Pár nap a vakoknak

Október 15. a Látássérültek Nemzetközi Napja és a Fehér Bot Napja. E két rendezvény célja, hogy mindenkit emlékeztessen: sokan élnek köztünk, akik számára olyan hétköznapi dolgok, mint például az olvasás, közlekedés, számítógép-használat nagy problémát jelent. Pedig nekik is joguk van hozzá, hogy állapotukhoz mérten teljes életet élhessenek. Az akadálymentesítés szót hallván a legtöbb embernek az épületek bejáratánál található rámpák vagy az alacsonypadlós autóbuszok jutnak eszébe; holott nem csak a mozgássérülteknek kell segítenünk, hogy könnyedén be tudjanak illeszkedni a társadalomba. A siketek, valamint a vakok és gyengén látók is megérdemlik, hogy az ő problémáiknak is ugyanannyi figyelmet szenteljünk.

A Látássérültek Nemzetközi Napja és a Fehér Bot Napja - valamint a 2000 óta minden október második csütörtökén megrendezett Látás Világnapja - alkalmából számos programot szerveznek országszerte. Idén például a Pécshez közeli árpádtetői Mecsextrém Parkban október 13-14-én a Láthatatlan Kiállítás keretében az érdeklődők megismerkedhetnek a Braille-írással, a vakok használta írógéppel és számítógépprogrammal. Érzékszervi játékokon is részt vehetnek, végigmehetnek a „vaklabirintuson”, ingyenes vérnyomás- és vércukorszintmérésben részesülhetnek, valamint megtekinthetik a Baranyai Speciális Mentők kutyás bemutatóját. A Mecseki Erdészeti Zrt. a kiállítás teljes bevételét felajánlotta a Vakok és Gyengénlátók Baranya Megyei Egyesületének.

Bot, kutya, esélyegyenlőség

Dicséretes, hogy ezek a rendezvények megpróbálják felhívni a figyelmet a vakok helyzetére; ám az, ha évente csupán két napon foglalkozunk velük, nagyon kevés. Különböző eszközökre van szükségük, mint a bot, a vakvezető kutya, a Braille-írású és hangoskönyvek; valamint, ahogy azt a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége is megfogalmazta, esélyegyenlőségre: „A szövetség egyik fontos feladata, hogy segítséget nyújtson tagjainak abban, hogy egyenrangú tagjai lehessenek a társadalomnak. Ehhez azonban nem elég olyan szolgáltatásokat nyújtani számukra, melyek integrációjukat elősegíthetik (rehabilitációs képzések, szakképzések, segédeszközök forgalmazása stb.), hanem küzdeniük kell azért is, hogy a társadalom a fogyatékos embereket elfogadja, egyenrangú félként kezelje. Ennek érdekében nélkülözhetetlen, hogy az ép emberek megismerjék a fogyatékos emberek problémáit, és megértsék, hogy a fogyatékossággal élők nem eltartottjai, hanem hasznos tagjai kívánnak lenni a társadalomnak. A fenti célok elérésére a szövetség minden megjelenési alkalmat fel kell, hogy használjon, így saját honlapját is, ahol a látássérült embereket és életüket bemutató tanulmányok, cikkek olvashatóságát kell biztosítania. "Egyenlő Esélyek Mindenki Számára" Európai Év 2007 kiváló alkalmat ad arra, hogy a ránk irányuló figyelem nyújtotta lehetőségeket mindinkább kihasználhassuk, felhívhassuk az emberek figyelmét az egyenlő bánásmód szükségességére, a másság, az emberi sokszínűség elfogadásának fontosságára, az esélyegyenlőség megteremtésének lehetőségeire.” (részlet a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége 2007. évi költségvetési támogatása felhasználásának szakmai részbeszámolójából)

Külföldön - ahogy az élet sok más területén is - sokkal jobb a helyzet ezügyben: az Európai Unió más országaiban a világtalanok ott vannak az állami ünnepek kitüntetettjei között; jobban elismerik tevékenységüket, mint itthon. Brüsszelben például kitüntettek egy vak üzletasszonyt. A technikai feltételek is jobbak: a számítógép-használat esetében a látássérültek rendelkezésére állnak az úgynevezett Braille-kijelzők, amelyek a hagyományos billentyűzet alá helyezhető segédeszközök. Ezek a kijelzők pontírásos jelekkel domborítva jelenítik meg a képernyő egy területét. Azonban, magyarországi elterjedésüket a magas költség és a csak külföldön lehetséges javítás akadályozza. Vagy itt van a közlekedés: külföldön szinte minden buszon, sőt még a vonatokon is van hangos utastájékoztatás. Nagy segítség ez egy vak embernek, hiszen tudja, hogy jelenleg épp hol tartózkodik a közlekedési eszköz, hova tart, és mi a következő megálló. Emellett az alacsonypadlós buszok nem csak a mozgássérültekét, hanem az ő dolgukat is megkönnyítik. A hazai buszoknak csak elenyésző hányada alacsonypadlós, Budapesten kívül pedig szinte sehol nem alkalmaznak hangos utastájékoztatást.

Tanulni is nehéz

Magyarországon arra is kevesebb lehetőségük van a vakoknak, hogy sikert érjenek el bármilyen munkakörben, hiszen már a tanulás is nehezen megy nekik. Egyáltalán nem az értelmi képességeikkel van a gond, hanem az oktatási intézmények felszereltségével. Egy egyszerű példa: az egyetemi előadásokon például nyilvánvalóan nem tudnak jegyzetelni, és mivel vakírásos, illetve hangoskönyv formátumú jegyzetek nemigen léteznek, kénytelenek diktafonnal rögzíteni az óra anyagát. Az ország leghíresebb egyetemének legnépszerűbb karán, az ELTE BTK-n, ötéves tanulmányaim alatt egyszer láttam mikrofont az egyik előadó kezében, ami az óra ötödik percében elromlott; a rossz akusztikájú termekben, az ikszedik sorban ülve nem tudom, mit rögzít az a diktafon, lehet-e abból a felvételből készülni egy vizsgára. A kisebb egyetemek felszereltségéről ne is beszéljünk.

Hozzá kell tenni, azért léteznek üdvözlendő kezdeményezések kifejezetten a vakok és gyengén látók segítésére, például egyes múzeumok szolgáltatásai: itt az úgynevezett audio guide, azaz hangos tárlatvezetés speciálisan az ő számukra készített változatát vehetik igénybe, amely a tapintható tárlaton vezeti végig a rászorulókat. Számukra a készülék használata térítésmentes. Tehát, haladunk mi is, csak elég lassan. Kevés a pénz, sok a teendő. Hogy pontosan mennyit szán erre az illetékes minisztérium, és az mire elég; egy következő cikk témája lehet.