Good-bye Lisbon

Borongós reggelre ébredünk Lisszabonban, amin kicsit enyhít az autókölcsönzéskor minket ért pozitív meglepetés. Történt ugyanis, hogy a kocsi kiosztását felügyelő fiatalember román, és mikor meglátta, hogy Magyarországról rendeltünk, annyira felvidámodott, hogy két kategóriával jobb autót adott nekünk, mint amilyet igényeltünk. Ugyanazért az árért, csak azért, mert magyarok vagyunk. Félreértések elkerülése végett: nem romániai magyar volt, csak pár szót beszélt a nyelvünkön, egyszerűen a jószomszédi szeretett hajtotta. Ilyen is van.

Búcsúzóul még meglátogatjuk Belém tornyát a Tejó parton. Az épület a XVI. században Vasco da Gama útjának hívatott emléket állítani és a későbbiekben Portugália tengerentúli terjeszkedésének idején szimbólummá vált. Sok éven át börtönként is használták. Ma a torony a UNESCO világörökség része, és nem okoz csalódást.



Késő gótikus stílusban épült, boltíves ablakok, reneszánsz erkélyekkel. Varázslatos vízköpői még hetekkel később is eszembe jutnak. Mindezt megkoronázta egy - feltehetően versenyre gyülekező – vitorlásrengeteg a folyón, és a látvány felett elhelyezkedő Krisztus szobor, ami a brazil példát követve épült a portugál főváros „tetejére”.

Stílszerűen a toronyban tett látogatásunk után a Vasco da Gamáról elnevezett hídon keresztül távozunk. Ő volt az a hajós felfedező, aki elsőnként megkerülte bolygónkat, igaz, nem 80 nap alatt. A híd egyébként 14 kilométer hosszú, nem is látok rajta gyalogosoknak kialakított járdát. Érdekes lenne itt egy hídlezáró akció.

Akik élnek, azok délnek mennek

Dél felé vesszük az irányt, a cél Alvor, egy kicsi üdülőfalu Algarve megyében, ahol 3000 órát süt a nap egy évben. A portugál sztráda állapotokról csak szuperlatívuszokban lehet beszámolni, nagyon kellemesen lehet rajta haladni. Ráadásul valami furcsa összeesküvésből kifolyólag teljesen kihaltak az utak. Tényleg: egy jobb amerikai thrillerben több autó van a pályán. Utunk során a megtaláljuk a portugál Petőfi Rádiót, egész kint tartózkodásunk autóútjainak zeneellátóját. Igaz ez kereskedelmi adó.

Alvorban egy golf klub apartman telepén lakunk, gyönyörű szép kert vesz minket körül, bár ebből az első nap annyira sokat nem látunk, ugyanis az eső megállás nélkül esik. Azért bemerészkedünk egy „most éppen csak szemetel” időszakban a városkába. Rengeteg az angol, élek a gyanúperrel hogy a britek ereiben jegesmedvevér csordogál: míg mi pulloverben és kiskabátkában vacogunk, ők újatlanban és szandálban sétálgatnak mosolyogva.

Napsütés hiányában gasztronómiai élmények

A napozásra szánt hét első napjai túl felhősen sikerülnek, ezért úgy döntünk, hogy addig a sárga földig leesszük magunkat. Az éttermekben rendkívül barátságosak: mindenhol érezzük, hogy vendégek vagyunk, a szó klasszikus értelmében. Az igazán szép az, hogy a portugálok úgy tudnak tökéletesen udvariasak lenni, hogy egy másodpercig sem mennek le kutyába és úgy viccelődnek, hogy nem váltanak át bizalmaskodásba.

A Lisszabonban megkezdett élményekkel teli felfedezéseink sora folytatódik: járunk olyan helyen, ahol a főnök, és az étterem névadója sütögeti mellettünk egy grillen az épp rendelt főételeket: halat, amit megcsodálhatunk előtte nyersen, vagy a portugálok paprikás csirkéjét: a chicken piri-pirit. Ez utóbbi nemcsak rendkívül finom és csípős, de ráadásként kifejezetten ajánlott kézzel fogyasztani, ehhez persze rögtön hozzák a kéztisztító eszközöket is.

A desszert lapot figyelemre méltó előrelátással csak a főétkek elfogyasztása után kapjuk: holtversenyben a házi készítésű fahéjas almatorta vaníliafagyival és a pastella de natta név alatt futó vaníliás krémes tésztás költemény végez az első helyen. Van olyan étterem is, melynek külső része az emeleten található terasz, a felfelé menet a lépcső után elsétálunk a konyha mellett is. Vacsora közben szemlélhetjük, hogy mi történik lent az utcán.

Mindenhol lelkesek a legkisebb portugál nyelvű próbálkozás hallatán, és gátlástalanul kijavítanak, ha kiejtési hibát ejtünk.

Angol falu

Az erős angol jelenlétnek köszönhetően minden sarki kocsmában óriási kivetítőkön lehet követni az angol foci bajnokság meccseit. Kicsit furcsa, hogy például a helyi, nagy jelentőségű Sporting Lisboa-Benfica rangadót is maga mögé utasíthatja egy nem is kifejezetten neves angol összecsapás. A nyáron eltűnt brit kislány képe minden boltból visszaköszön, szinte a szomszédból tűnt el mai napig tisztázatlan körülmények között.

Nemcsak napozás céljából várom már, hogy végre lássak is valamit abból a 3000 órából, séta közben rábukkantam egy delfin seafari (angol szójáték, melynek jelentése tengeri szafari) hirdetésre, 90 százalékos esélyt ígérve csalogatják a palackorrúak kedvelőit. De esős időben nem indul túra. Addig marad a parasztbridzs - közismertebb nevén rikiki - játszmák sora, és egyéb esőfelhőket kergető tevékenységek az apartmanban.

Süss fel nap!