Lehet-e még újat mondani a takarékosságról? Hiszen már gyermekkorunk kis perselyei, s az egykori iskolai takarékbélyegek is mind a takarékosságra való nevelésről szóltak. Amint a közismert intés is, amit oly sokan nem fogadnak meg napjainkban: "Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!". S mégis, ha a takarékosság napjainkban szóba kerül, akkor azt tapasztaljuk, hogy a jelen viszonyok között számos olyan új sajátosság, kérdés vetődik fel, melyekkel eddig nem is találkoztunk. Melyek ezek, s miként találjunk rá válaszokat? Ezekről beszélgettünk dr. Korondán Gábor nemzetközi pénzügyi szakértővel.
- A takarékosság ügyét nem minősíthetjük "lerágott csont"-nak, ugyanis napjaink változásai számos új megközelítésben vetik fel a takarékosság kérdését. Hozzátéve: Magyarország épp most érkezett el ahhoz a ponthoz, amikor ezekre a kérdésekre választ kell adni. A változó szociális rendszer olyan új fogalmakkal ismertet meg bennünket, mint például az öngondoskodás, illetve az eddiginél jóval szélesebben értelmezett tartalma. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ami még számunkra újszerű, az a világ több részén már régóta létező valóság - vezeti be a gondolatkört a szakértő.
- Milyen speciális nemzetközi tapasztalatokra figyeljünk fel a takarékosság összefüggésében?
- Többek között arra, hogy tőlünk nyugatra a takarékosság - mint az "öngondoskodás" része - a legtermészetesebb dolgok egyike. A történelem, a társadalmi fejlődés sok dologra, így a takarékosságra is rányomta a bélyegét. Érdekes példákat hozhatunk fel, közöttük vallási tényezőket is. A protestáns országokban már a vallás is a takarékosságra szólított. Értékrendje ugyanis magasra emelte a takarékos életmód rangját, s mindenben a pazarlást elvető életvitelt követelt.
ersze az öröklött szemlélet, a társadalom ítélete is sokat nyom a latban. Emiatt is alakultak ki nagy különbségek az egyes országok lakói között a téren, hogy az emberek megtakarításai havi, vagy éves jövedelmük hányszorosát teszi ki. Ebből a szempontból nézve a legtakarékosabb nép a japán, ahol a megtakarítások átlaga eléri a háromévi jövedelmet. Ez részben a távol-keleti kulturális háttérre, életfilozófiára visszavezethető jelenség. Általános, hogy egy japán bankigazgató csupán egy hatvan négyzetméteres lakásban él, habár megengedhetné magának, hogy - bár ott drágák az ingatlanok - luxuspalotában éljen, hiszen annyit keres. Ám ő mégsem teszi, mert a közszellem, a hagyomány erre készteti. Európában a svájciak és a hollandok "verik leginkább a fogukhoz a garast". Svájcban a mai napig aranyszabály, hogy az emberek jövedelmük egyharmadát költik lakásra - hozzáteszem ez döntően a lakás bérlete - , egyharmadát megélhetésre, egyharmadát pedig félreteszik. Ez az egyharmad rész megtakarítás egyaránt igaz a bolti eladóra és a bankvezérre is - állítja dr. Korondán Gábor.
- Miért állítja, hogy a takarékosságról a mai Magyarországon is másként kell gondolkodni, mint eddig tettük?
- Ez összetett kérdés, amit megint csak összefüggéseiben és hosszasan lehetne vizsgálni. Mindenesetre tény az, hogy a mai Magyarországon a lakosság eladósodása jóval magasabb, mint pár éve volt. Ezért a "konzumtársadalom" térnyerése ugyanúgy hibáztatható, mint például a kedvező lakáshitelek csábítása, s legújabban az eddig megszokott életvitelhez való ragaszkodás, a növekvő infláció és a lemaradó bérek szorítása ellenére. Sok bank épp azért helyezte fő fókuszát az elmúlt tíz évben a lakosságra, mert a lakosság eladósodása nemzetközi viszonylatban alacsony volt. Ma viszont, ha az eladósodást a szabadon felhasználható pénzeszközökhöz viszonyítjuk, avagy a megtakarításokhoz, akkor már hazánk mutatói kedvezőtlenebbek, mint a nemzetköziek.
- Változtatnunk kellene tehát, de hogyan?
- A változásokat mindenképpen kikényszeríti az élet, csak az nem mindegy, hogy erre mikor jövünk rá. Minél előbb, annál jobb. Már egyre többen kezdik megérteni, hogy aki félti a jövőjét, a gondoskodást ne mástól várja, hanem önmaga elé tűzze feladatul. Vagyis: elengedhetetlen a megtakarítás! A változó nyugdíj- és egészségügyi ellátás csak fokozza ennek szükségességét. Jó, ha az ember nem az utolsó pillanatban szembesül a ténnyel, hogy nyugdíjasként a korábbi jövedelmének töredékéből kellene megélnie, miközben a gyógyszerei a korábbi időszak többszörösébe kerülnek. De megint csak ismételem, ami most számunkra talán sokkoló új helyzet, más országokban évtizedek óta mindennapi valóság. Ott azt tanítják, hogy a mindenkori fizetésünk közel tíz százalékát próbáljuk félretenni, ha nem akarunk később jelentősebb életszínvonal eséssel szembesülni. A konklúzió tehát mindenképpen az, hogy takarékoskodni nem csak szép és jó dolog, hanem az egyetlen helyes választás.
