Amiben a legtöbb munkám van, az az Oltári srácok. Ezt a karaktert én gyúrtam ki, a rendezővel együtt nekem kellett kitalálni, hogy milyen legyen Abraham, a zsidó fiú. Ez az első olyan szerepem, amit az elejétől fogva megéltem. Volt egy kőkemény próba időszak, elindult valahonnan és befejeződött valahol. Nem egy beugrás, beállás vagy felújítás volt, hanem ezt én magam a többiekkel együtt csináltam meg. Talán éppen ezért is szeretem annyira. Az Oltári Srácok egyébként barátságról, összetartásról és hitről szól. Ötszereplős darab és mondhatom, hogy nagyon melós, hiszen végig táncoljuk és énekeljük az egészet. A közönség szerencsére nagyon szereti, főleg a fiatal lányok, hiszen a darab egy öttagú keresztény fiúcsapatról szól, látványos koreográfiákkal és popdalokkal. A szívem csücske a Csárdáskirálynőből Bóni gróf szerepe. Álmomból felébredve is teljes lendülettel tudnám játszani, mert annyira imádom. Nem csak magyar nyelven, de németül is játszottam már. Az Elisabeth című musical-ből a Rudolf koronaherceg szerepe is nagy ajándék volt számomra, hálás vagyok, hogy a színház vezetősége rám gondolt, amikor ezt a remek karaktert rám osztották. Azt kell hogy mondjam, nehezen tudok választani. Frédi a Lili bárónőben, Abraham az Oltári Srácokban, Mercutio a Rómeó és Júliában, Orlowsky herceg a Dr. Bőregérben, vagy Rudolf az Elisabethben. Ezeket játszom most.
Ugyanúgy beszélgetünk az operettről, mint a musicalről. Mind a kettőben otthon vagy, de melyik műfajt érzed magadhoz közelebb?
Természetesen a musicalt. Modernebb zene, a lelkemhez és a koromhoz is közelebb áll. Az operettből nagyon sokat lehet tanulni: Lehoczky Zsuzsa, Oszvald Marika, vagy bárkit mondhatnék, mert nagyon jók. Az Operettszínház nagyon figyel arra, hogy az operettek is jól megformált karakterekből álljanak. Ne az legyen, hogy kiáll egy jó hangú énekes, énekel, és igazából nem is tudja, hogy miről és kinek. Másabb hangképzést igényel, mint a musical és a zenéje sokkal klasszikusabb, de számomra mindkettő nagyon is szerethető.
Kipróbáltad a vidéki színházi létet is. A Győri Nemzeti Színházban, a Footloose című musicalben Ren McCormack-et alakítottad. Hogy érezted ott magad?
Nagyon, nagyon jól. Remek volt a hangulat a színházban, a büfében jókat lehetett beszélgetni. Olyan színművészekkel játszhattam ott is, akiktől rengeteget tanultam. Sajnos nem ment sokáig a darab.
Más volt Győrben, mint az Operettszínházban?
Igen. Nincs akkora nyomás az embereken, és nincs az a nagy stressz, hogy holnap bejövök próbálni, vajon ma melyik szerepemet és hogyan kell megoldanom. Ott sokkal nyugodtabban élnek, így a munka is könnyebb a színészeknek. Nálunk az Operettben fut egyszerre 13 darab, 3 másik darabban próbálunk, fellépések, tévé, rádió, újságinterjúk… Győrben, ha van egy próba időszak, akkor arra kell koncentrálni. Persze mennek a futó darabok, de nincsenek annyira leterhelve az emberek.
Tavaly a mozivásznon is feltűntél a Férfiakt című filmben. Hogy tetszettél magadnak?
Nagyon furcsa volt. Ez a Férfiakt egy merész vállalkozás volt. Első filmes lehetőségem, nem akartam visszautasítani. Nagyon tetszett a művészi vonulata, a regény is, amiből íródott. Az, hogy olyan emberekkel játszhattam, mint Gálffi László, Kerekes Éva, Sinkó László és hát a rendező, Esztergályos Károly hihetetlenül inspiráló volt. Számomra egy filmtörténelem volt az egész stáb. Nagyon akartam és belevágtam. Nem is tudtam, hogy mi fog kisülni belőle, időnként elvesztettem a fonalat. A filmnél egyszer az első jelenetet veszik fel, aztán a huszadikat és mindig át kellett gondolnom, hogy érzelmileg éppen hol állunk a történetben, mikor mit érzek vagy gondolok. Teljesen más, mint a színház. Itt tízszer kevesebbet kellett adni kifelé magamból, és még akkor is sokszor rámszóltak, hogy sok vagyok. Elég kevesebb érzelem, kevesebb gesztus. Nekem, aki színpadon nőttem fel, nehéz feladat volt ezt megjegyezni és alkalmazni. Szokni kellett, de nagyon élveztem a forgatásokat és szeretném is még csinálni. Én nehezen tudtam filmként nézni, de úgy érzem, hogy maximális erőt fektetünk bele. Játszottam az Örkény lexikonban is, amit szintén Esztergályos Károly rendezett, ez egy tévéjátéka volt, így abban a műfajban is kipróbálhattam magam.
A színházban hogyan fogadták a filmes szereped?
Nagyon pozitívan. Manapság annyira kevés film készül, hogy kevesen mondhatják el magukról, hogy filmeznek. Ha nekem megadatott ez a lehetőség, akkor mindenki azt mondta, hogy igenis vállaljam el, tehát teljes mellszélességgel támogattak és segítették egyeztetni az időbeosztásomat. Egy ilyen filmes stábbal bármilyen szerepet megcsináltam volna.
Egy meleg fiút játszottál a Férfiaktban. Nem származott belőle hátrányod, akár a színházban, akár a civil életben?
Én úgy érzem, hogy nem. Biztos, hogy értek negatív kritikák, hozzám hál istennek nem jutottak el, de ha igen, akkor azt meg tudtuk beszélni. Reméltem, hogy a nézők, akik erre a filmre jegyet váltanak, már nem szorulnak arra, hogy megmagyarázzam: ez csupán egy szerep. Például, ha bármelyik musicalbe le kell vetkőzni, akkor levetkőzöm, mert ezt kívánja meg a darab, a rendező és a koncepció. A Rómeóban megkívánja a karakterem, hogy talpig vérben haldokoljak a másik szereplő oldalán, akkor azt csinálom. A Férfiaktban a meleg fiú karaktere volt rám osztva és nem éreztem, hogy emiatt magyarázkodnom kellene.
Aranylemezes előadó is vagy, hiszen Muhari Tamással és Zsurkán Zsanettel közösen alkotjátok a Zserbót. Két lemez már megjelent, lesz belőle harmadik?
Most még nem tervezzük. Sokat dolgozunk mind a hárman. Muhari Tomi is az Operettszínházban van, Zsanett pedig zeneiskolában tanul, így nem tudjuk, hogy mikor, vagy hogyan folytatjuk tovább.
A színházban milyen új szerepek várnak rád a közeljövőben?
A Víg özvegyben játszom majd az egyik táncos-komikust, St.Brioche szerepét. Ennek december 14-én lesz a bemutatója. Ezen kívül a Szentivánéji álomban, Demetriust fogom alakítani. Ezt nyáron mutatjuk be a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Ősbemutató lesz, egy musical Szakcsi Lakatos Béla zenéjével. De ezen kívül is készülök még egy-két dologgal, ám ezek még nem teljesen biztosak. Az a lényeg, hogy amit csinálok, azt szeressem, és én nagyon szeretem. Nekem az a fontos, hogy az emberekhez eljussak, mindenki megtalálja bennem azt, amit szeretnének megtalálni.
Szerintem sokan így fognak érezni, ha elmennek és megnéznek téged a színpadon, bármelyik darabban. Köszönöm a beszélgetést.