Az első világháború idején a vasi község határában működött az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb hadifogolytábora, amelyben egy időben 35-40 ezer embert tartottak fogva, négy év alatt legalább 160 ezret. A hadifogoly-tábor lakót annak idején járvány tizedelte meg.
A katonai tiszteletadás mellett tartott kegyeleti megemlékezésen Márfi Gyula veszprémi érsek tartott szentmisét, amelyet ökumenikus igeliturgia is követett.
Márfi Gyula szentbeszédében a halottak napjával kapcsolatban a keresztény és keresztyén hívők azon meggyőződéséről szólt, amely szerint a földi életet az örök élet követi, amelyben a hozzátartozók, az egymást szeretők ismét egymásra találhatnak.
"Ha elfogadnánk, hogy a semmiből indultunk és a semmibe megyünk, vajon mi értelme lenne az életnek, az emberi létezésnek? - tette fel az örök kérdést.
A megemlékezés végén a Múltunk útjain baráti kör tagjai adtak műsort, férfikórusuk első világháborús katonadalokat énekelt, Szabó János, az Orbán-kormány honvédelmi minisztere pedig tárogatón játszott.
Az ünnepség résztvevői végezetül megkoszorúzták a temetőben álló világháborús hősi emlékművet.
