Az előzmény a Molnár-C. Pál Baráti Kör által kezdeményezett kiállítás volt, amelyet a Városmisszió rendezvényeként a tulajdonukban lévő festményekből, grafikákból, plasztikákból Országunk titkos ereje címen tartottak a Szent István-bazilika altemplomában. A hatalmas, reprezentatív teret éppen száz művész száz alkotása töltötte meg. Nemcsak a különböző művészi hagyatékokból, hanem a Molnár-C. Pál Baráti Kör 38 művész tagjának, köztük Gross Arnoldnak, Melocco Miklósnak, Búza Barnának, Artner Margitnak a munkáiból is válogattak.
A kiállítás sikere és a hagyatékot őrző, gondozó hozzátartozók közös gondjai adták az ötletet egy szakértők társaságában tartott beszélgetésre. Itt megfogalmazódott, hogy a családtagoktól óriási erőfeszítést követel a hagyatékgondozás. Ha nem akarnak megválni a személyes emlékektől, ha nem akarják pénzzé tenni a náluk maradt műtárgyakat, annak komoly anyagi következményei vannak.
Sokan tették fel különböző kérdéseket a már 20 éve sikeresen működő Molnár-C. Pál Baráti Kör vezetőjének, Csillag Péternek, a festő unokájának. Hogyan tudják hosszú távon megőrizni, bemutatni művész felmenőik munkásságának azt a szeletét, amelyet megörököltek? Érdemes e ezekből az anyagokból önálló emlékházat, kiállítóhelyet létrehozni? És ha igen, miből tartsák fenn, hogyan működtessék? (Azt szinte mindenki tudja, tapasztalja, szponzorra, fenntartói támogatásra nem számíthatnak.) Van e hosszú távú érdeklődés bármilyen kiváló művész személyes tárgyai, munkái iránt?
Hosszasan sorjáztak a szinte megválaszolhatatlan kérdések.
Mígnem többen is felvetették, egyesületet kellene alapítaniuk. Közösen többet tudnak elérni. A közös fellépéssel, pályázatokon való részvétellel, hasonló kiállítások rendezésével, vándoroltatásával nagyobb eredményeket tudnak elérni. A művészeti hagyatékot őrzők egyesületének alakuló ülésére az MTI értesülése szerint rövidesen sort kerítenek.