A liberális lap rangos könyvkritikai melléklete vasárnapi számában "könnyedén csodálatosnak" nevezi az elbeszéléseket. Az esszéket azonban egy kissé "rágósnak" tartja, olyannak, amilyen Milan Kundera stílusa lehet napi első csésze kávéja előtt.
A Farrar, Straus and Giroux kiadó által gondozott Nádas Péter-válogatásba 23 írás, köztük 9 elbeszélés került be a legkülönbözőbb időszakokból; az írásokat Goldstein Imre ültette át angol nyelvre.
Jelen válogatás alapján olyan benyomása támad az embernek, mintha a fikciós elbeszélések és a nem fikciós esszék két külön világból származnának - írta a kritikus, Sophie Harrison.
Véleménye szerint Nádasnak az 1960-as, 70-es években írt novelláiban szakértőként sikerült ábrázolnia azt a paranoiát, amely az emberek életét meghatározta a különböző szintű állami kontroll alatt álló társadalomban. De ezenkívül más szellemeket is megidéz, meseszerűen mutatja be a kisvárosi, vidéki Magyarország jelképes erejű alakjait.
"A félelem ad szokatlan erőt ezeknek a történeteknek, miközben azokról a hazugságokról, amelyekkel az emberek apró szabadságokat vásároltak maguknak (a szerző) hihetetlen szelídséggel ejt szót" - írta a kritikus, aki szerint a kötet egyik remekműve "A bárány" című 1966-os novella.
Míg Nádas esszéiben inkább elvontságba hajlik, elbeszéléseiben az egyedire fordít "pompás figyelmet". Minden novellája arra emlékezteti az olvasót, hogy a fikció ugyanúgy képes az igazság közvetítésére, mint a nem fikció, sőt, talán még jobban is - olvasható a The New York Times könyvkritikájában.
