A 88. évét október 22-én betöltő, Perzsiában születetett írót úgy méltatja indoklásában a Svéd Akadémia: "az a női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélő, aki (műveiben) kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt".
Friedrich Judit, az Angol-Amerikai Intézet anglisztika tanszékének tanára az MTI-nek elmondta: véleménye szerint Doris Lessinget minden kontinensre kiterjedő konfliktusérzékenységéért, a Fekete-Afrikával, a nőkkel kapcsolatos könyveiért, életművéért ismerték el a díjjal.
Hozzátette, hogy a több mint ötven kötetet jegyző alkotó könyveiben inkább a problémák érzékeny feltárása dominál, semmint a nyelvi játékosság, a szép líra.
Szereplői általában őrlődnek, Lessing azt írja le, a szereplő hogyan próbálja egyben tartani önmagát, miközben az élet szétszakítja - érzékeltette, hozzátéve, hogy e belső lélektani írásokban gyakori az önéletrajzi, afrikai elem.
Lessing könyvei közül csak néhány jelent meg magyarul, aminek egyik valószínű oka, hogy az alkotó 1962-es kötetében már a marxizmusból való kiábrándulásáról írt. A rendszerváltás után pedig azért nem adták ki munkáit, mert egykor marxista volt - jegyezte meg az oktató.
Doris Lessing éppen az 1956-os magyar szabadságharc szovjet eltiprása miatt lépett ki a brit kommunista pártból és ábrándult ki a marxizmusból.
Amennyiben most köteteit lefordítják, akkor több évtizeddel ezelőtti írásaiból érdekes lesz látni, hogyan gondolkodtak nyugaton a marxizmusról - vélekedett Freidrich Judit.
Megjegyezte, hogy Lessing művei inkább a hatvanas években keltettek igazán érdeklődést, témáinak újszerűsége azóta elmúlt.
Hangsúlyozta azonban, hogy az Arany jegyzetfüzet (Golden Notebook) című kötet mindenképpen hiányzik a magyar könyvesboltok polcairól. Az 1962-ben publikált mű négy részében a szerző egy-egy konfliktust, így például a feketék és a nők problémáját dolgozza fel.
Mivel Doris Lessingnek 1948 óta csaknem minden évben megjelent legalább egy műve, lesz miből válogatnia a magyar kiadónak, amely regényei, kisregényei, novelláskötetei, versei és drámái közül választhat.
A nyelvi játékosság nem jellemző Lessing írásaira, így a fordítót Friedrich Judit szerint nem állítják különösebben nehéz feladat elé a többnyire amúgy terjedelmes írások.
Lessing annyira volt feminista, amennyire azok az alkotók tekinthetők annak, akik a nők problémáit élesen megragadják, és a tehetséges, alkotó, boldogságra vágyó nőkről írnak - mutatott rá.
Doris Lessing a tizenegyedik nő, aki megkapja az 1901 óta évente odaítélt irodalmi Nobel-díjat. Az 1919-ben Perzsiában (a mai Iránban) született és Rhodesiában felnőtt író mindig az elnyomott népek és nemzetiségek szószólójaként lépett fel. 1949 óta él Londonban, regényeit, rövid történeteit realisztikus stílusban írta, éles társadalombírálattal, illetve a kolonialista, rasszista megnyilvánulások elítélésével összekötve. Már első regényciklusa, a félig önéletrajzi ihletésű Az erőszak gyermekei (The children of violence) is ezt a felfogást tükrözte. Legújabb, The Cleft (A szakadék) című könyve az idén jelent meg, a kötetben egy régi, a férfiakat hírből sem ismerő, születésszabályozással fenntartott női közösségről ír, amelyet egy új furcsa jövevény, egy kisfiú születése bolygat fel.
Az irodalmi Nobel-díjat tavaly Orhan Pamuk, a török posztmodern irodalom emblematikus alakja kapta, két éve pedig - Lessinghez hasonlóan - brit író, Harold Pinter volt a díjazott.
