Czeizel: „Az orvos szinte bizonyítani akarja, hogy nem is az asszony szül, hanem ő.”

dr. Czeizel Endre, már első mondatában kihangsúlyozta, hogy nem érzi magát autentikusnak a kérdésben, mert ugyan 1973-ig dolgozott szülészeti osztályon, de ma már inkább kívülálló. Ezért is éreztük fontosnak megkérdezni a véleményét, mert ő maga közvetlenül nem érintett a témában, ugyanakkor számos nemzetközi példát ismer az otthonszüléssel kapcsolatban. Czeizel elmondta, hogy például Angliában a várandósok döntő többsége kórházban szül, de a szülések levezetését bába végzi. Külföldön teljesen elfogadott az, hogy egy komplikációk nélküli szüléshez nincs szükség szakorvosra, mert az egy természetes folyamat és azt egy bába is le tudja vezetni. Magyarországon ugye kialakult egy gyakorlat, hogy a szülésorvost illik megkérni, hogy vállalja a várandós gondozást, vezesse le a szülést, és hát ennek megvan a maga honoráriuma. Itt jön be az, hogy Angliában az orvosok sokkal jobban meg vannak fizetve és az életszínvonalúk fenntartásához nincs szükségük efféle honoráriumra, hálapénzre. Ha az orvosok nálunk is jobban meg lennének fizetve, akkor bizonyára nem tiltakoznának ennyire az otthonszülés ellen – mondta Czeizel. Hozzátette, hogy véleménye szerint egy édesanyának meg kell adni a jogot az otthonszüléshez, ha idegenkedik a kórház miliőjétől, ugyanakkor a szakmának pedig el kell döntenie , hogy ez nem jelent-e bizonyos esetekben a gyerek számára olyan kockázatot, ami miatt felül kellene bírálni az anya szabadságjogát. A külföldi példák kapcsán azt is kifejtette Czeizel, hogy a nyugati országok jóval előrébb járnak ebben a kérdésben, hiszen például Hollandiában az anyák 30 százaléka szül otthon minden probléma nélkül. Azon a kérdésekre, hogy milyen statisztikai adatok vannak a kórházi, illetve az otthoni szülés veszélyeiről, és mi a véleménye az orvos nélküli szülésről, a következőket mondta: „Nem akarok orvos-ellenesnek tűnni, és nagyon szeretném, hogy ne is állítsanak úgy be. De engem mindig az zavart, hogy ha megnézem a szülés körüli halálozást (halvaszületés és korai újszülött halálozás), akkor ebben mi sokkal rosszabbak vagyunk az angoloknál. Amikor elkezdtem kutatni ennek a magyarázatát, akkor arra kellett rájönnöm, hogy Angliában, ahol a bába vezeti le a szülést ott ritkábbak a szövődmények. Fiatal orvos koromra visszaemlékezve, annak idején, amikor megkértek egy szülés levezetésére, igyekeztem helytállni, megdolgozni érte. Magyarországon azzal, hogy megindítják a szülést, kinyomják a gyereket, az orvos szinte bizonyítani akarja, hogy nem is az asszony szül, hanem ő, mert megdolgozik a honoráriumért. Ennek a túlságos orvos-centrikusságnak, hogy én vezetem le, és döntök mindenben, én nekem kell megmutatni, hogy én vagyok a parancsnok, van hátránya is. Ugyanakkor annak is van veszélye, ha egy olyan várandós szül otthon, akinél szövődmények várhatók, és esetleg a kisbaba meghal. A középút lenne majd az ideális: pontosan szabályozni kell, hogy meghatározott körülmények között a várandósnak joga van az otthonszüléshez. Ezért nagyon korrektnek gondolom a szakmai kollégium által meghatározott kritériumokat, azt viszont egy erős túlzásnak tartom, hogy törvényileg kötelezővé kívánják tenni az orvos jelenlétét, mert a nyugati gyakorlat alapján egy tapasztalt szülésznő, bába tökéletesen elég a szülés levezetéséhez.”

A fenti vélemények jól tükrözik az otthonszüléssel kapcsolatban kialakult vélt vagy valós félelmeket, különböző nézőpontokat. Tanulságként két tény mindenképp megállapítható, függetlenül attól, hogy támogatjuk, vagy ellenezzük az otthonszülést. Az egyik az, hogy mint sok minden másban, ezen a területen is jócskán levagyunk maradva egyes nyugati országoktól, és egy olyan kérdésen vitázunk, ami például Hollandiában és Angliában már évtizedek óta megoldott. A másik tanulság pedig, hogy nálunk ezen kérdés mögött is komoly anyagi érdekek határozzák meg az egyes véleményeket. Az orvosok számára a szülésekből származó tiszteletdíj elengedhetetlen részét képezi jövedelmüknek, viszont ha a születéseket kizárólag orvosi jelenléthez kötjük – ami a nemzetközi gyakorlatban sem szokás – akkor ellehetetlenítünk egy olyan tradicionális hivatást, mint a szülésznőké (bábáké). Ráadásul van itt még egy érdekes kérdés: miért van az, hogy a minisztériumnak hirtelen ilyen fontos lett az otthonszülés szabályozása, és az elmúlt évtizedekben miért nem foglalkozott ezzel senki a törvényhozás szintjén? Ennek több magyarázata lehet (a nemtörődömségtől a szűklátókörűségig), de az egyik ok, amiért ez a kérdés most fontos lett, az az lehet, hogy a minisztérium az otthonszüléssel ismét talált egy olyan területet a spórolás-reform közepette, amellyel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jelentős összegeket takaríthat meg. Arról ugyanis még senki nem beszélt, hogy az otthonszülést mennyire támogatná az OEP, de az előre vetíthető, hogy az állam számára kevesebbe kerül majd az otthonszülés, még orvosi jelenlét mellett is, mint amennyibe most kerül (jelenleg "sima" szülés esetén 85 ezer forintot kapnak a kórházak, császármetszés esetén 150 ezer forintot).