1820. október 6-án született Stockholmban. Kilencéves korában egy járókelőt annyira lenyűgözött lakásukból kiszűrődő hangja, hogy másnap énektanárral tért vissza és magára vállalta a kislány képzésének költségeit. Tizenkét évesen átmenetileg elvesztette felső regisztereinek különösen édes hangzását, hangja csak négy év múlva "jött vissza". Huszonhárom éves korában Drezdába ment, 1844-ben az ő éneke köszöntötte a városba látogató Viktória brit királynőt. Az elképesztő siker elindította üstökösszerű pályafutását, egész Európán végigsöpört a "Jenny-láz": pár hónapon belül Németország, majd Párizs is behódolt előtte, s 1847-ben diadalmasan vonult be Londonba. Az őt körülvevő csodálatra jellemző, hogy még abban az évben róla neveztek el egy új gőzmozdonyt, sőt ennek nyomán később egy egész mozdonytípust.
Harmincévesen hajózott át Amerikába, ahol a híres, vagy inkább hírhedt mutatványos, P. T. Barnum vállalta az impresszárió szerepét. A reklám terén verhetetlen Barnum rádió és televízió hiányában az újságokat árasztotta el hirdetésekkel és fizetett cikkekkel, ezek nyomán kitört a "Lindománia". Már a New York-i kikötőben 40 ezer ember várta Jenny hajóját, első fellépésére a legjobb helyeket szabályszerűen elárverezték. Az énekesnő nevével árultak szinte mindent, kesztyűtől a bölcsőig, széktől zongoráig, komponáltak Jenny Lind-polkát és keringőt, amelyek persze slágerré váltak. A csillagászati összegbe kerülő jegyeket szétkapkodták, még olyan városok is akadtak, ahol kemény pénzekért építettek az ő fellépéseihez méltó koncerttermet.
Az egyéves turné nem csak anyagi téren volt eredményes (Lind akkoriban hallatlanul nagynak számító, 187 500 dolláros gázsit kapott, méghozzá előre). Az énekesnő ugyanis beleszeretett az őt kísérő német zongoristába, akinek Bostonban fogadott örök hűséget. 1852-ben tért vissza a vén kontinensre, de maradandó nyomot hagyott maga után: jóllehet csak a keleti parton láthatták-hallhatták, országszerte neveztek el róla színházat, utcát, iskolát, hajót, sőt Kaliforniában még ma is viseli nevét egy városka.
Sikereinek csúcsán visszavonult, élete hátralévő részét Angliában jótékonykodásnak szentelte. Utoljára 1870-ben lépett fel, egy férje által komponált oratórium főszerepét énekelte. 1887. november 2-án hunyt el Malvernben. Előtte (és még utána sokáig) senki sem ért el hozzá hasonló népszerűséget, kortársai természeti csodaként ünnepelték. Éneke a leírások szerint felemelő és megtisztító, szinte vallásos élmény, ő maga nemzedéki bálvány, az "ideális nő" megtestesítője volt. A svédek ma is naponta találkoznak vele, ugyanis Jenny Lind portréja ékesíti az ötvenkoronás bankjegyet.
