Mérnökök, politikusok és érdeklődők gyűltek össze szép számmal csütörtök délután az MTA Felolvasótermében, hogy előadásokat hallgathassanak meg korunk egyik fontos problémájáról. Szó esett a fenntartható fejlődés fogalmának félreértelmezéséről, a folyamat politikai akadályairól, az ökológiai lábnyomról, a globalizációról és az emberi jogok kérdéséről is.

„Új motorra van szükség”

A tanácskozást - Láng István akadémikus üdvözlő szavait követően - a vitasorozatot támogató Friedrich Ebert Alapítványt képviselő Molnár János nyitotta meg. Bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a világban felhalmozódó problémák miatt új értékekre, új gondolatokra lenne szükség a fenntartható fejlődés érdekében; hiszen környezeti, szociális és energetikai szempontból is gondok vannak, globálisan és országosan egyaránt. Ezek a környezeti problémák egymás előfeltételeiként működnek; ha nem teszünk valamit a megoldásukra, csak gerjesztik egymást, és egyre többen lesznek. Új célra, új motorra, új dinamikára lenne szükség, hogy orvosolhassuk őket. Globális, egypólusú világban élünk, de az összemberi célok még nem nyertek érvényt; ezen kéne változtatni, hogy a fejlődés megteremtése mindenki érdekévé váljon. Össze kellene kapcsolni a fenntartható fejlődést a tudástársadalommal, és a verseny egy új formáját megfogalmazni - mondta el az alapítvány munkatársa.

Szili: „Már én is érzem a klímaváltozás hatásait”

A megnyitó után Szili Katalin, a rendezvénysorozat fővédnöke mondott köszöntőt. Az Országgyűlés elnöke egy személyes „vallomással” indított: megjegyezte, hogy már ő is érzi a klímaváltozás hatásait, mint egy bizonyos koron túl mindenki. Az eddigi hét összejövetel mindegyikén jelen volt, mert fontosnak érzi a fenntartható fejlődés problémáját. A környezettudatosság az egyik legfontosabb tényező, amely mentén haladnunk kell - tette hozzá az elnökasszony. Elindultunk egy úton, a politika is komolyan veszi a kérdést: hétfőn tárgyalt az öt frakció, nyolc-kilenc felszólalás is elhangzott, mindenki támogatta az ügyet. Aláírták a javaslatot, így létrejött a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács.

Szili Katalin beszédének ezen a pontján egy kis technikai probléma adódott: mikrofonja eddig is zúgott, ám ebben a pillanatban még hangosabb visításba kezdett. A helyzetet megoldandó kikapcsolták Láng István mikrofonját, mire a házelnök asszony megjegyezte: „Gondoltam, hogy a professzor úrra gerjedtem be.” - a mondat természetesen nem félreértendő, ám az egybegyűltek mégis halk nevetéssel fogadták.

Az apró malőrt követően a tanácskozás nyugodtan folyt tovább: Szili elmondta, hogy minden parlamenti frakcióban Fenntartható Fejlődés Munkacsoport alakult; a Fenntartható Fejlődés Bizottságnak, mint „jövőbizottságnak” kell működnie, hisz a fogalom magában foglalja a jövő generáció sorsának kiemelt figyelembe vételét is. Az elnökasszony - ahogy bevallása szerint a legutóbbi beszédét is egy viccel fejezte be - ez alkalommal is a humorhoz fordult zárásképp: „Zuhan a repülő, egy ijedt hölgy kérdezi a mellette ülő paptól: Atyám, nem tudna csinálni valamit? Mire a pap: Sajnálom, asszonyom, de nem. Én a marketingosztályhoz tartozom, nem a menedzsmenthez.” A fenntartható fejlődés esetében viszont valóban tenni kell, nem elég a „marketinghez” tartozni - fejezte be köszöntőjét Szili Katalin.

Láng István hozzátette, hogy elismerés illeti az öt pártot, amiért megegyeztek az ügyben, és ezzel segítették a folyamatot; így konszenzusos alapon létrejöhettek az előzetes keretek.

Fontos problémák, bonyolult mutatók

A vitasorozat Laczka Évának, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetőjének Fenntarthatóság és nem fenntarthatóság a számok tükrében című előadásával folytatódott. A KSH néhány hónapja megjelentetett egy kiadványt a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos mutatókról, amelyet minden eddiginél nagyobb érdeklődés kísért a sajtó részéről. A statisztikai fogalmak az ENSZ-nél kelnek életre az előadó szerint; az ENSZ módszerei kerülnek át később az az Európai Unió Statisztikai Hivatalába, az EUROSTAT-ba. Az EUROSTAT 2001-ben egy hatvanhárom statisztikai mutatót tartalmazó kiadványt jelentetett meg; ezen mutatók forrásai a demográfiai és a környezeti adatok, a gazdaság- és társadalomstatisztika. A fenntartható fejlődés mutatóival dolgozni nehéz feladat, ugyanis ezek rendszere bonyolult, több csoportba sorolhatók, melyek között átfedések vannak. A hierarchikus rendszer első szintjén álló mutatók átfogó képet adnak, a második szinten lévők pedig a fő célkitűzések megvalósulását mérik.

A fenntartható fejlődés témakörébe tartoznak olyan fontos problémák, mint például a klímaváltozás, a természeti erőforrások használata, a társadalom elöregedése vagy a közegészségügy - ezek mindegyikével foglalkoznunk kell. A KSH főosztályvezetője ezután részletesen bemutatta az egyes mutatócsoportokat. A GDP-növekedés ütemét Magyarország a többi EU-s országgal való összevetésével vizsgálták. A szegénység és a társadalmi kirekesztettség mutatóinak tárgyalásakor Laczka Éva fontosnak tartotta meghatározni a szegénység fogalmát. Persze, mindenkinek van elképzelése a témáról, de a fontos meghatározás - a vitasorozat témájához kapcsolódva - így hangzik: nemzetközi viszonylatban az számít szegénynek, aki az ország nettó jövedelmének hatvan százalékát nem éri el. A stabil rétegről leszakadóknak számítanak a csupán nyolc általánost végzettek. Fontos problémát jelet a jövedelemelosztás egyenlőtlensége. A szegénységi arány Magyarországon 2000-ben 11,4 százalék volt, 2004-ben pedig már 13,4 százalék. A szegények aránya Portugáliában a legnagyobb, a legjobb helyzetben pedig a skandinávok, főleg Finnország és Svédország vannak - mutatott rá a főosztályvezető asszony.

A társadalom elöregedésének kérdésével is fontos foglalkoznunk: a hatvanéves korban várható élettartam Magyarországon 2005-ben 18,7 év volt, a legjobban itt is a svédek állnak, 21 évvel. Az egészségügy problémakörébe tartozik az egészségesen várható élettartam, a túlsúlyosak, a dohányosok, az öngyilkosságban meghaltak, a szalmonellafertőzések és a súlyos munkahelyi balesetek aránya. Magyarországon a születéskor várható egészséges élettartam a férfiaknál 85 százalék, a nőknél 79 százalék. Szili Katalin itt felvetett egy kérdést: miért olyan fontos kiemelni a szalmonellafertőzést, amikor nem az jelenti a legfontosabb problémát jelenleg? A statisztikus az elnök asszonynak válaszolva elmondta, hogy a szalmonellafertőzések arányát könnyű mérni, többek között ezért szerepel a mutatók között; valamint ennek a déli országokban még mindig nagy jelentősége van, gyakoribbak a fertőzések ott, mint nálunk.

Laczka Éva ezután a túlsúlyosak arányáról beszélt, mely Görögországban a legmagasabb, Svédországban pedig a legalacsonyabb. Szintén lényeges a klímaváltozás és az energiafelhasználás mértéke: érdekes megvizsgálni, mennyi üvegházhatású gázt - főleg széndioxidot - bocsátanak ki az egyes szférák; az ipar, a lakosság és a közlekedési szolgáltatások sokat, a mezőgazdaság ehhez képest viszont sokkal kevesebbet. Az ipar széndioxid-kibocsátása azonban az utóbbi években jelentősen csökkent: 1990-ben tizennyolcmillió, 2003-ban pedig már csak kilencmillió tonna volt.

A termelési és fogyasztási szokásokhoz kapcsolódó mutatók a bonyolultabbak közé tartoznak, ezek közül több is nemrég alakult ki, illetve jelenleg is alakul. Fontos foglalkoznunk a hulladékkibocsátás, illetve -kezelés kérdésével; valamint megvizsgálnunk a hazai anyagfelhasználás mértékét. A közlekedés témakörébe tartozik a személygépkocsi-állomány, az áruszállítás és az energiafelhasználás aránya. Utóbbi esetében érdemes megfigyelnünk, hogy a vasút energiafelhasználása az utóbbi években csökkent, a közúté és a légiközlekedésé pedig nőtt. A jó kormányzás is lényegi elem: a nemzeti és az uniós szavazásokban részt vevők és az internethasználók arányára, valamint az E-kormányzás elérhetőségének mértékére vonatkozó mutatók tartoznak ide. Az egymásnak való technikai segítségnyújtásáról nemzeti és EU-s szinten még nincs adat, és ez nem csak erre a témakörre jellemző: az összes mutató felderítéséhez nagyon nagy munkára van szükség, az elemzésnek pedig nem vághat neki egyedül a statisztikus; ehhez demográfus és közgazdász segítségére van szükség - zárta előadását Laczka Éva.