A letöltés lélektana

Mára talán nemcsak az internetet rendszeresen használók körében ismert tény, hogy filmet nemcsak a moziban és tévén lehet nézni, hogy nem kell lemezboltba járnunk, hogy a legfrissebb zenéket meghallgassuk. Mindez ingyen elérhető a számítástechnika és a lelkes feltöltőknek köszönhetően. A letöltések képzeletbeli dobogóján harmadik helyen a számítógépes játékok állnak, de szoftverek is szerepelnek a tiltott tartalmak listáján.

Az internet, mint törvényi eszközökkel nehezen kontrolálható médium elhozta a XXI. századi embereknek azt, amiről a felvilágosodás korában csak álmodoztak: az információ szabad áramlását. Természetes, hogy ez a szabadság sokak anyagi érdekeit sérti, elfogadható törvényi szabályozásához viszont hiányzik a megfelelő kompromisszumkészség és valószínűleg technikailag sem lesz egyszerű megoldani.

A szerzői jogok figyelembe vételéért való tiltakozás közben elfelejtik a forgalmazók és interneten megosztott tartalmakat kurtítani kívánók, hogy nem mindenkinek annyira egyszerű eljutni a hozzá legközelebb eső mozihoz, bolthoz, nemcsak nagyvárosokban élnek emberek. A kínálat sem mindig eléggé széles, míg az internet hozzáférés szinte bárhol biztosított és a letöltő oldalakon szinte minden megtalálható, ami szem-fülnek ingere.

Szinte minden felhasználó életében megtörtént már, hogy amint meghallgatta illetve megnézte a letöltött anyagot törölte is, mivel annyira kritikán aluli volt. Általában ezek olyan filmek és dalok, amiket szimpla emberi kíváncsiságból szerez meg az ember, pénzt soha nem adna ki érte. Az eredeti DVD és/vagy CD egyes filmek/együttesek rajongóinak polcát ugyanúgy díszítik, de ilyen úton sokkal többekhez eljut a – kulturális – termék.

Nem egy olyan dal, klip vagy film van az életemben, amit évekig hiába kerestem boltokban, viszont az interneten fájlmegosztó oldalakról elérhető. Azt mondják, hogy a büntetőjogi felelősség három tényezőből épül fel: jogsértő felhasználás, a szerző anyagi kára és az ok-okozati összefüggés e két előbbi között. A fent említett esetben a szerzőt azért nem érné kár, mert fájlmegosztás útján jutnék hozzá a filmhez. Nem venném meg a filmet boltban, mert nincs számomra elérhető mód arra, hogy megvásároljam az áhított műalkotást.



Ugyanez érvényes azokra az együttesekre, akiknek egy cd-jét sem venném meg boltban, de legalább megismerem őket internetről és (ha magyar együttesről van szó, de külföldiek esetében is volt már rá példa) ezután elmegyek megnézni őket élőben, belépőjegyet fizetve és ezáltal érzésem szerint anyagilag jobban őket (és nem a kiadójukat) támogatva.

Egyik legkedvesebb magyar feltörekvőben lévő zenekarom egy tagja mondta, hogy őket nem az zavarja, ha valaki letölti a zenéjüket, sokkal rosszabb, ha valaki úgy áll vele szemben a koncert alatt, hogy érezhetően nem érti, hogy miért vannak a fiúk a színpadon.

Oszd meg = kalózkodj?

A fájlmegosztás lényege az, hogy bizonyos tartalmakat egy adott szerverre feltöltenek a seederek és az oldalakra regisztráló vagy nyitott oldalak esetén látogató vendégek számára is elérhetővé válik így az áhított tartalom. Valahogy úgy lehet ezt elképzelni, mint mikor régen a gyerekek matricákat cserélgettek a Lutra albumokhoz, csak ezen esetekben a megosztott tartalom nem veszik el, nem kerül át a másik félhez. Mint mikor elmesélünk egy viccet.

De a fizetős fájlmegosztó oldalakat kivéve a rendszer lényege, hogy ellenszolgáltatás nélküli, az adott zenét, vagy filmet anyagi érdek nélkül terjesztik a lelkes feltöltők.

A letöltés a hazai jogszabályok szerint nem törvényellenes, sőt született már olyan bírói ítélet, amely kimondta, a feltöltés sem büntethető, ha a művet szabálytalanul közzétevő nem keres pénzt vele.

Az igazszívű fájlmegosztó közösségeknek nincs anyagi haszna ebből a tevékenységből. A lényeg sokak számára az olyan értékek terjesztése, amiket a megosztott zenék és filmek tartalmaznak. Valószínűleg a fizetős helyek üzemeltetőit senki sem fogja sajnálni, ha kézre kerülnek.

Sötét csütörtök

Az első híradások szerint a támadás az egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító oldal, a Bithumen (20-30 ezer aktív felhasználóval rendelkező) ellen irányult, de több más szerver, pl. a Bitlove vagy a Moobs is halottak. Több site-ot üzemeltetőik állították le a lefoglalásokról értesülve. Budapesti Adatkicserélő Központ adatforgalma érzékelhető mélyrepülésbe fogott közvetlenül az oldalak sötétbe váltása után. Szombatra az oldalak nagy részének élete visszatért a rendes kerékvágásba.

A lefoglalt gépek számáról változnak a hírek. 80 lefoglalt gépről, de csak egy tucatról is lehetet hallani. Sőt vannak olyan információk is, hogy csak egyetlen gép maradt a nyomozóknál. Ami biztosnak tűnik, hogy torrent oldalak proxy szervereit és több, feltöltésre szolgáló szervert is lefoglaltak.

Az átlagos felhasználók számára nem jelent ez a razzia komolyabb veszélyt, hiszen a torrentlapok nem tárolják adataikat. A bithumen oldalán is a készítők rémült felhasználóikat nyugtatták ("Az oldal nem tárolt IP címeket, nyugi!"). Maximum azoknak lehet félnivalója, akik a lefoglalt szerverek tulajdonosai: a feltöltők és a felhasználok személye túl nehezen felderíthető folyamat, nem áll egyenes arányban a fontosságával. Azt is lehet tudni, hogy a fő ellenséget a datanetnél keresték és hogy „letartóztattak ártatlan szervereket” is.

Egy rendkívül népszerű magyar közösségi oldal is eltűnt pár órára a netről. A szolgáltató először azzal indokolta a dolgot, hogy hálózati problémák merültek fel, és csak újabb érdeklődésre voltak nagy nehezen hajlandók elárulni, hogy a szerverteremből gépeket vittek el a nyomozók és valószínűleg a torrentekhez nem köthető oldal gépe is beleesett a szórásba.

Várható hogy a ezek a teljesen legálisan működő, mégis lefoglalt szerverek tulajdonosai forgalomkiesésre és egyéb üzleti hátrányokra hivatkozva kártérítési pereket indítanak majd a hatóságok ellen.