Nem vitatom. Ugyanakkor a Fidesz, és bizonyos szempontból az SZDSZ is érezheti úgy, hogy a kormány és az MSZP zsarolja a legnagyobb ellenzéki pártot.

Szebb szóval fogalmazva ösztökéli, de ugyanarra gondolunk, ezt vállalom. Arra gondolunk, hogy érezze kötelességének a Fidesz meg többi párt is a parlamentben, hogy ezekben a kérdésekben végre záros határidőre megegyezés szülessen. Igen, presszionálni, erősen motiválni akarjuk a pártokat egy olyan megegyezésre, ami mostanáig az utolsó pillanatban mindig meghiúsult.

Meglehetősen nagy a Fidesz előnye önökkel szemben, a HVG-Medián legfrissebb adatai szerint nőtt az olló a két nagy párt között. Egyesek attól tartanak, hogy a kormány a népszerűségvesztés miatt puhítani fog a reformokon.

Erről szó sincs, és nincsen erre utaló szándék sem. Nemcsak azért, mert hihetetlenül bátrak és erényesek vagyunk vagy nem figyelünk a közvélemény-kutatásra, hanem azért sem kívánjuk felpuhítani a reformokat, mert az az országnak lenne rossz, és politikai önsorsrontással is felérne egy ilyen lépés. Ezzel megakadályoznánk, hogy az eddigi megszorítások elkezdjenek termőre fordulni, és elherdálnánk mindazt az áldozatot, amelyet az ország – értve vagy beletörődve, de – meghozott az elmúlt egy évben.

Gazdasági elemzők szerint látványos változások az EP-választásokig, de még a 2010-es országgyűlési választásokig sem igazán várhatóak. Másrészt annyira bebetonozódtak a politikai táborok, hogy sokan úgy vélik, akár tejjel-mézzel folyó Kánaán is lehet ebben az országban, Gyurcsányra és az MSZP-re akkor sem fog szavazni a többség.

Arra, hogy olyan látványos változás lesz, amilyen például az előző ciklusban volt, amikor 25-30, olykor nagyobb százalékkal nőttek a reálbérek, nem számítunk, ilyet nem is ígértünk. Arra viszont számítunk, hogy az életszínvonal kényszerű visszaesése, majd 2008-as stagnálása után 2009-től egy szolid, 4-5 százalékos, normálisnak mondható reáljövedelem-, magyarán életszínvonal- és vásárlóerő-növekedés bekövetkezik. Ami emellett épp olyan fontos, hogy ha túljutunk azon, hogy most még csak az látszik, ami rossz, hogy például be kellett zárni kórházi osztályokat, az is látszani fog, hogy az így megspórolt pénzből fölépül huszonvalahány kistérségben az eddig hiányolt szakrendelő is, akkor a reáljövedelem látványos emelkedése nélkül is azt szűrik le az emberek, hogy volt értelme a megszorításoknak.
A bebetonozásról annyit, hogy körülbelül csak az ország fele képes ma a pártokról állást foglalni, soha még ilyen nagy az egyetlen pártot sem választó, a teljesen elbizonytalanodók aránya volt. Ez egy ilyen változó, megszorításokkal terhes, Zuschlag-üggyel súlyosbított időszakban nem meglepő. Az emberek másik fele természetesen állást foglal, de ebben a csoportban is vannak olyanok, akik a különböző választásokon különböző pártokra adták a voksaikat. A magyar közvélemény-kutatások sajátja, hogy rendkívül változékony a szimpátia. Magyar választáson még soha sem nyert az a politikai erő, amelyik a ciklus közepén a legnépszerűbb volt.
Rossz viszont, hogy egy szűkebb kör, a nagyon aktívan politizálók körében teljes a politikai hidegháború.

Sokan vélik úgy – például Dávid Ibolya vagy Lengyel László –, hogy az ország két politikus, Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor foglya. Felmerült már szocialista körökben, hogy a miniszterelnök személye tehertétel lehet a párt számára?

Olyan fontos embereket, mint akiket említett, nyilván nem szívesen nevezek naivnak, viszont udvariasabb formában hadd fogalmazzak úgy: általánosságban véve naivitás azt gondolni, hogy ha egy politikai oldal lecseréli a vezérét, attól minden megváltozik, és a két oldal egymás nyakába borul. Amikor politikai hidegháború dúl, akkor természetesen egy politikai tábor érvrendszerében a saját programjának pozitív elemei mellett ugyanolyan erővel jelennek meg a másik tábor programjának vagy habitusának hiányosságai. Ezen kár csodálkozni. Nagy butaság lenne részünkről Gyurcsány nélküli Gyurcsány-programot csinálni. 

Többen a kormányfő hitelességét kérdőjelezik meg javarészt az őszödi beszéde és a kilencvenes évek első felében történt meggazdagodása kapcsán.

A kilencvenes évek gyurcsányi életútjának teljes ismeretében nyertük meg a legutóbbi választást. Ami az őszödi beszédet illeti, az egy valóban nagy kérdése a magyar politikának. Mégis úgy hiszem, hogy az emberek elsősorban azon az alapon fognak ítélni, hogy a kormánynak mit sikerült megvalósítania. Ha sikerül bebizonyítani, hogy a köz érdekében ténykedett, akkor már nem őszöd vagy nem őszöd lesz a választás tétje.

Nem látszik ma az MSZP-n belül olyan kvalitású politikus, aki a jelenlegi miniszterelnök-pártelnök helyébe tudna lépni. Miért?

Én sem látok most olyat. Vannak tehetséges politikusaink, akik alkalmasak különböző posztokra, de mivel az adott programot akarjuk megvalósítani, egyelőre úgy látom, bennük sincs szándék előlépni, ráadásul egy nagyon feszített tempójú előrehaladáshoz egy politikai hidegháború közepette a szokásos jó politikai képességekhez képest másfajták is kellenek, amilyenek pillanatnyilag Gyurcsányban vannak meg legjobban.

Az ön neve fölmerült már, mint lehetséges kormánytagé?

Kormányalakításkor fölmerült már, kaptam is ilyen-olyan ajánlatokat, amelyeket mindig elhárítottam azzal, hogy frakcióvezető szeretnék lenni. Ne mondja meg a minisztereknek, de szerintem sokkal érdekesebb ez a tevékenység, mivel ebben az ember a politika egészével foglalkozhat. Engem ez érdekel, ezt szeretem csinálni, és valószínűleg rosszul végezném a közigazgatás mindennapi robotját, nincs is kedvem kipróbálni.