Az erdélyi uniós választási kampány érdekes fordulatot vett a napokban azáltal, hogy a Fidesz bejelentette a független jelöltként induló Tőkés László támogatását, és az SZDSZ erre reagálva az RMDSZ segítésére szánta el magát. Közben a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) is nyilvánosságra hozta: összegyűjtötték a pártalapításhoz szükséges aláírásokat, ami új helyzetet eredményezett. Ennek megértéséhez érdemes áttekinteni az erdélyi magyar politikai szféra történetét.

Magyar párt a diktatúra romjain

A Ceauşescu-érában nem volt lehetősége a magyar közösségnek az önálló politikai érdekképviseletre, ám amint kitört a romániai forradalom, felmerült a pártalapítás gondolata. Így jött létre 1989. december 25-én a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Domokos Géza író elnökletével. Már a megalakulás pillanatában komoly viták dúltak a formáció nevét, és politikai irányultságát illetően. A szervezet belső erővonalai azonban csak az 1990-es Nagyváradi Kongresszuson rajzolódtak ki, sokan ekkora vezetik vissza az erdélyi magyar politikai színtér megosztottságát.

Ezen a konferencián ugyanis a párt alapszabály-módosításai mellett az RMDSZ önmeghatározása is élénk disputát eredményezett. „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a romániai magyarság közképviseleti és érdekvédelmi szervezete, amely összefogja a társadalmi önszerveződés különböző formáit" – hangzott a végső állásfoglalás. Emellett Tőkés László tiszteletbeli elnökké választását fogadta el a küldöttgyűlés, bár nem egységes támogatással.

A később lezajlott Vásárhelyi Kongresszuson az is világossá vált, hogy a Szövetségen belül két platform van kialakulóban. Az egyik oldalon a múlt rendszerben esetenként állami tisztségeket vállaló, mérsékeltebb beállítottságú idősebbek álltak, míg velük szemben jelentkezett egy főként fiatalok alkotta tábor, akik radikálisabb nemzeti érdekképviseletet szorgalmaztak. Ők a kisebbségi önrendelkezés eléréséhez a komolyabb politikai konfrontációt is vállalták.

Itt azonban a konzervatív szemlélet győzött, így a kongresszuson írásba foglalták, hogy: „(Az RMDSZ) Politikai és világnézeti szempontból platformszabadságot biztosít a különböző pártoknak és más tagszervezeteknek, de egyértelműen elhatárolja magát minden olyan megnyilvánulástól, amely sértené, kétségbe vonná vagy veszélyeztetné Románia szuverenitását és területi épségét.” Ez a határozat kimondta ugyan a belső demokráciát, és a különféle csoportosulások létjogát a párton belül, ám ugyanakkor hivatkozási alapul szolgált a Domokos-féle vezetésnek az autonómiatörekvések megtorpedózására.

Markó markában

Eme szervezeti kétarcúság nem változott 1993-tól sem, amikor Markó Béla vette át az elnöki tisztséget. A területi autonómia helyett Frunda György javaslatára közigazgatási autonómiát tűzték zászlójukra, és a kompromisszumos politizálás eredményeképp 1996-os választás után a kormánykoalícióba is bekerültek. Kibővítették a küldetésnyilatkozatot is: "felvállaljuk közösségi jogsérelmeink orvoslását, nevezetesen az 1989. decemberi események, illetve az 1990. márciusi magyarellenes pogrom után igazságtalanul meghurcoltak, valamint politikai számûzetésbe kényszeríttettek jogi és erkölcsi rehabilitálása végett indított küzdelmet."

A kormányzati szerepvállalás felerősítette a kritikus hangokat, sokan kifogásolták, hogy a hatalmon maradás érdekében az RMDSZ nem meri elég határozottan képviselni a kisebbség ügyeit. A 2000-es voksolások után a Szövetség az SZDP-kormányt kívülről támogatta, egészen 2004-ig, amikor újra hatalomra kerültek. Sőt, Markó Béla, Winkler Gyula, Borbély László és Korodi Attila személyében miniszert is delegálhattak a kormányba.

Az RMDSZ a látszólagos sikerek ellenére tovább hasadt, főleg, hogy a párt merev struktúráját és Markót egyre keményebben bíráló tiszteletbeli elnök, Tőkés László is kénytelen volt elhagyni a szervezetet a 2003-as szatmárnémeti kongresszus döntése érdekében. Időközben vita tárgya lett az RMDSZ kommunikációja, és tisztújítási mechanizmusa is, hiszen sokan úgy érezték: Markóék bebetonozták magukat a csúcsvezetésbe.

A párt működését is érték támadások belülről, Antal Árpád, háromszéki parlamenti képviselő például az autonómiatörekvések felgyorsulását szorgalmazta, Jakab István volt pénzügyi államtitkár pedig a RMDSZ döntéshozatalának átláthatatlanságát kritizálta. Többen az RMDSZ románok felé való nyitottságát kérték számon, bár nyilvánvaló volt, hogy a román lakosság érdekképviselete és a székelyföldi autonómia terve nehezen békéltethető össze.