A Jazzékiel kapcsán az első, amit szinte mindenki ír, hogy hip-hop és jazz keveréke a zenétek. Ti is így gondoljátok?
Lilát hányunk attól, hogy jazz hip-hopnak hívnak minket, nem érzem úgy hogy bármi közünk lenne a hiphophoz. Talán a mentalitás maradt meg hip-hoposnak, a kivagyiság miatt.
Mire számíthat a közönség a ma esti koncerten?
Ma játsszuk az Akasztófa blues-t az új számunkat. Sötétebb tónussal, inkább spirituáléval, mint jazz hip-hop-pal és villanygitárral lépünk fel éjfélkor a Gödörben.
Egyébként az első pesti koncertünk a Gödörben volt 2003-ban. Láttuk a plakátokon, hogy jó zenekarok játszanak ott, ezért besétáltunk a második demónkkal (Kóser reggae EP, 2003), hogy szeretnénk itt játszani.
Hogy indult a Jazzékiel?
Alkalmi formáció voltunk, kezdetben hárman Hegyi Áron, Molnár István (Pityus) és én (Fürge, Jakab Péter) csak zenélgettünk és jól éreztük magunkat. Nem volt tudatos zenekarkészítés. Már akkor is zenei analfabéta voltam, azt hittem, hogy a zene a hangszóróból jön. Szinte csak rapet hallgattam, amiket egy magyar underground rapes kisfiú (Fugees, magyar rap kazi ’97).
A zenekar tulajdonképpen úgy jött létre, hogy el akartunk menni a megyei iskolák versenyére. Ugyanis mindenki mesélt ezekről a kórusos bulikról, mi meg szerettünk volna csajozni és bulizni menni. A versenyen arany minősítést kaptunk, lelkesen folytattuk a zenélést, nekikezdtünk a taggyűjtésnek: így lett basszusgitárosunk, dobosunk, kongásunk.
Hogy készültek a dalok?
Zenei szempontból Áronra támaszkodtam, én hoztam a szövegeket és összepaszintottuk őket egymással. A próbák a dunaújvárosi munkás művelődési központ pincéjében zajlottak, néptáncosok mellett. Viszont soha nem voltunk garázszenekar, bár ebből akadt szép számmal a városunkban, mi jólfésült gimisek voltunk, teljesen más közeg.
Mi volt az első felvételetek?
2001-ben készítettük el az első demó anyagunkat, saját és barátaink szórakoztatására. Ezt a demót azóta egy kicsit bánjuk is, ugyanis a mai napig vannak olyanok, akik az akkori dalainkkal azonosítanak bennünket. Pedig nem maradtunk 16 évesek. Ezen a demón már rajta volt az utolsó lemezlovag, ez az a számunk, amit a rádiók is játszanak. Egyelőre egyslágeres zenekar vagyunk. (nevet)
A lemezlovag billentyű-témája a sztori szerint akkor született, amikor Áron zongorázott valamit egy lánynak, aki pörgösebbet szeretett volna hallani. Abból a dallamból lett később a szám.
Hogy lett ebből zenekar? El tudnád mesélni röviden, csak a nagyobb fordulópontokat említve?
A demó elkészítése után egyre nagyobb volt bennünk az igény új számok írására, szépen- lassan gyűjtöttünk zenészeket is magunk köré. Felléptünk gimikben és kocsmákban.
A tagok is cserélődtek, a mostani felállásból Miklós Milán és Köllner Dániel ekkoriban igazolt hozzánk. A katonaság elől iskolába menekültem, felköltöztem Pestre, Pityus már itt tanult. Ekkor már komolyabban agyaltunk Áronnal a zenekaron. Egyre komorabbak is lettünk. Kezdődtek a húzósabb dolgok az életünkben, megszűnt a gimnazista lét. Megváltoztak a körülöttünk lévő emberek is, romlottabbak lettek (elég rossz lányok, rosszarcú fiúk). Az éjszakai élet és tapasztalatai eléggé rányomták a bélyegüket a későbbi zenére és a szövegekre is.
Matek
Volt már menedzserünk Áron gyerekkori barátja és hangosítónk is. Elkezdtünk Budapesten zenélgetni, de ez nagyon gyerekcipőben járt még. Készültünk az első lemez felvételére, de nem minden alakult az elképzeléseink szerint. Pénzügyi és személyes problémák miatt szakításra került sor a menedzserünk és köztünk.
