Vliet az úgynevezett krokodilkönny-szindróma állattani alapjaira volt kíváncsi. A részleges arcbénulással járó ritka idegrendszeri betegség során összenőnek a könny-, illetve a nyálmirigyeket ellátó idegrostok, így aztán a nyáltermelődést kiváltó helyzetekben - például evés közben - a betegnek elered a könnye.
A kutatót az évszázadok óta számos nyelvben használt "krokodilkönnyeket hullat" kifejezés biológiai háttere is érdekelte. Számos forrást felkutatott, az 1400-ban kiadott Sir John Mandeville utazása című kötetben például azt olvasta, hogy egy bizonyos országban, ahol sok a krokodil, "ezek a nagy kígyók megölik az embereket és sírva felfalják őket."
Vliet azért választott kajmánokat és alligátorokat kutatási alanynak, mert a fogságban megtanulták, hogy a parton egyenek, míg a krokodilokat erre nem lehetett rászoktatni, a vízben lapulva zabáló hüllők szemét így nem lehetett volna megfigyelni.
Egyelőre bizonytalan, hogy pontosan miféle élettani folyamat áll a könnyezés hátterében. Táplálkozás közben az állatok állandóan fujtatnak és sziszegnek, és meglehet, hogy emiatt levegő jut a könnycsatornába, ami csak könnyek között tud távozni onnan - írja a kutató a BioScience című folyóiratban megjelent cikkében.
Az már most is biztos, hogy nem a gyász vagy más állatlélektani jelenség okozza a zokogást. "Tapasztalataim szerint amikor egy ilyen hüllő a szájába vesz valamit, akkor teketóriázás nélkül fel is falja" - mondta Ken Vliet. Ez pedig alátámasztja, hogy bár manapság gyakran pejoratív tartalom nélkül krokodilkönnyeket emlegetnek az emberek, amikor valaki nagyon sír, a kifejezés eredetileg mégis a színlelt részvétre, megjátszott szomorúságra vonatkozott.
