Milliós leütéseket csak a bútorok és egy habán kancsó produkáltak. A legmagasabb összeget, 2,8 millió forintot egy 1760 körüli osztrák emeletes írószekrényért adták. Az egykor József nádor tulajdonában volt vitrin, amely Steindl Ferenc műhelyében készült 1850 körül, 1,3 millió forintért talált vevőre. Egy 1770-es, magyar szék-asztal garnitúra 1,4 millióra emelkedett. Egy-egy 18. századi osztrák és olasz komód 1,8, illetve 1,2 millió forintot ért meg valakinek. Hosszas licitálás után, 900 ezer forintot adtak egy színes ólomüveges ablakpárért, amelyen olvasható a jelzés: Kopp Ferencz ezüstkoszorús üvegfestő munkája 1937-ből. Jól járt, aki 240 ezer forintért megszerezte az 1870-ben készült svájci zenedobozt, amelynek működő szerkezete nyolc dallamot játszik.
A néhány tíz- és százezer forint közötti kikiáltási árak ellenére a 19-20. századi festmények csak felében, harmadában találtak vevőre. Legtöbbet, 850 ezer forintot egy 19. századi ismeretlen holland festő kikötőt ábrázoló vásznáért adták. 400 és 500 ezer forint között vitték el Szánthó Mária aktját, Scheiber Hugó pasztell női arcképét, Kukán Béla Koldus című képét, Neogrády László két tájképét. Jó áron vitték el Neogrády László más festményeit is. Emelt áron ütötték le Neogrády Antal, Berkes Antal, Balla Béla, Molnár C. Pál, Klie Zoltán, Zsolnay Júlia műveit. Egy ciril betűs, Scserbakov B. jelzésű, 1981-es datálású képért és egy ukrán festő tájképéért a kikiáltási ár több mint tízszeresét, 320, illetve 240 ezer forintot fizettek.
Sikeresnek bizonyult a galéria kísérlete, a varia árverés, amikor is dekorációs célra, lakásdíszítésre való festményeket, olajnyomatokat, másolatokat vittek kalapács alá. Ismeretlen magyar, német, itáliai, francia festők képeiből, ismert mesterek modorában festett, másolt és különböző reprodukciós technikájú vásznakból, kartonokból, olajképekből, akvarellekből bőséges volt a választék. Az 5-10-20 ezer forintos, igen alacsony kikiáltási árak gyakran emelkedtek két-háromszorosra, sőt 100-200 ezer forintra, vagy e fölé. Egy 20. századi francia festő pásztorjelenete 5 ezer forintról indult és 75 ezer forinton végzett. Ugyanilyen arányban emelkedett egy német festő tájképe is. Két Van Gogh másolat 16, illetve 50 ezer forinton kelt el.
Kelendőek voltak a néprajzi tárgyak. Rendre vevőre találtak a bokályok (ivóserlegek, melyekből félszáznál is több volt), kályhacsempék, tálak, ón tányérok, üvegek, népi textilek, faragott dísz- és használati tárgyak, fém eszközök és népi bútorok. E "kategóriában" egy 1718-as évszámot viselő habán fajansz kancsó ért a csúcsra 1,3 millió forinttal. Egy különleges, alig díszített habán tálért 260 ezer forintnál koppant a kalapács. Kedvelte az aukció közönsége a 19. századi erdélyi bokályokat. A szászkézdi darabokért két-háromszoros árat is adtak. Egy-egy 1800-ból, Szászkézdről való tál 300, illetve 280 ezer forintért, két madaras bokály pedig 150-200 ezer forintért kelt el. Egyazon gyűjteménybe került a patikaüvegek és patikaedények kollekciója 28, illetve 42 és 70 ezer forintért. A Vastag János feliratú, festett sárközi ládikáért 15 ezer forintról 50 ezer forintig folyt a verseny.
Nyolcszoros árat, 300 ezer forintot adtak a békéscsabai, 1862-es évszámos festett, tálas fogasért.
