Mocsok és hulladék

Mondta gyermek és felnőtt amikor megpróbált értelmes magyarázatot adni a MÉH nevében rejlő rejtélyes M betűre. Elárulom a titkot: Melléktermék. Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat. „Rudabányán elfogyott a vas/Fémre éhes az egész nehézipar […] Vasból készül a ház körül a kerítés/Vasból készül a kanál és a kés/Vasból készül az ablakon a rács/Vasból készül a zúgó gépmadár” fogalmazta meg a nemzeti avantgárd géniusza a hulladékgazdálkodás lényegét. Bár ő a tolókocsikra gondolt: „Legyen vége/A kocsira szükség van/Beolvasztjuk hamarosan”.
Rejtély, miből élnek a környezettudatos szemetelőkkel megvert jóléti társadalmak hajléktalanjai és megélhetési bűnözői. Horribile dictu eleve szétválogatják a hulladékot – fizetséget se kérnek érte – és ingyen adják az újrahasznosító üzemeknek mindazt ami nálunk több napi merev részegséget biztosíthat a szociális háló szemein átpotyogottaknak. Aki széthagyja az akkumulátort szociálisan érzékeny ember, olyan mint aki nem tapossa el a királydekket a buszmegállóban, hanem kipöccinti a parazsat és előzékenyen a szemetes szélére helyezi a félig szítt cigarettát. Jó lesz az még valakinek. Ahogy az a rendőrség színesfém-lopás ügyi háttértanulmánya is megfogalmazta: „A felvásárlást végző vállalkozások részben a korábbi MÉH telepeken kezdték meg tevékenységüket. Az engedéllyel rendelkező tulajdonosok hosszabb távra terveztek, ezért ezeken a helyeken többnyire betartották és betartják a jogszabályi előírásokat, a bizonylati rendet. A felvásárlók másik körét az egyéni vállalkozók teszik ki, akik sokszor családi alapokra helyezik tevékenységüket.” A ne dobja ki, adja el spórolási és alapanyag-gazdálkodási alapelv később kifordult önmagából. Mi kidobtuk és más adta el. Amikor már az se volt elég, azt is eladták amit még nem dobtak ki. A közművek, a vasút, a távközlés tulajdonát, bronzszobrokat, egyéb műtárgyakat.

Rezesbandák

Amikor a tulajdonos – bár szanaszéjjel hagyja a színes és könnyűfémalapú – műtárgyakat de birtokjogához ragaszkodik, mégis elviszik, azt hívjuk színesfémtolvajlásnak. Állítólag éppúgy élenjárók vagyunk benne mint a szív és érrendszeri betegségekben. Ahogy ez lenni szokott, amit mi önostorozó módon magyar sajátosságnak látunk, az az egész, régi keleti blokkra igaz. Lengyelországban egy éjszaka leforgása alatt lovasítottak meg egy komplett vasúti hidat. Romániában veszélyességi pótlékot kérnek a mozdonyvezetők a Zsil völgyét átszelő útvonalakra, mert a jelzőlámpák, váltók s néhol a sínek maguk kilométereken át hiányoznak. Már a régi rómaiak is. Az antik Róma építményeiből egy-két évszázad alatt elhordták a köveket disznóólnak, pedig az a világ közepe volt, nem pedig a gyér forgalma miatt megszüntetett vasúti szárnyvonal. Igaz, éppen hanyatlófélben lévő világ közepe. A közterek és az infrastruktúra fosztogatása bomlástermék. Be kell zárnia a gyárnak, hogy az ott maradt alapanyagokat, szerszámokat a volt dolgozók összegyűjtsék. Ha az üzlet beindult a volt gyártelep helyén hulladék-átvevő létesül. A kerítésen túl bódévárosok épülnek, és felszáll a kábelégetés maró füstje, klóros lágyítószereket, dioxint és más rákkeltő anyagokat köpve a világra. „Az elkövetők főként megélhetési bűnözők, munkanélküliek, hajléktalanok, akik fel sem ismerik, vagy közömbösek arra nézve, hogy a kérdéses berendezés eltulajdonítása milyen veszélyeket rejt magában, illetve érdektelenek a művészeti értékek, műalkotások iránt. Az elkövetési módszerek általában primitívek, erőszakosak.” Mondja a már citált tanulmány. Motiváció felől a Rézfaszú bagoly c. jódlipunk szám adhat támpontot: „Lecsavarom a rézfaszát/eladom és veszek piát/Berúgok majd, mint egy bajor”.

Politikusok Sidollal

Van amikor a réz és az ón összefogva híres embernek álcázza magát, mégis elviszik. Gandhit, a zen buddhizmust alapító Bodhidharmát és Assisi Szent Ferencet a Gellért-hegyről, Teleki Pált Gödöllőről, Antall Józsefet Pestújhelyről. Ilyenkor a politikus aktívvá válik és rendet követel. Gémesi György gödöllői polgármester állami monopóliummá tenné a színesfém-felvásárlást. Ami előre megjósolhatóan csak a fekete kereskedelmet, illetve a külföldi értékesítést lendítené fel, ugyanakkor zérótolerancia szagot áraszt az meg polgármesternek jól áll. Herényi Károly MDF-es honatya finomabb megoldást javasol, tulajdonképpen a jelenlegi szabályozást szigorítaná. Megtiltaná az olvasztott formában, vagy más módon felismerhetetlenné tett fémek átvételét. A szobrokon, csatornafedeleken és KRESZ táblákon kívül a kábelek egy része is olyan amit csak a MÁV, vagy a közmű cégek használnak. A szakmabelieknek illik felismerni melyik ilyen és melyik nem az. Herényi ezen kívül az okozott kárt nem az eltulajdonított tárgyak kereskedelmi értékében határozná meg, hanem hozzácsapná például lopások okozta a vasúti késések miatti kárt is a büntetési tételhez. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium pedig semmilyen formában nem foglalkozik a kérdéssel, vagy legalábbis jelét ennek nem látjuk. Na, majd ha ellopják a Kóka-szobrot. Csak pár évtized kérdése az egész.