Az El Nino időjárási jelenségnek tulajdonított, szokatlanul száraz idő Ausztráliában először 2002-ben éreztette hatását. Akkor úgy vélték: a jelenség egyszeri, s egy év múltán már nem okoz újabb gondot. Ez utóbbi igaz is volt, azonban 2006-ban ismét nagy volt a szárazság. Idén, az év elején csapadékosabbra fordult az idő, ám augusztustól kezdve újabb aszály következett. Szeptemberben pedig az 1900 óta vezetett mérések szerinti szárazsági rekord is megdőlt.
A keleti New South Wales állam 78,6 százalékát érinti a szárazság, Viktória államban pedig a farmgazdaságok teljes egészét aszály sújtotta földeknek nyilvánították.
A Murray-Darling folyó medencéjének síksága, amely nagyobb mint Franciaország és Németország együttvéve, kétmillió embernek ad otthont, és jó időkben az ország gyümölcs és gabonatermésének majdnem a felét adja. Az aszályos évek azonban kíméletlenül kimerítették a 60 évvel ezelőtt épített hatalmas tározókat. A folyómedence normális esetben Ausztrália öntözött termésének 90 százalékát adja. Most azonban, amikor a termés egy része pusztulóban van, a farmerek nyáron nem kapnak vizet az öntözéshez, míg mások az őket megillető vízmennyiségnek csak a töredékéhez jutnak hozzá, hogy életben tarthassák a létfontosságú ültetvényeket, nevezetesen a citrusfákat és a szőlőtőkéket.
A masszív Hume Weir tároló, amely a Sydney kikötő hétszeresét megtöltő vizet tud megtartani, annyira száraz, hogy egy tóparti üdülőfalu előtt fél kilométerre szélesedett a part, és a víz mélységét mérő pálcák a puszta kövön állnak, messze a víz szélétől.
"Ember és nem éghajlat okozta válságnak minősítem a helyzetet" - mondja Neil Eagle, egy negyedik generációs citrustermelő Barham városában. Eagle ősei az 1890-es években telepedtek le ebben az úgynevezett aranyfolyó országban, lapátkerekes hajókat hoztak és beindították az öntözéses gazdálkodást a majdnem sivatagos vidéken.
"Úgy gondolom, hogy melegebb volt az 1930-as és az 1940-es években, mint az elmúlt 50 évben. Ezek a dolgok ciklikusak" - hangsúlyozza Eagle.
Ugyanakkor a környezetvédelmi szakemberek, köztük Tim Flannery, aki az év embere is volt Ausztráliában, többnyire azzal érvelnek, hogy az ötödik kontinens az előhírnöke az éghajlati változásnak, és a földi légkör ózonlyuka miatt keletkező felmelegedést, az úgynevezett "üvegház-hatást" gyorsítva éli át.
Ausztrália a világ második legnagyobb gabona, repce és marhahús szállítója, valamint a legnagyobb árpa exportőre. Az ausztráliai farmok és a hozzájuk kapcsolódó ágazatok 103 milliárd ausztrál dollár értéket, azaz a bruttó hazai termék (GDP) 12 százalékát állítják elő. A farmgazdaságokból származó kivitel évente mintegy 30 milliárd ausztrál dollárra rúg (4810 milliárd forint) normális körülmények között.
Az ausztrál kormány szerint 2007 június végétől számítva a szárazság a GDP növekedési ütemét 0,75 százalékkal vetette vissza.
A 2006-2007-es gazdasági évben a szárazság következtében a gabonatermés az előző évi 25 millió tonnáról 9,8 millió tonnára csökkent.
Jelenleg közel 130 ezer farm működik az Ausztrál Nemzetközösség területén, ezek 99 százaléka van családi tulajdonban. Az átlagos ausztrál farmgazdaságok éves bevétele a szárazság miatt 26 ezer ausztrál dollárra (közel 4,2 millió forintra) csökkent az év első felében, - ez az utóbbi három évtized legrosszabb gazdasági évét jelenti.
Minisztériumi adatok szerint a 2006-2007-es gazdasági évben a farmok 77 százaléka volt veszteséges. Súlyosbítja a helyzetet a gazdák pénzügyi válsága: a központi bank adatai szerint a vidék adóssága az 1999-es 26 milliárd ausztrál dollárról 2005-re 43 milliárd ausztrál dollárra nőtt. A farmerek nem tudják fizetni a lízingdíjakat, az emelkedő kamatlábak pedig még tetézik a financiális terheket. A legtöbb farmer már millió dollárokkal tartozik a traktorokért, a betakarító gépekért és az öntözési berendezésekért.
