A 3 milliós lakosságú Lancsou az egyik legelmaradottabb kínai tartomány, Kanszu (Gansu) székhelyeként egészen más oldalát mutatja meg a fejlődő Kínának, mint a külföldiek körében sokkal ismertebb Peking vagy Sanghaj. A nagyváros a 26 milliós, 1300 kilométeres sávban, délkelet-északnyugati irányban elnyúló Kanszu tartomány hegyvidékes, déli részének egyik völgyében, a Sárga-folyó mentén terül el. Sok kínai iparvároshoz hasonlóan a levegő szennyezettsége miatt az év túlnyomó részében Lancsou is szürkeségbe borul, sőt a helyzetét csak rontja, hogy a várost körülvevő hegyek akadályozzák a légmozgást, amely valamelyest enyhíthetne a szmogon. A helyi tartományi vezetők azonban hivatalos kínai adatokra hivatkozva állítják, hogy a légszennyezettség egyre kevésbé aggasztó a városban, két éve ugyanis már 282 "kékeges napot" jegyeztek fel. Sőt, környezettudatosságuk hangsúlyozására kiemelik: a déli területeket egyre jobban fenyegető sivatagosodás ellen úgy próbálnak védekezni, hogy fákkal és bokrokkal ültetik be a lépcsőzetessé alakított, kopár dombokat.
Lancsou belvárosában mindig nagy a nyüzsgés: a járdákon régi újságokat, apró tárgyakat kínálnak az árusok, a levegőben a helyben sütött és fogyasztott bárányhús illata terjeng. A lakosság többsége han kínai, ám élnek itt a muszlim huj kisebbség tagjai is, erre utalnak a városban található mecsetek és muszlim éttermek is. A nyugati látogató felbukkanása Lancsouban még nagy feltűnést kelt. A város egyik parkjában, a Sárga-folyó mentén kíváncsiskodó tinédzserek csoportosan sompolyognak az európai újságírócsoport közelébe, a bátrabbak közös fényképet is készítenek magukról az "egzotikus idegenekkel". Míg Peking füstmentes olimpiára készül, itt a helyiek vendégszeretetük jeléül cigarettával kínálják a látogatót, még az étkezések közben is szívélyesen biztatják a meglepett külföldit: ne zavartassa magát, gyújtson rá nyugodtan.
Kanszu tartomány lakosainak kétharmada ma is földművelésből él, emiatt nagy hangsúlyt fektetnek a mezőgazdasági iparágak fejlesztésére, ám Peking a térség valódi fejlődésének zálogát óriási energia- és nyersanyagforrásaiban látja. Olajfinomítói, petrolkémiai létesítményei, jelentős gázkészletei és nikkellelőhelyei mellett a tartományon keresztül folyik a Sárga-folyó, amelynek mentén több jelentős vízerőművet létesítettek. Ezek egyike a Liucsiahszia-erőmű (Liujiaxia) Jungcsing (Yongjing) település közelében. Amellett, hogy az eredetileg hidraulikus mérnök végzettségű Hu Csin-tao kínai elnök itt töltötte egyetemi gyakorlatát, az erőmű stratégiai jelentőségével kapcsolatban a helyiek lelkesen emlegetik: maga Mao Ce-tung is személyesen szívén viselte az eredetileg szovjet tervek alapján épülő erőmű létesítését, és a 60-as években saját ötleteivel járult hozzá az ipari monstrum mai formájához. A főtitkár ugyan soha nem járt a Liucsiahszia építkezésén, mégis az ő döntésére tértek el végül a szovjet mérnökök terveitől, és építették meg az erőművet néhány hegy "elbontása" árán, a Sárga-folyó alsóbb szakaszán. Érdekesség, hogy a 2008-as pekingi olimpiára készülő kínai kajak-kenusok az 1700 méter tengerszint feletti magasságon fekvő erőmű víztározóján edzenek.
Kanszu déli részének dombvidékén mindenfelé magasfeszültségű kábelek törik meg a festői tájat, amíg a szem ellát. A Liucsiahszia-erőmű biztosítja ugyanis Kanszun kívül még három környező tartomány áramellátását. Arra a kérdésre, hogy nem tartanak-e attól: a központi kormányzat támogatásával épített ipari létesítmények tönkreteszik a tartomány természetes környezetét, a helyiek kitérő választ adnak, és inkább a napenergia bővülő hasznosítására tett erőfeszítéseikre terelik az újságírók figyelmét. A tartományban működő, természetes energiaforrásokat kutató intézetnek arról ugyan nincsenek adatai, hogy Kanszu energiaigényének hány százalékát fedezik napenergiából, az intézet munkatársa állítja: egyre elterjedtebb - elsősorban persze inkább a városiak körében - a házak tetejére szerelhető, napenergiát hasznosító vízmelegítő berendezés. A tartomány többmilliós, nagy szegénységben, átlagosan évi 1-2 ezer jüanból (2500-5000 forint) tengődő vidéki lakossága számára mindez azonban elérhetetlen luxus.
Kevésbé ismert, hogy az északnyugat-kínai térség némi magyar kötődéssel is rendelkezik. Lancsou belvárosában magasodik a magyar-kínai kereskedelmi központ ikertornya, amely 2001-ben jött létre a Kanszu tartomány és a magyarországi Somogy megye között fennálló testvérmegyei kapcsolat eredményeként. Az épület azonban inkább csak szimbolikus jelentőségű, hiszen a két térség közötti kapcsolat - feltehetően a nagy távolság és a kulturális különbségek miatt - kölcsönös szándéknyilatkozatokra és az együttműködési lehetőségek elvi feltárására korlátozódik. Kínai részről nagy az érdeklődés a magyar gyümölcsfeldolgozási és borászati gyártósorok, illetve technológiák átvételére, ám konkrét megállapodást eddig nem sikerült kötni. Egyedül a kaposvári és a lancsoui egyetem közti együttműködés terén van gyakorlati előrelépés: jelenleg is Lancsouban tartózkodik a kaposvári egyetem nemzetközi koordinátora, aki a kínai fél meghívására négy hónapot tölt a városban, és a kínai nyelvvel és kultúrával ismerkedik.
Somogy megye nem tervezi részvételét a 2007 szeptemberében kezdődött, november elején pedig Lancsouba is eljutó magyar évad eseményein. A kínai helyi vezetők úgy tudják, hogy Magyarország üzleti fórumokkal, turisztikai kiállításokkal és gasztronómiai bemutatókkal készül az egyhetes rendezvényre.
