„A magyar politikai elit szellemileg nem nőtt fel”

Hadd térjek vissza a kerület belső dolgaira! Van egy augusztusi levél, amit Önnek tulajdonítanak, ebben arról ír, hogy a helyi MSZP és a Fidesz leosztotta egymás között a különböző intézmények, és a lokális média vezetői posztjait.

Megállapodtunk abban, hogy miután mindenki elolvasta ezt a levelet, és mindenki kellő módon fel is háborodott, illetve levonta a maga tanulságát, nem beszélünk róla. Más kérdés, hogy az egyik párt másnap rögtön nyilatkozott róla, de én megtartom a szavam. Pontosan tudom, ki nyilatkozott róla a megállapodás után. Alkalomadtán az illetőnek a fejéhez is fogom vágni, hogy nem vagy tisztességes ember, mert ha egyszer szavad adtad valamire, akkor miért nem tartod be? A levél egyébként tőlem származik, ott a nevem, én írtam.

Hagyjuk akkor a levelet! De azért az érdekel, hogy tényleg érzékelhető-e az a jelenség a kerületben, hogy az ellenzék és a hatalmon lévő oldal a megegyezésre törekszik a tisztségeket illetően? Vagyis, hogy a közintézmények és az egyéb helyi posztok megszerzésére törekszenek a képviselők, avagy ezt a polgármester úr csak felháborodásában nyilatkozta?

Pártonkívüli vagyok, nekem nem mondja senki, hogy azért, mert ezt vagy azt a tisztséget elnyerted, tarhálj össze nekünk pénzeket.

Ugyanakkor a politikának van egy ilyen működési elve, ami akár kerületi szinten is érvényesülhet.

Nem kerületi szintről kell beszélni. A mikszáthi „uram-bátyám” semmi ahhoz képest, ami Magyarországon ma van. S ha a Sziget-ügyet nézzük, az ennek a része. Abban az országban, ahol az olajgate-ügyet titkosítani lehet, mert minden párt benne van, ne legyenek senkinek olyan illúziói, hogy az ügyek tisztességesen mennek. Minden hétköznapi magyar állampolgárnak tisztában kell lennie azzal, hogy igenis mutyizás van az országban. Ettől nagyon kevés önkormányzat van megkímélve.

A polgármester úr mit tett kerületi szinten ennek megakadályozására? A levél ennek része volt, nem?

A levélről nem beszélek. Az ember igyekszik nyitva tartani a szemét, és odacsapni, ahová kell. Csak egy példát mondok: nemrég volt nálam egy társaság, befektetői szándékkal. A tárgyalás végén a társaság elnökének kereken megmondtam, ha megtudom, hogy bárkit megpróbálnak megvenni, akkor az illetőt kitaposom Újpestről, és őket is.

Ön polgármesterként erkölcsi védelmező szerepet is ellát akkor?

Vannak erkölcsi értékek, amikre én még adok. Engem még úgy neveltek, hogy az a tied, amiért megdolgozol, és nem a tied, amiért nem.

Más kérdés azonban az erkölcs, és más az, hogy mire adnak játéklehetőséget a törvények.

Nem-nem, a törvények nem adnak semmifél játékteret! Ahol nem egyértelműen szabályoz a törvény, ott azt kell megnézni, mire irányult a jogalkotó szándéka. Szakmám szerint többek közt jogász vagyok, így viszonylag könnyedén eligazodom a jogszabályok között, de az alapdolog, hogy az ember nem lop. S az is alap, hogy egy vezetőnek mindent meg kell tennie, hogy a környezetében se lopjanak. Kaptam én is ajánlatokat, hogy segítsek egyeseknek hozzájutni meg nem érdemelt pénzekhez. Az ilyeneket mindig elhajtom.



Akkor azt állítja, hogy Újpest tiszta kerület?

Bár úgy lenne! Úgy pontos inkább: hogy én nem tudok az ellenkezőjéről. Ha a nagypapám kakukkmadár lett volna, akkor én most kakukkos óra lennék. Nem tudok mindenről sajnos, bár lehet, hogy jobb is.

Végül hadd kérdezzem meg, hogy bár még korai, de a ciklus végén indul újra a polgármesteri tisztségért?

Ki tudja. Akkor már húsz éve leszek polgármester, és ez eléggé megviseli az ember. Nem a munka, hanem a kiábrándultság. Az, hogy mi történt ahhoz képest, ahogy elindultunk és amit akartunk. Egyértelműen és tisztán látom, hogy magyar politikai elit szellemileg nem nőtt fel ahhoz a feladatához, amit elvállalt. A magyar politikai elit egyetlen gazdasági programja volt a mindent eladni, hogy ebből fedezzük az államháztartás hiányát: utána legalább a fele megmarad, és minden jó lesz. Csak hiányzott az az ember, aki ezt vasakarattal, következetesen végigvinné. Egyetlenegy magyar miniszterelnök sem volt alkalmas arra, hogy ezt végrehajtsa. Ezért lett minden eladva, és az adósság csak nőtt. Arra a kérdésre, „hogyan tovább?” a mai magyar politikai elit nem tud válaszolni. Ismerem ennek a politikai elitnek a nagyját, és ez nem ad okot túl nagy lelkesedésre. Annak eldöntése, hogy fogok-e politizálni 2010 után, még korai. Egyelőre sem az ország helyzetét, sem a sajátomét nem látom fényesnek. Hozzáteszem, a fiatalok sokkal rosszabb kondíciókkal indulnak, mint mi. S van egy fontos dolog, ami náluk hiányzik, és ami nekünk még megvolt: az illúzió. Már nincs, elvették.