Magyar-szlovák viszony – „Egyre több a nyílt magyarellenesség”

Hogyan értékeli a jelenlegi szlovák-magyar viszonyt? Hogyan változott ez a viszony azóta, hogy az MKP már nincs kormányon?

Eléggé ingadozó a viszony, a pillanatnyi politikai helyzettől függ. Amikor pártunk 1998 és 2006 között kormányon volt, nyilvános magyarellenesség nem mutatkozott Szlovákiában, sőt 1945 óta először a közhivatalokban is lehetett magyarul beszélni. Kiderült, hogy egyre több hivatalnok tud magyarul beszélni, illetve egyre többen merik vállalni magyarságukat. A 2006-os kormányváltást követően azonban minden megváltozott. A hivatalokból a magyarok jórészét elbocsátották, ügyeket intézni magyarul gyakorlatilag nem lehet, és 2006 tavaszától egyre több a nyílt magyarellenes megnyilatkozás.

Ez a magyarellenesség csak a politikai körökben érezhető, vagy a mindennapokban, a szlovák emberek körében is tapintható?

A két dolog összefonódik. Van egy utcai, hétköznapi fasizmus is Szlovákiában, de teljesen egyértelmű, hogy ezek az érzelmek akkor lángolnak fel, amikor az országos politika részéről biztatást éreznek. Erre jó példa a 2006-os választások, amikor már a kampány során elkezdődött az utcai magyarellenesség, és egyre másra történtek olyan esetek, melyek az 1998 előtti eseményekre emlékeztetnek, gondolok itt például arra, amikor embereket azért bántalmaztak, mert magyarul beszéltek. Velem is megtörtént pár héttel ezelőtt a pozsonyi piacon, hogy egy esernyővel elkezdett ütlegelni két szlovák ember és a körülöttem állók csak nézték.

Malina-ügy – „Hedvig igazat mond!”

Az ilyen sajnálatos események, illetve konkrétan Malina Hedvig esete hogyan hatott a magyar és szlovák emberek kapcsolatára? Mennyire vált országos üggyé Malina Hedvig megverése?

A két nemzet kapcsolatára - gondolok itt a hivatalos és magánkapcsolatokra egyaránt – egyértelműen negatívan hatott a Malina Hedvig-ügy. Tulajdonképpen az ügy megítélésében kettéoszlott a társadalom Szlovákiában. Az egyik oldal azt hitte el, amit a kormányzat mondott, vagyis, hogy nem történt meg a verés, sőt ő maga okozta sérüléseit, míg a másik oldal elhitte azt, amit látott, meg volt győződve Hedvig igazáról. Felmérések szerint ennek az ügynek volt a legnagyobb visszhangja az országban. A médiában állandó téma volt.

Ön hisz Malina Hedvignek? Politikailag milyen következményei lehetnek az ügynek?

Nem vonom kétségbe a szavait, sőt meg vagyok győződve arról, hogy mindenben igazat mond. Az ő pártján állok, és természetesen az igazság pártján. Szlovákia nemzetközileg ismét kezd elszigetelődni még az Európai Unión belül is. Ennek okát pedig az olyan esetek szolgáltatják, mint amilyen például a Malina-ügy is. Európában ugyanis nem szokás az, hogy egy köztörvényes bűncselekménnyel szolidaritást vállal a kormány, mint ahogy az Szlovákiában történt.

Az MKP tud-e valamit tenni azért, hogy kiderüljön az igazság? Kiderülhet egyáltalán?

Azon kívül, hogy óhajtjuk az igazság kiderítését, nem sokat tudunk tenni. Cselekedni a rendőrség, és a kormánypolitika tud. Utóbbi főleg azzal, hogy nem akadályozza a nyomozást, mint ahogy eddig tette. Jelenleg ismét folyik a nyomozás, és a feltételezett gyanúsítottról, akire illik Malina Hedvig személyleírása, kiderült, hogy egy neofasiszta csoport tagja. Az a kérdés, hogy a politika meri-e vállalni a bűnösök bíróság elé állítását.

Milyen eszközei vannak Malina Hedvignek abban az esetben, ha a szlovák hatóságok nem derítik ki az igazságot? Fordulhat akár nemzetközi bírósághoz is?

A strasbourgi bírósághoz csak akkor lehet fordulni, ha túlságosan vontatott az eljárás, vagy ha születik egy vitatható, ámbár jogerős bírósági döntés. Ehhez azonban először végig kell járni az összes jogi utat Szlovákiában. Egy további lehetőség az ügy strasbourgi tisztázására, ha olyan gyanú kerekedik, mely szerint azért nem születik ítélet, mert Hedvig magyar.

Meg van a hajlandóság Hedvigben, vagy akár az ügyvédjében, hogy Strasbourgig vigye az ügyet?

Kérdés az, hogy ki mennyire fárad el az elkövetkezendő évek során, mert meggyőződésem, hogy még évekig is elhúzódhat az ügy.

Benes-dekrétumok: „Amíg élünk, nem nyugszunk bele!”

Mit lehet tenni a szeptemberben ismét megerősített Benes-dekrétumokkal szemben? Lehet-e tenni egyáltalán valamit a felháborodáson kívül, vagy egyszerűen bele kell nyugodnunk ezek létezésébe?

A belenyugvás lehetősége nem csak erkölcsi, hanem biológiai is. A halott ember már mindenben megnyugodott, de az élő ember, ha erkölcsi lényként éli életét, akkor az igazságtalanságba belenyugodni nem tud. Meg tudja esetleg bocsátani, de amennyiben napirendre tér az igazságtalanság fölött, akkor lehetőséget ad, annak megismétlődésére. Arról van szó, hogy a civil lakossággal szemben születtek ezek a dekrétumok, ezért nem lehet hivatkozni a háború jogára, de a béketeremtés szándékára sem, mert a béketeremtés körülményei között a kollektív bűnösség elve nem szerepel, tehát minden jogi alapot nélkülöznek.