Újbudának jövőre saját közterület-felügyelete lesz. Miért van erre szükség, milyen problémákat tudnak így hatékonyabban megoldani?
Fontos, hogy általában az emberek mit várnak el az önkormányzattól, mi foglalkoztatja őket a legjobban; és általában az a tapasztalatunk, hogy van három olyan kiemelt kérdés, amely gyakorlatilag minden fölött áll. Az egyik a közterületek rendje: a köztisztaság, a parkok állapota. Ez az a probléma, amely az embereket valamiért az átlagosnál jobban foglalkoztatja, és a helyi önkormányzattól várják a megoldást. Nekünk az elmúlt esztendőkben volt egy rendszerünk, amely a fővárosi közterület-felügyeleten belül hat helyi felügyelő finanszírozásáról szólt. A hat felügyelői helyből négy volt betöltve az elmúlt időszakban; tehát két üres hely volt. Aki ismeri a tizenegyedik kerületet, az pontosan tudja, hogy hat darab közterület-felügyelővel gyakorlatilag fizikailag lehetetlen lefedni ezt a területet; hiszen ez a főváros legnagyobb kerülete, a lakosságszámot és a terület nagyságát tekintve egyaránt.
A kerület belső részén volt az irodájuk; gyakorlatilag kimentek az ajtón, és az első három-négy-ötszáz méteren a szükséges büntetési tarifájukat összeszedték, utána pedig nem lehetett őket sehol sem látni. Mi pedig azt mondtuk, hogy akkor működik egy rendszer jól, ha a gazda minél közelebb van. Ezért az első döntésünk az volt, hogy váljunk le a fővárosi közterület-felügyeletről, és ezt a dolgot saját irányítás alá helyezzük. A második, hogy nagyságrendekkel növeljük meg a létszámát, és jelenleg úgy gondoljuk, hogy harminc fő fölött is lehet a közterületekkel foglalkozók száma. Mi megtehetjük azt, amit a főváros nem. Közterület-felügyelő csak köztisztviselő lehet, ez pedig egy nagyon drága dolog; ezért úgy gondoltuk, hogy legyen néhány köztisztviselő közterület-felügyelő, és néhány kerületőr, akik nem köztisztviselői státuszban vannak - mert ez a státusz nagyon sok járulékkal, pótlékkal, pluszpénzzel jár. A kerületőrök egyszerűen munkaszerződéssel dolgoznának. A mostani tudásom szerint - de ez még nem a végleges döntés - huszonegy közterület-felügyelő és tíz kerületőr végezné itt a munkát.
Kevésbé büntetésorientált rendszert szeretnénk, tehát nem kerékbilincselni akarunk, nem az autósokat akarjuk szekírozni - bár nyilván a megfelelő parkolás biztosítása is feladat -, hanem sokkal inkább a közterület illegális használata, az illegális szemétlerakás és minden olyan tevékenység ellen szeretnénk fellépni, melyek a közterületen nem engedéllyel történnek. Fontos a parkok állapota, tisztasága; a közterületen történő rongálások észlelése, jelentése és adott esetben javításának megszervezése. Tehát sokkal inkább a köztisztaság és a közterület rendje az, amit meg szeretnénk teremteni. Ha harmincegy ember fog járni-kelni a kerületben kerületőrként vagy közterület-felügyelőként, akkor lesz egy olyan információs adatbázisunk, amely segítségével sokkal gyorsabban tudjuk majd meg azt, amit ma lehet, hogy csak néhány nap elteltével tudunk meg, mert az információ a hivatal útvesztőin keresztül sokára jut el a döntéshozókig.
A Kelenföldi pályaudvar környékének átalakítására készülnek. Hogy áll most ez az ügy, mikorra valósulhat meg az építkezés?
A Kelenföldi pályaudvar szerintem a város legizgalmasabb és legfontosabb fejlesztése a következő évtizedekben. Ha elrontjuk, akkor ebből egy Örs vezér tér kettő lesz; ha pedig jól megcsináljuk, akkor lehet, hogy egy európai csomópontot tudunk kialakítani. Egy tervpályázat zárult most le, amit a fővárossal közösen írtunk ki, ezen valójában csak az ötleteket gyűjtöttük be, innentől kezdve a tervezőké a terep. Több tulajdonosa van: a MÁV, a főváros, a kerület és már magántulajdonos is van; ezek összehangolt munkájára van szükség ahhoz, hogy egy nagyon intelligens metróvégállomást, közlekedési csomópontot, fővárosi vasútcsomópontot és kereskedelmi szolgáltatóközpontot tudjunk kialakítani.
Én azt szeretném, ha ez év végéig-jövő év elejéig megszületnének a döntések a tervpályázat alapján, hogy mit támogatunk - mi egyébként az első helyezett pályázatot jó szívvel tudjuk támogatni. Ezután a terület tulajdonosainak el kell dönteniük, hogy mit tudnak ők finanszírozni, és mit várnak a magántőkétől. Úgy gondolom, hogy a metróberuházás befejeztével - ami jelenleg 2011-re várható - a csomópontnak teljes egészében működnie kell. Itt nem látok más lehetőséget; tehát, nem lehet azt mondani, hogy kicsit csúszunk az aluljáróval, de a metró már megy. Ilyet nem lehet csinálni; 2011-re, ahogy azt a főpolgármester bejelentette, itt kell állnia az épületeknek, az aluljárórendszernek és mindennek. Intelligensen ki kell tudni szolgálni a környéket.
A metróépítés miatt a kerület egy része fel van dúlva. Okoz-e ez fennakadásokat a közlekedésben, szoktak-e emiatt elégedetlenkedni az emberek?
Amikor ez az egész elkezdődött, nagyon féltem ettől; de azt kell, hogy mondjam, hogy a személyes tapasztalataim sokkal jobbak, mint amire számítottam. Az emberek megértik és elfogadják ezt a helyzetet, ha értik ennek az egésznek a célját és a végét. Az elsők között vezettük be a metróbiztos intézményét, előbb, mint a főváros - úgy is mondhatnám, hogy mi találtuk ki, és utánunk jött a főváros -; így van egy emberünk, aki mind a lakókkal, mind a kivitelezővel és a beruházóval napi kapcsolatot tart; ha bármilyen problémát észlel, azonnal jelzi, mi pedig megpróbálunk közvetíteni. Több konfliktust kezeltünk már így ezen a területen. Ha a lakosság pontosan tudja, hogy az a rész ettől eddig lesz lezárva, ettől eddig tart ez a kényelmetlenség; akkor, ha nincs extra probléma, összességében elfogadja a helyzetet. De azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök annak, hogy egyre jobban közeledünk ahhoz az időszakhoz, amikor már a felszíni közlekedést nem fogja érinteni a metróépítés, ami a jövő év második felére várható. Örülünk akkor is, ha visszakapunk egy főutat. Mert azért azt kell mondanom, hogy ma az átlagosnál nehezebb közlekedni ebben a kerületben.
Hogyan halad a kerületben az akadálymentesítési program? Milyen területen kell még átalakításokat végezni?
Kevesen tudják, hogy pár esztendővel ezelőtt a saját kabinetembe felvettem egy kerekesszékes embert kifejezetten azzal a céllal, hogy én magam személyesen szembesüljek ezzel a problémával. Mert az egy dolog, hogy mi, akik ebben az ügyben nem vagyunk érintettek, szépnek látunk egy akadálymentes járdát vagy feljárót; de nem biztos, hogy ettől az használati szempontból is megfelelő. Ezzel az illetővel sok helyet bejártam, és sok rossz tapasztalatunk volt. Ma csak úgy lehet nálunk egy munkát átadni - legyen az útfelújítás, járdajavítás vagy egy épület felújítása -, ha azon egy kerekesszékes ember szignója is rajta van - nekem ez a garancia.
Ami még hátra van, az az intézmények akadálymentesítésének egy része; erre most fogunk pályázni az Európai Uniónál. Azt kell mondanom, hogy gyakorlatilag a járdáink - és ez most biztosan nagyképűen fog hangzani - tekintetében már majdnem teljesen rendben vagyunk. Kész van az akadálymentesítési programunk a közintézményekre is, de annyi pénzünk nincs, mint amennyi erre kéne, így az a kérdés, hogy milyen ütemben tudjuk ezt megvalósítani. Összesen körülbelül hatszázmillió forint kellene rá, mi pedig nyolcvan-százmilliót tudunk költeni erre évente; tehát ez egy öt-hat éves program lesz. Ahogy lesz lehetőségünk arra, hogy pénzt pályázzunk meg e célra, el fogjuk végezni ezt a munkát. Az iskolák esetében például tudjuk, hogy mindnél meg kell csinálni, de ott fogjuk elkezdeni, ahol van kerekesszékes gyerek.
Mi a titka annak, hogy Újbuda ilyen mértékben képes fejlődni? Szerepet játszhat a pártok kerületi képviseletének a kapcsolata?
A politika sajnos most egyáltalán nem áll ennek az ügynek a szolgálatában, ugyanis nálunk eléggé megfeszültek a viszonyok; de azon dolgozunk, hogy ez ne így legyen. Mi a siker titka? Azt is mondhatnánk, hogy van egy kiváló koncepciózus vezetés, de ez nem lenne illendő az én számból. A városfejlődésnek - és most a fővárosra gondolok, nem csak a kerületre - hullámai vannak, és azt, hogy ezek a hullámok mikor vannak a tetőponton, és mikor vannak lejjebb, nagy részben piaci szempontok döntik el. Az elmúlt tizenvalahány évben Észak-Pest volt az ingatlanfejlesztők célpontja, jelesül Angyalföld. Ennek megvolt az oka. Hasonló oka van annak, hogy ma itt, Dél-Budán jelent meg az ingatlanfejlesztő szakma színe-java - pont pár napja olvastam az újságban, hogy a lakásépítések nyolcvan százalékát öt nagy cég csinálja a városban, és ebből az ötből négy nálunk van. A metrófejlesztés, az útfelújítás, a déli budai híd ígérete és az autópálya bevezető szakasza körüli fejlesztések ígérete mind-mind azt eredményezi, hogy az ingatlanszakma úgy dönt, hogy itt keres telket, mert itt érdemes befektetni, ingatlant fejleszteni.
Ennek az egésznek a látványa, hogy megújulnak épületek, hogy romos, kopott, koszos épület helyén épül valami, ami csodaszép; mindez együtt adja azt, hogy egy kerületnek jó az imidzse. Ehhez mi persze azért sokat hozzátettünk. Ma egy a vállalkozók szempontjából rendkívül nyitott kerületről van szó, mind a vezetés, mind a hivatal működésének tekintetében. Úgy gondolom, hogy helyes és szerencsés döntés volt, mikor az egyébként rendkívül tagolt, tizenöt városrészből álló kerület egységes nevét, az Újbudát felvettük, és ezt elkezdtük kommunikálni; hiszen ez valóban az sugallja, hogy ha Budának van egy régi része, amit Óbudának hívnak, akkor, az új részét pedig Újbudának. Volt néhány olyan fejlesztési döntésünk - egy része egyébként igen vitatott, ezt tudom -, amik azt eredményezték, hogy a térség nagyságrendekkel gyorsabban fejlődik. Ilyennek tekinthetők Budafok határában a Savoya park környéki ügyek, az öböl-ügy, a Nyugati kapu néven elfogadott városfejlesztési tervünk az M1-es-M7-es bevezető szakaszánál vagy az Egérút környékén. Ezek a döntések oda vezettek, hogy ma kifejezetten vonzóbb itt keresni telket, mint a város másik részén. A harmadik fő ok pedig az, hogy Budának jó a presztízse, és mi itt Budán belül nem vagyunk irreálisan drágák. Bár budai kerület, de mégsem annyira drága, mint a második vagy a tizenkettedik.
A hétvégén rekordkísérletre készülnek, a kerület iskoláiba járó gyerekek fognak együtt énekelni. Hogy született meg ez az ötlet?
Ez egy hagyomány, hogy mi egy kicsit a számmisztikával is játszva a tizenegyedik hó tizenegyedik napját a kerület napjának tekintjük. Ezen a napon szoktunk kitüntetéseket átadni, és többféle más esemény is van. Ez most pont vasárnapra esik, így kevesebb minden lesz. A rekordkísérlet alulról jövő kezdeményezés volt: a médiában dolgozó szakembereink, a különböző oktatási intézmények vezetői találták ki, hogy legyen Újbudának egy dala; ha már van az Újbuda név, van saját színünk, és lesz sportegyesületünk is. Így most van egy dalunk, amely - ez nagyképűen hangozhat - Újbuda „himnusza”.
Innen már csak egy ugrás volt a rekordkísérlet megszervezése. Ha egy közigazgatási egység területéről háromezer körüli gyerek ki tud menni énekelni, akkor ez Guinnes-rekord lesz. Magyarországnak még nincs olyan Guinnes-rekordja, amelyre mindenki odafigyel: a csókversenyen ugye mindig megbukunk, mert sokan vannak, de nem elegen. Tehát ezt nem én találtam ki; én csak a hátteret és a támogatást adtam hozzá, mert szerintem ez egy jó ötlet. Én nem tekintem ezt politikának, ez tipikusan egy olyan dolog, mint amikor egy kerületnek van egy identitása, kialakul egy belső mozgása, és képes arra, hogy néhány ezer gyereket, embert megmozgasson. A dal kiváló, meg lehet hallgatni a kerület honlapján. Ezt fogják elénekelni a gyerekek; és remélem, hogy sikerül a kísérlet.
