A kalandos életű bárókisasszony 1865-ben született, apja Orczy Félix, a Nemzeti Színház főintendánsa, zeneszerző, Liszt és Wagner jó barátja volt. A család Párizs és Brüsszel után Londonban telepedett le, ahol Emmuska zenét tanult, de inkább a festészetben tűnt ki. 1894-ben kötött házasságot Montague Barstow-val, s mivel a fiatal pár igen nehéz körülmények között élt, Emma írásra adta a fejét. Első próbálkozásai nem rengették meg a londoni irodalmi életet, bár több detektívtörténete is megjelent.
Kalandokat kedvelő fantáziájából 1903 körül pattant ki a walesi herceg kedvenc udvari bolondja, a dúsgazdag, ámde értelmi képességeit tekintve kevésbé tehetős Sir Percy Blakeney figurája. Az angol arisztokrata a valóságban persze nagyon is éles eszű, sőt titokban halálra ítélteket és börtönben senyvedőket ment meg a francia forradalom vezetőinek markából, jele pedig a vörös pimpernel (mezei tikszem) nevű virág.
A Pimpernel nem egyedül dolgozik, szövetségesei vannak Angliában és Franciahonban is, sőt sejteni lehet, hogy a Vörös Pimpernel ligájának maga a walesi herceg is tagja. A műből természetesen a romantikus szál sem maradhatott ki: Sir Percy felesége az egykor ünnepelt francia színésznő, Marguerite, aki eleinte bárgyúnak tartja férjét, de idővel rájön, hogy valójában ő a Pimpernel. Méltó ellenfelekben sincs hiány, ott van köztük a Pimpernel nyomában loholó Chauvlain és maga a forradalom atyja, Robespierre is.
A történet könyv formájában nem keltett feltűnést (igazából csak a tizenkettedik kiadó mutatott iránta érdeklődést). Színpadi változata viszont 1905-ben egész Londont felbolydította, s több mint 2000 előadást ért meg.
A franciák orra alá borsot törő Vörös Pimpernel annyira magával ragadta a köztársaság eszméjét holmi gyengeelméjűségnek betudó angolokat, hogy kikövetelték a folytatást. Orczy Emma végre szabadon engedhette képzeletét, utolsó Pimpernel története 1940-ben jelent meg Mam,zelle Guillotine címmel. Blakeney figurája az anyagi biztonságot is meghozta az írónő számára, bevételeiből még egy házra is futotta Monte Carlóban.
A Pimpernel az egész világot meghódította, még japán fordítása is megjelent, s természetesen többször megfilmesítették. A bárónő 1947. november 12-én halt meg Henley-on-Thames-ben, nem múló népszerűségét jelzi, hogy még krátert is neveztek el róla a Vénuszon.
