A Móra Ferenc Múzeum főigazgató-helyettese beszámolt arról, hogy a középkori szegedi vártemplom föltárása 1999 óta folyik, előkerültek az épület fölmenő falai, ezek egy részét már konzerválták is.
Hozzátette: még a nyugati főbejárat föltárása van hátra, ez a közelben futó közművezetékek kiváltását követően jövőre kezdődhet el.
A templomban és közvetlen környeztében a régészek rendkívül sok sírt tártak fel, mintegy hétszáz ember maradványait találták meg. A feltételezések szerint a XIV. század elejétől egészen a templom 1710 körüli lebontásáig temetkeztek ide a szegediek - tudatta a szakember.
Az előkerült embertani anyag a Dél-Alföldön az eddigi legnagyobb ilyen lelet, így statisztikailag is pontos képet ad arról, milyen összetételű volt a középkori város lakossága. Mivel az ott lakók hosszú ideig használták a temetkezési helyet, a kutatók a századok alatt végbement változásokról is tájékozódhatnak.
Ősz Brigitta, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének doktorandusza elmondta, elsőként a csontok állapotát vizsgálják meg, majd megállapítják az elhunyt biológiai korát, nemét. A csontokon méréseket végeznek, ebből következtetnek a termetre és arra, az elhunyt milyen népcsoporthoz tartozott.
Az antropológus szerint talán az a legérdekesebb kérdés, milyen betegségekben szenvedtek az emberek. Leggyakrabban csonthártyagyulladás nyomát találták meg, de előfordultak trauma okozta törések is, egy koponyán pedig kard általi sérülés nyomát fedezték fel.
Több csontvázon súlyos szifiliszre utaló nyomokat leltek a kutatók, ezek szerint a betegség már nagyon korai időszakban megjelent a városban. A radiokarbon vizsgálatok alapján a csontok az újvilág felfedezésének korából származnak, azt azonban csak később lehet megállapítani korábbiak vagy későbbiek-e annál - fogalmazott Ősz Brigitta.
Hozzátette: ez azért lehet fontos, mert egyes feltételezések szerint a szifiliszt a visszatérő spanyol hódítók hurcolták be Európába, a korábbról származó leletek azonban megcáfolnák ezt.
