Már a helyszín kiválasztása is jelzésértékű: a szocialisták a Hungexpo egyik pavilonját szemelték ki, a fideszesek viszont tradicionális épületben, a párt bölcsőjének számító Bibó Kollégiumban ünnepeltek 2006. április 1-jén. (A hivatalos alapítás ugyan 1988. március 30-ára esett, ám Orbán római látogatása miatt bolondok napjára csúszott a rendezvény.)

Persze a helyszín igazodott a szülinapok nyilvánosságának mértékéhez is, hiszen míg a nagyobbik kormánypárt hű vidéki szimpatizánsok ezreit fuvarozta fel különbuszokkal Pestre, addig az ellenzéki erő elegáns polgári visszafogottsággal csak prominenseinek körében ünnepelt. Érdekes összevetni a résztvevők életkorát is: a Hungexpot többségében nyugdíjas rajongók telítették (az ifjú szocialisták szemérmesen távol maradtak), míg a legendás koleszban középkorú pártalapítók és gyermekeik jöttek össze.



Az önünneplés koreográfiája mindkét bulin rendhagyóan kezdődött: Orbánék a jobboldal népszerű tollnokának, Bayer Zsoltnak Fidesz-monográfiájával indítottak, míg Gyurcsányék hármas osztályzatoktól hemzsegő MSZP-bizonyítványt osztottak a megjelenteknek. Ebben olyan tárgyakat értékeltek, mint a pártépítés és – fiatalítás. (Az önkritika jogosságához a résztvevők hetven feletti átlagéletkorát tekintve nem férhetett kétség.)

Következő lépésként jött a dicsőséges pártmúlt felidézése. A Fidesz esetében ez a tisztség Orbánnak jutott, míg a kormánypárt igazi nagyágyúkat (Kovács László, Lendvai Ildikó) rángatott elő a baloldal panteonjából, akik mind hosszabb-rövidebb ünnepi beszéddel emlékeztek a régi szép időkre. Még Nyers Rezső elvtársat is újraélesztették, bár a buli igazi sztárja nem ő, hanem Horn Gyula volt. Pontosabban Horn Gyula szelleme és videóképe, hisz az ex-miniszterelnök egészségi állapota nem tette lehetővé a személyes jelenlétet.

Mindkét születésnap fénypontját a pártelnökök beszéde jelentette. Ezek közös vonása volt, hogy a sűrű visszaemlékezések és önigazolások mellett azért kijutott a másik oldalnak is. Orbán történelmi távlatokba ágyazta dörgedelmeit: szerinte azok akarják megvédeni a Fidesztől a köztársaságot, akik 18 évvel ezelőtt még népköztársaságot akartak, és mikor Fidesz a többpártrendszerért küzdött, ők a szocializmust próbálták megreformálni. Helytelenítette továbbá, hogy pártmunkásokból lett milliárdosok akarják őt kioktatni demokráciából.

Kritikából az MSZP rendezvényén sem volt hiány. Gyurcsány az egykori Fidesz-kormány néhány vitatható intézkedésén verte el a port, mint kifejtette, őt csak ne bírálják olyanok, akik egyetemistákból lettek képviselők, és 15-20 év alatt gazdagodtak meg. A pártelnök riposztolt Orbán másfél évvel ezelőtti vádjára is, mint kifejettte, az ellenzék legnagyobb teljesítménye azt volt, hogy a pártszékházból magánvagyont csinált.



Természetesen egy ilyen születésnapozás a pártszellem erősítéséhez is remek terepet kínál, ki is használta ezt mindkét pártelnök. Gyurcsány a baloldal tisztességének megvédésére szánta el magát, és felvértezte az egyszerű vidéki küldötteket is az ellenzék jövőbeni támadásaival szemben: „mi nem takargattuk a bűnt, vágjátok oda hetykén” - hangzott a tanács. Mondandóját a velős „ez a párt nem legyőzhető” szlogennel summázta.

Orbán lélekerősítője is katonásra sikerült másfél éve: „nem hagyjuk, hogy ránk ijesszenek, és ha valaki ezt mégis megpróbálja, akkor törvény elé fogjuk őket állítani.” Sőt, továbbmenve azt állította, hogy: „nem azért dolgoztunk az elmúlt 16 esztendőben, hogy választási kampányfogásoktól motivált, hatalmuk elvesztésétől félő (…) a félelem légkörét próbálják Magyarországon létrehozni.”

A keménykedések után mindkét esemény önfeledt tortaevésbe torkollott, a szocialisták monumentális kockatortáját Kovács László darabolta fel, míg a Fidesz hagyományos alakú, szerény méretű süteményét az első számú párttagsági könyv tulajdonosa, Kövér László végezte ki. Levezetésképpen az MSZP az „Igen-igen!” refrénű kampánydallal fiesztázott, míg Orbánék autóba vágták magukat és a XII. kerületben fogtak demonstratív kátyútlanításba.

A két ceremónia hasonlóságain nem is lepődhetünk meg, legfeljebb azon, hogy a 18. születésnap mindkét oldalon ügyesen komponált politikai showvá silányult. (A Fidesz hivatkozhatna ugyan az április 1-i időpontra, de az útaszfaltozás akkor is menthetetlen) Érdekes lenne tudni, hogy a nyugdíjas korba lépést hogy ünneplik (gyászolják) majd a mamutpártok. Már ha egyáltalán léteznék még akkor...