokról?

Annak, hogy az államháztartás hiányát mérsékelni kell, és rendbe kell hozni a kasszát, nincs ésszerű alternatívája. A részletekre vonatkozóan soha nem fogadtam el azt az állítást, hogy egyetlen létező megoldás lehetséges. Egyes döntések előtt alaposabban kellett volna mérlegelni. Veszek egy példát az egészségügyből. Egyértelmű volt, hogy eltúlzott a kórházi ágyszám, hogy rossz az orvosok és asszisztensek eloszlásának aránya összességében is és területileg is, hogy előbb-utóbb hozzá kell nyúlni a létező rendszerhez. Ehhez kapcsolódó probléma, hogy Magyarországon mintegy 3-4 millió munkavállaló, vállalkozó által fizetett járulék finanszírozza a teljes népesség számára az alanyi jogon járó egészségügyi ellátást. Mindebből következően az én szememben az egészségügy alapkérdése az, hogyan lehet megteremteni azt a helyzetet, hogy részben valóságos árán, illetve részben jövedelemarányosan mindenki kivegye a részét az ellátás finanszírozásából. Minden más ezután következik.

Van alternatívája a koalíciónak? Kérdezem ezt azért is, mert számomra korábban úgy tűnt, hogy az SZDSZ nem kifejezetten kedveli önt.

Kétségtelen tény, hogy valami ok folytán, melynek gyökere talán a szakszervezeti múltamba nyúlik vissza, velem mindig volt valami baja az SZDSZ-nek. Ezen néha mosolyogtam, néha bosszankodtam, sokszor igazságtalannak tartottam, de soha sem ezen az alapon ítéltem meg a koalíciós együttműködést. A koalíciókötés végső soron matematika. Több cikluson keresztül az bizonyosodott be, hogy ez a két párt, az MSZP és az SZDSZ tud egymással koalíciót kötni. Ez persze, nem törvényszerű, nem örök időkre szól.

Milyennek látja a magyar szakszervezetek helyzetét, működését?

Magyarországon kisebb tere van ma a szakszervezeteknek, mint kellene, erejük jelentősen megcsappant, pedig a társadalom rendkívül fontos elemei. Sokan vetik az egyes szakszervezeti csoportok szemére a politikai elkötelezettségüket, pedig Európa minden országában megfigyelhető a szakszervezetek politikai irányultsága, ami természetes. Egyébként érdekes, hogy sztrájkügyekben Nyugat-Európában is hamarabb megmozdulnak ezek a szervezetek a baloldali kormányok alatt. Erősödnie kellene a hazai tömörüléseknek, mert ez az ország érdeke.

Hogyan képzeli el a politikai jövőjét?

Október 13-án lesz közgyűlése az MSZP-nek, ahol a helyzetértékelés és javaslattétel után lemondok a Szocialista Platform vezetéséről. Javaslataim között szerepel, hogy a párt a jövőben a foglalkoztatás-politikára, a vidékfejlesztésre és az emberek mindennapjait érintő ügyekre helyezze a fő hangsúlyokat, és igyekezzen hiteles lenni a választók előtt. Szándékaim szerint nem kívánok visszatérni a nagypolitikába.

 A Nagy Sándorral készített bővebb interjú meghallgatható október 9-én a Pont FM Rádió Professzorok háza című műsorában.