Idén nyáron azonban a jég olyan messze északra húzódott vissza, mint eddig még soha, a Bering-és a Csukcs-tengerig. A rozmárok rendes körülmények között kagylókkal, csigákkal és a tengerfenék egyéb lakóival táplálkoznak. Most el kell dönteniük, hogy vagy a nagyon mély - 190 méternél mélyebb - víz fölötti jégmezőt választják életterüknek, jóllehet csak 190 méterig képesek lemerülni, vagy pedig a part menti térséget. Rozmárok ezrei a sziklás partvidéket választották.
"Úgy tűnik, hogy a rozmárok zsákmányszerzés végett máshová helyezik át életterüket. Nagy kérdés azonban, hogy sikerül-e elegendő élelmet találniuk ott, ahol keresnek" - mondta Tim Ragen, az Egyesült Államok tengeri emlősökkel foglalkozó hivatalának igazgatója. A Coloradói Egyetem hó- és jégnyilvántartási központja szerint a jégmező kiterjedése idén szeptemberben 39 százalékkal maradt el az 1979 és 2000 közötti átlagtól.
Július óta több ezer rozmár hagyta ott a zajló sarkvidéki jégmezőt és átköltözött a Barrow és Lisburne-fok közötti 500 kilométer hosszú part menti sávra. A vadállatokkal foglalkozó amerikai hivatal veszélyt lát abban, hogy az alacsonyan szálló repülőgépek, a hajók vagy a térségbeli jegesmedvék pánikot kelthetnek a rozmárok között. Ha pedig nagy számú rozmár egyszerre veti bele magát a vízbe, akkor a 900 kiló súlyú felnőtt állatok kölyköket nyomhatnak agyon.
A rozmárok hasonló viselkedését figyelték meg szakértők a Csukcs-tenger orosz oldalán is. Attól tartanak, hogy stresszt okoz majd a rozmároknak, ha a több ezer kilométeres jégmező helyett szűk parti sávon kell élelmet keresniük. A rozmároknak vagy jégre vagy földre van szükségük, hogy kipihenjék magukat, nem úgy mint a fókáknak, amelyek korlátlan ideig képesek úszni. Ráadásul a rozmároknak pihenniük kell, ha befejezték az élelem utáni kutatást.
"A probléma megoldása az, hogy megőrzzük a jégmezőt, mint életteret -, ez azonban messze meghaladja lehetőségeinket. A dolgok visszájára fordításához minden egyes ember erőfeszítésére szükség van" - hangoztatta Tim Ragen.
