Szelektív történelmi emlékezet

Pósán László országgyűlési képviselő, a Fidesz debreceni elnöke emlékeztetett rá, hogy 89 évvel ezelőtt 1918. október 31-én gyilkolták meg gróf Tisza István miniszterelnököt.

A szónok utalt arra, hogy az első világháborút elvesztő Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, Magyarország területileg is jelentősen megcsonkolt, s mindezt az utókor óhatatlanul rávetítette a korszak miniszterelnökére is.

Ennek lehetett a következménye, hogy 1918. október 31-én az őszirózsás forradalom után Tisza Istvánt lakásában meggyilkolták.

Debrecenben immár hat éve örökíti meg szobor a miniszterelnök alakját a Debreceni Egyetemnél; közbenjárására alapították meg ugyanis az 1910-es években a felsőfokú intézményt a cívisvárosban.

A koszorúzásnál jelen volt a debreceni huszár hagyományőrző bandérium gyalogos díszegysége, amely annak az egykori huszárezred ruházatának élethű másolatát viseli, amelynek 1918 őszén gróf Tisza István volt a parancsnoka.

Néhány órával később az SZDSZ hajdú-bihari szervezete rendezett koszorúzást az első világháború áldozatainak debreceni emlékművénél, ahol az őszirózsás forradalomra és a liberális értékekre emlékeztek.

Léderer András, az SZDSZ Új Generáció elnöke kijelentette: egy üzenet az, ami összekapcsolja a magyarországi véres vagy vértelen forradalmakat, legyen szó az őszirózsás forradalomról, 1956-ról vagy a rendszerváltásról: ez pedig a szabadság, a kézzelfogható szabadság vágya.
A szónok szerint ez az, amit csak az SZDSZ tudott hitelesen képviselni a rendszerváltáskor.
Léderer András kérte a mintegy húsz egybegyűltet, hogy ezt soha ne adják fel.

Utalt az őszirózsás forradalomban progresszív szerepet játszó Jászi Oszkárra, akit az SZDSZ elődjének is tekinthetnek. A jelenlévők számára utalva elmondta, hogy talán drámának kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy 2000-en legyenek és megerősítsék a demokratikus szabadságjogokhoz való elkötelezettségüket.

Gadus István, az SZDSZ hajdú-bihari elnöke utalt arra, hogy hat éve, amióta felállították Tisza István szobrát Debrecenben, a liberálisok minden évben megemlékeznek az őszirózsás forradalomról.

A demokraták nem szobor ellen tüntetnek, hanem más helyen mondják el az első polgári demokratikus forradalomról a véleményüket.