Egy új liberális párt víziója...

Hack az InfoRádiónak adott interjújában fejtette ki álláspontját, miszerint ugyan még nincs itt a megfelelő történelmi pillanat egy új liberális párt életre hívásához, de ha a nagypolitika bizonyos tendenciái (az SZDSZ népszerűség-csökkenése és a kormánykoalíció sikertelensége) tovább folytatódnak, még a 2009-es uniós voksolások előtt eljöhet ennek az ideje.

Az SZDSZ egykori ügyvivője utalt arra is, hogy a liberálisok támogatottsága sokéves mélyponton stagnál, így szerinte a pártnak nem egy újabb szabadelvű formáció felbukkanása ellen kellene stratégiát gyártaniuk, hanem választóik eltűnésének okain kéne elgondolkozniuk. Úgy vélte, egy esetleges új párt jobboldali liberális irányvonalat képviselhetne, hiszen a lengyel példa azt mutatja, hogy a fiatalok körében van erre igény. Kitért saját potenciális szerepére is: nem zárta ki részvételét egy frissen induló liberális mozgalomban.

Rajta kívül mások is hangot adtak ama meglátásuknak, hogy lassan igenis eljöhet az ideje egy új liberális pártnak, mert az SZDSZ már nem javítható, végérvényesen eltért az általuk kívánatosnak tartott úttól. Kis János, a párt egyik ősatyja, és egykori elnökségi tagja szintén elgondolkoztatta a politológusokat: 2006-ban még kizárólagosan az SZDSZ támogatására szólított fel, a Beszélő hetekkel ezelőtti konferenciáján viszont eltávolodott korábbi álláspontjától, és elismerte, hogy lenne létjoga egy új szabadelvű alakulatnak.

A néhai szabaddemokraták ötletelése még csak elméleti síkon mozog, bár a pártból legkésőbb kilépett Bauer Tamás is részt vállalna egy ilyen kezdeményezésben. Ám egyelőre egyik politikus sem tud konkrét tervekről, vagy legalábbis nem hozták még nyilvánosságra. Az eset jó alkalmat kínál arra, hogy megnézzük, kik is lehetnének szellemi vezérei egy új liberális mozgalomnak, ki miért távozott Kunczééktől. Összeállításunkban öt ex-SZDSZ-est vettünk célkeresztbe.

Tölgyessy Péter, az elefántcsonttorony bölcse

1957-ben született, a jogi diploma megszerzése után az MTA-nál dolgozott. Részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, olyannyira, hogy 1987-ben közreműködött a rendszerváltás egyik alapdokumentumának, a Fordulat és reform című tanulmánykötetnek megírásában. Bekapcsolódott a kerekasztal-tárgyalásokra is, és 1989-ben az SZDSZ tagja lett. Egy évvel később a Komárom-Esztergom megyei listáról jutott be az országgyűlésbe, innen karrierje villámgyorsan emelkedett: frakcióvezető, majd 1991-ben pártelnök lett.

Eme tisztségében azonban ellentétbe került Pető Ivánnal, és a liberális vezetéssel, mivel Tölgyessy szeretett mindenről maga dönteni, és gyakran kihagyta a frakciótársakat is az egyeztetésekből. Ezt nem sokáig viselték el riválisai, így 1992-ben leváltották. 1994-es választásokon országos listáról jutott be, de nem töltötte ki a teljes ciklust a szabaddemokratáknál: '96-ban kilépett a pártból. Döntését elsősorban a Horn-kormánnyal való elégedetlenségével indokolta: „az országot jobban is lehet vezetni, mint ahogy a késő kádári elitek teszik. Meg voltam győződve, jó lenne, ha az MSZP-SZDSZ-hatalom távozna. 1997 őszén úgy tűnt, Horn Gyula azt képzeli, szinte bármit megtehet.” Tölgyessynek nemcsak a politikai vonalvezetéssel volt gondja, hanem ideológiai aggályok is felmerültek benne: „ha akadt párt, amely kezdetben a kádári politizálás tagadásának szándékával lépett fel, az SZDSZ volt. Ám '94-es koalíciókötésével a magyar politika Grand Canyonját kísérelte meg átugorni."

Némi függetlenkedés után a Fideszben folytatta, két ciklus alatt a narancsosok soraiban foglalt helyet. Itt azonban már megkezdte kivonulását a politikai szférából, ritkán nyilatkozott, akkor is belülről bírált, inkább a mindennapi csatározásokon felülálló elemzői szerepkörbe helyezkedett. Érdekesség, hogy 1993 óta nem szólalt fel a Parlamentben. Jelenleg elzárkózik a pártpolitikától, nagy napilapokba publikálja olykor meglátásait. Nem valószínű, hogy egy új liberális formációban aktív szerepet vállalna.

Tamás Gáspár Miklós, a nyughatatlan antiglobalista

1948-ban született, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai végzettséget, majd az ELTE bölcsészkarán, és egy amerikai egyetemen tanított. 1981-ben kiutasították Romániából. Magyarországra áttelepülve a demokratikus ellenzék munkájában vállalt kiemelkedő szerepet, sőt az SZDSZ képviselőjeként egy visszahívott honatya helyét elfoglalva az állampárt országgyűlésének is tagja lett rövid időre.

Az első szabad választásokon liberális színekben került be a Parlamentbe, és a párt Országos Tanácsának elnöki tisztségét is betöltötte 1994-ig. Ezt követően kivonult a pártpolitikából, filozófiai és társadalomtudományi írásoknak szentelte idejét. Bírálta az MSZP-vel kötött koalíciót, de az ezredfordulóig az SZDSZ-t tartotta a legkisebb rossznak a magyar közéletben. Fokozatosan eltávolodott az általa korábban képviselt nemzeti liberalizmus eszményétől is, és az ATTAC mozgalom tagjaként sajátosan újmarxista gondolatokat propagál. Baloldalról kritizálja a kelet-európai országok kapitalista berendezkedését.

Az SZDSZ-ből történt kilépése okaként megemlítette ugyan a 94-98 közti kormányzás hibáit is, de főleg „az SZDSZ mai (neoliberális, ultrakapitalista) ideológiájától” csömörlött meg. Még a kilépése előtt elismerte, hogy nemcsak a liberálisok változása, hanem saját nézetrendszerének formálódása is közrejátszott visszavonulásában: „2 évvel ezelőtt még azt mondhattam volna, hogy a párt bizonyos közös elveinket megszegi, ám mostanra már én is változtam. Itt már nem csak arról van szó, hogy szemrehányásokat teszek a közös érdek alapján, bár ez bizonyos értelemben jogos volt, mert sajnálatos módon nekem is változtak a nézeteim a tények hatására, meg az élet hatására.” TGM szemléletváltása és liberalizmustól való eltávolodása majdnem biztosan kizárja részvételét egy új szabadelvű mozgalom zászlóbontásában.