A táblabíróság előzetes tájékoztatásával ellentétben kedden nem született ítélet a perben, miután a bíróság helyt adott a védő indítványának és rendelkezett a sértett fiatalkorú gyermekeinek újbóli meghallgatásáról, valamint arról, hogy cellainformációkat kér az illetékes mobilszolgáltatótól azt vizsgálva, a vádlott hol tartózkodhatott a bűntett elkövetésének idején.
A másodfokon eljáró bíróság Makai Lajos vezette tanácsa a következő tárgyalást október 29-re tűzte ki. A Baranya Megyei Bíróság a 39 éves R. Attilát idén májusban előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölésben, továbbá fegyverrel és lőszerrel való visszaélésben mondta ki bűnösnek. Ezen kívül rendelkezett arról is, hogy a vádlott legkorábban harminc év múlva bocsátható feltételesen szabadlábra.
A bíróság lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés miatt egy év hat hónap, három évre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki arra a fegyvergyűjtőre, akitől az elkövető a gyilkossághoz használt pisztolyt vásárolta.
Az ügy vádlotti és védői fellebbezéseket követően került a Pécsi Ítélőtáblára.
A vádirat szerint R. Attila még 1998-ban, a pécsi rendőrkapitányság kiemelt főnyomozójaként szerelmi, majd élettársi kapcsolatot létesített a kapitányságon dolgozó kolléganőjével.
Korábbi házasságaik felbontása, a válás elhúzódása miatt a párnak azonban súlyos anyagi problémái voltak, amelyeket a rendőr őrnagy úgy kívánt megoldani, hogy megöli a nő férjét, halálával ugyanis vagyona jelentős része az asszonyt illette.
A rendőr, bűnöző ismerősei révén először bérgyilkost próbált felfogadni, az ajánlatokat azonban túl drágának találta, ezért elhatározta, maga végzi el a "munkát".
A gyilkossághoz régi autót vásárolt, arra hamis horvát rendszámot szerelt, fegyvergyűjtőtől pedig egy 22-es kaliberű hatástalanított, de visszaélesített lőfegyvert vett az ahhoz készített egyedi hangtompítóval és lézeres irányzékkal együtt.
A foglalkozása révén a küzdősportokban is járatos R. Attila 2000. február 6-án elutazott Vokányba, bement a férj házába, ahol a férfit dulakodást követően egy torkára mért ütéssel ártalmatlanná tette, aztán a pisztolyból leadott hét lövéssel kivégezte.
A gyilkos fegyvert a helyszíntől hat kilométerre egy patakba dobta, ahol néhány nappal később helybéliek megtalálták. A rendőrség az őrnagyot és élettársát néhány napon belül elfogta és előzetes letartóztatásba helyezte, munkaviszonyukat megszüntette, ám a vádemeléshez nem találtak elég bizonyítékot, ezért később szabadon engedték őket.
Az ügy adatait a közelmúltban az ORFK úgynevezett "döglött ügyek" osztálya újraértékelte, és a férfi ellen javaslatot tett az ügyészségnek a vádemelésre. Bár R. Attila mindvégig tagadta bűnösségét, az első fokon eljárt bíróság úgy ítélte meg: az ügyben a közvetlen és közvetett bizonyítékok olyan zárt logikai láncot alkotnak, melyek alapján egyértelmű, hogy a gyilkosságot a volt rendőrtiszt követte el.
A bíró az elsőfokú ítélet indoklásában rámutatott, hogy csak neki volt indítéka. Ellenséges viszonyban volt a sértettel, fegyvert és régi autót vett hamis rendszámmal, terveiről beszélt bűnöző ismerősének, az emberölést követően pedig semmi, még az asztalon hagyott pénztárca sem tűnt el az áldozat otthonából.
