Az egykor a kontinens szegényházának, szellemileg is elmaradott vidéknek (a 60-as években 70 százalék körül volt az írástudatlanok aránya!) számító ország az elmúlt 21 évben mintegy 40 milliárd eurót kapott az EU különböző alapjaiból. Ennek (is) köszönhetően ma már nincs akkora különbség a fejlettebb uniós tagállamok és Portugália lakosainak életszínvonala között, mint a csatlakozás évében (1986) volt. A Magyarországgal azonos méretű (92 ezer km2) és népességű ország azonban változatlanul nettó kedvezményezett az EU kassza szempontjából: évi majdnem egymilliárd euróval többet kap belőle, mint amennyit oda befizet.
A minimálbér Portugáliában havi 410 (103 ezer forint) euró, az átlagos bruttó kereset 730 euró (183 ezer forint) - igaz, minden alkalmazott kap 13. és 14. havi járandóságot is, akár az állami, akár a magánszférában dolgozik. (Az első a nyaralásra, a második a karácsonyi bevásárlásra való.) Az árak nagyjából a magyarországinak felelnek meg, de akad olyan termék vagy szolgáltatás, amely Lisszabonban olcsóbb, mint a magyar fővárosban.
Az EU-csatlakozás utáni első 15 évben Portugália az EU-tól kapott pénzeket főleg az infrastruktúra fejlesztésére fordította, ami az oktatás, egészségügy, innováció rovására ment. A 80-as évek elején az országnak még 100 kilométernyi autópályája sem volt; ma már viszont a sztrádák hossza majdnem eléri a 3000 kilométert. Épült, illetve korszerűbb, nagyobb lett számos repülőtér, a déli Alentejo régióban hatalmas víztárolók épültek az agrártermelés kiszámíthatósága érdekében. A 600 ezer lakosú Lisszabonban az utóbbi 20 évben négy (!) metróvonal jött létre, a hálózat folyamatosan bővül.
Az életkörülmények javulása az embereken is látszik. Lisszabonban vagy Setúbalban, Óbidosban vagy Pragalban a turistának elég tanácstalanul a térképe fölé hajolnia, s máris a segítségére sietnek lelkes helybéliek. Az idősebbek persze portugálul magyaráznak "ezerrel", ami a nyelvet nem értő idegenen a legritkább esetben segít, de a fiatalok szinte mindegyike beszéli valamilyen szinten az angolt, esetleg a spanyolt.
A portugál nép hagyományos zenéje, a fado kifejezetten a "kesergő" műfajába tartozik. Korábban a búskomorságra való hajlam erősen érezhető volt az emberek magatartásán - ma már egyre több derűs arc jön szembe a turistával a lisszaboni utcákon. Talán része van ebben a lépten-nyomon látható plakátoknak is, amelyek arra figyelmeztetik a járókelőket: Sorría, está a ser filmado! (Mosolyogjon, éppen filmezik!)
Apropó plakátok: a változások szele a portugál prüdériát is elérte. Négy évvel ezelőtt, amikor e sorok írója utoljára járt Lisszabonban, sehol nem ötlött a szemébe olyan, Budapesten megszokott plakát, amelyen lenge öltözetű hölgyek reklámoztak akármit. Most viszont az egész város tele van a Triumph cég kétféle plakátjával, amelyeken Cláudia Vieira helyi modell "alig semmiben" csap reklámot igen csábos fehérneműknek. Hat nap alatt egyetlen összemázolt Cláudia-képet sem láttam - viszont a helyi lányok, asszonyok körében igencsak terjedőben vannak a mélyen kivágott blúzok, ruhák. Igaz, kellemes 20-25 fok volt az EU-csúcs előtti napokban Lisszabonban - de vajon mi lehetett itt a nyári 40-42 fok idején?
