Hack Péter, aki benne lenne a buliban

1959-ben született, és Tölgyessy Péterhez hasonlóan ő is az ELTE jogi karán szerzett diplomát. 1988-ban lépett be a Szabad Kezdeményezések Hálózatába, de egy évig a Fidesznek is tagja volt. Részt vett az SZDSZ alapításában, 1990-ben budapesti listáról jutott be a Parlamentbe. 1992-től a párt Országos Tanácsában munkálkodott. 1994-ben az alkotmányügyi bizottság elnökévé nevezték ki, tevékenységében központi szerepet kapott az igazságszolgáltatási reform segítése, és az Alkotmánybíróság munkájának figyelemmel kísérése.

Hack eközben a Hit Gyülekezetében is aktívan részt vett, amit nem minden párttársa nézett jó szemmel. Sokan vádolták, hogy az akkor még a liberálisokat támogató Németh Sándor lelkész befolyása alatt áll, az ő érdekeit közvetíti a párt felé. Hack ezt határozottan tagadta: „A legtermészetesebb dolognak tartom, hogy minden hívő ember a saját felekezetét tartja a társadalom számára a legfontosabb felekezetnek - ha nem így gondolná, nem tartozna ahhoz a felekezethez. Ez az elfogultság az, amit célszerű lenne kívül hagyni, amikor politikusként szerepelünk.”

1998-ban és 2002-ben is képviselő lett, azonban elidegenedett a második MSZP-SZDSZ-koalíció hatalomgyakorlásától, mert szerinte a Fidesz káros politizálását folytatták a választások után, és túl sok kampányígéretet adtak fel. Végül a Medgyessy-botránnyal telt be a pohár, Hack ezt követően otthagyta a pártot. A jelenlegi SZDSZ-ről lesújtó a véleménye, mint lapunknak nyilatkozta: „az SZDSZ nem hiteles megjelenítője most a liberális gondolkodásnak, és nem sok esélyt látok arra, hogy 2010-ben bejussanak a parlamentbe. Úgy gondolom, az elmúlt fél évben elszalasztottak egy esélyt, és a mostani politikai helyzetben nem tudnak liberális alapon hiteles alternatívát felsorakoztatni.” Jelenleg jogoktatóként dolgozik, de nem zárkózik el egy esetleges új liberális formációtól sem, amelyben megint visszatérne a napi politika porondjára. Elgondolkoztató felvetése volt az a napokban, hogy eme új mozgalom a jobboldalon helyezkedhetne el.

Kis János csak rokonszenvezik az ötlettel

1943-ban született, és filozófia szakon végzett az ELTE-n. Gondolatvilágának centrumában fiatal éveiben a lukácsista marxizmus állt, így az MSZMP-be is belépett. Tudományos alapon kritizálta az állampártot, ezért kizárták, és az MTA Filozófiai Intézetéből is elbocsátották. Szabadúszó publicista lett, és egyre inkább a kádári politikát bíráló értelmiségi csoportokhoz sodródott. 1981-ben a demokratikus ellenzék szellemi hátterét jelentő Beszélő folyóirat munkatársává vált Emellett részt vett a rendszerkritikus fiatal értelmiségieket összefogó „repülő egyetem” tevékenységében. A 80-as évektől amerikai egyetemeken tanított, közben pedig a Szabad Kezdeményezések Hálózatának ügyvezetői posztját vállalta el. Ő lett az SZDSZ első elnöke is, miután 1990-ben parlamenti mandátumhoz jutott.

Fontos szerepet vállalt az MDF-SZDSZ-paktum megkötésében is, ami biztosította a kormány működését. Kis erről így írt a beszélőben: "ha az MDF nem rendezné viszonyát az SZDSZ-szel, a Magyar Köztársaság első választott kormánya talán az őszt sem érné meg.” Nem értett egyet a Tölgyessy-féle pártvezetéssel, nyomására Pető Iván lett az elnök. Az SZDSZ Országos Tanácsának vezetőjeként Kis 1999-ig nagy befolyást gyakorolt a pártirányításban, és támogatta a szocialistákkal kötött koalíciót. Később azonban úgy nyilatkozott, hogy 1996-ot követően, amikor megszilárdult Hornék helyzete, fontolóra kellett volna venni az SZDSZ kivonulását.

Kis 2000 után formálisan visszavonult ugyan a pártvezetésből, de kilépésre csak Hack Péterrel közel egy időben, 2002-ben szánta el magát. Motivációi között neki is pártjának Medgyessy-ügyben tanúsított bizonytalansága szerepel, mint nyilatkozta: „az SZDSZ-ben nincs erő, eltökéltség és stratégiai képesség a nehéz helyzetek kezelésére. Kiüresedett, elveszítette a tartását.” Napjainkban politikai szakértőként munkálkodik, gyakran publikál az Élet és Irodalomban. 2006-ban még az SZDSZ támogatására buzdított, ma már azonban esélytelennek tartja őket. Sőt, egy új liberális formáció alapításával is rokonszenvezik, ami szerinte 2010-ben bejuthatna az országgyűlésbe. Ő maga azonban nem kíván részt venni a munkában, legalábbis politikai tisztséget nem vállalna.

Bauer Tamás, a menthetetlen

1946-ban született, közgazdasági végzettséget szerzett, majd ilyen irányú tudományos kutatásokat folytatott. 1966-ban az állampártba is belépett, azonban a terhességmegszakítások szigorítása elleni tiltakozása miatt nyolc évvel később kizárták. A hetvenes évek második felében formálódó demokratikus ellenzékkel folyamatosan tartotta a kapcsolatot, a Beszélőben Csonka Dénes álnéven rendszeresen publikált. 1988-tól a frankfurti egyetemen tanított, közben az SZDSZ Országos Tanácsának is tagja lett, de a törvényhozásba csak 1994-ben tudott a fővárosi listáról bekerülni. A gazdasági bizottságok munkájában vett részt, és közgazdasági kérdésekben programadó szerepet töltött be az SZDSZ-ben.

Nyolcévnyi képviselőség után kivonult a Parlamentből, de az SZDSZ Országos Tanácsában politizált még. 2007-ben lobbizott azért, hogy a liberálisok (függetlenül attól, hogy a többi párt milyen gyakorlatot követ) tegye nyilvánossá pártfinanszírozási rendszerét. Javaslatát elutasították, Bauer besokallt és kilépett. Döntésében a Gyurcsány-Kóka-féle gazdaságpolitikát kárhoztatta: „A párt vezetőit, korábbi és jelenlegi kormánytagjait súlyos felelősség terheli azért a gazdaságpolitikáért, amely az előző parlamenti ciklusban a pénzügyi csőd közelébe juttatta az országot. Magam rendszeresen szorgalmaztam ennek a politikának a megváltoztatását, de eredménytelenül. A párt vezetői mindmáig nem látják be, hogy hibáztak.”

Az SZDSZ-ből kiábrándult ugyan, de a politikából nem: a hetekben elismerte egy új liberális konstrukció létjogát, sőt, mint fogalmazott, menthetetlen alak, biztos, hogy részt venne az új kezdeményezésben. Ahogy kifejette, sok a bizonytalan szavazó, akiknek lenne igénye egy új liberális erőre, bár ilyen kezdeményezésről egyelőre nincs tudomása.

Mit hozhat a jövő?

Ha végigtekintünk kilépett liberálisok munkásságán, láthatjuk, hogy mindegyikük jelentős szerepet vállalt a demokratikus átalakulás előkészítésében, és az SZDSZ lassan változó politikájával nem tudtak azonosulni. Más időben következett el számukra a vállalhatatlanság pillanata, de néhány kritikus fordulópontot ki lehet emelni: ilyen volt az első koalíció időszaka, és a Medgyessy-botrány is. Az ő útjuk jelzi, hogy az SZDSZ politikája egyre több támogató elvesztésével jár, ami nem a liberalizmus iránti társadalmi fogékonyság megszűnésének a jele, hanem a párt sorozatos hibás döntéseinek következménye.

A szabadelvű szavazók az SZDSZ-en kívül is léteznek, az ő megszólításuk talán alapot adhat egy új párt létrehívásához. Nem tudni, ki állna egy új formáció élére, de az idő sürget: a 2010-es választási sikerekhez minél előbb el kell kezdeni szervezkedni. Ennek viszont az SZDSZ egészen biztosan nem örülne. De Fidesz vezetői is elkomorulnának, amennyiben Hack ötlete ér révbe: egy jobboldali liberális párt az ellenzéki szavazótábort is megoszthatná.

A szándék megvan, a lehetőség adott. Ám a hazai politikában a legtöbb merész kezdeményezés már elméleti szinten elhalálozik. Kérdés, üzemel-e tovább a liberális álomgyár, vagy valaki cselekszik is.