Az eset vasárnap éjfél előtt történt a Varsótól 130 kilométerre fekvô Lódz ((údzs)) városában. Az anya és a kisfia egyedül volt otthon, mert az apa éppen dolgozott. A szerencséhez a rendőrségi ügyeletes lélekjelenlétére is szükség volt. Elsőre ugyanis csak gyereksírás hallatszott a telefonban. Nem sokkal később újra telefonált ugyanaz a kisfiú, de még akkor is csak azt ismételgette kétégbe esve, hogy "Anyuka rosszul van". De nem tudta megmondani sem a nevét, sem a címét.

Amikor a vonal megszakadt, a rendőrségi ügyeletes nőnek eszébe jutott, hogy előző hónapban is volt egy hasonló segélykérő hívása, és emlékezett az utca nevére. Azonnal riasztotta a mentőket, akik az utcába küldtek egy kocsit, és várták, hogy a rendőrség megpróbálja kideríteni a címet. Közben a rendőrségen lázasan keresték vissza az előző havi hívásokat.

A mentők időben érkeztek. A kis Krystian nyitot nekik ajtót, az anyuka eszméletlenül feküdt a konyha kövén. Ebben a kómás állapotban agyhalál érte volna, ha nem kap időben segítséget. Miután megkapta gyógyszerét, az asszony magához tért. Nem kívánt kórházba menni, mert nem tudta volna kire bízni a kisfiút. Keddre már rendbe jött.

Az eset után elmondta, hogy ő tanította meg a kisfiút a mobiltelefon használatára, és a rendőrségi ügyeletet beírta a gyorshívószámok közé.

A lengyel rendőrség kezdeményezte a szociális segélyszolgálatnál, hogy a családot vegyék gondozásba, nehogy az eset megismétlődhessen.