Vallás mentén reped

Az egyik afféle francia, a másik egy tájszólásban beszélő holland. Meg a németek. Akkor most miért is vannak együtt? Egyáltalán, hogy létezhet egy ilyen ország, amely még egy egységes, egészséges nemzettel sem bír? Napóleon veresége után, 1815-ben a Bécsi Kongresszus összedobta kora Csehszlovákiáját és létrehozott egy össznémetalföldi királyságot a holland uralkodó vezetésével. Direkt azért, hogy a legyőzött franciák hátában legyen egy erős állam. És az ország pont úgy szakadt ketté, mint Csehszlovákia először: az összeerőszakolt felek tulajdonképpen utálták egymást. A volt osztrák tartományok katolikusai megunták, hogy lenézi őket a messzi északon élő protestáns király és fellázadtak ellene.

Operalázadás

1830-ban az úri közönség megtekintette az operában a francia nyelvű „A portici néma” című operát, és az abban elhangzó, a szent hazaszeretetről szóló duett, az „Amour sacré de la patrie” hatása alatt lázongani kezdett, hollandokat vert az utcán, betörte a kirakataikat, majd kikiáltotta a függetlenséget. A mai Belgium az Egyesült Németalföld olyan részeiből jött létre, ahol a katolikus úri osztály francia anyanyelvű volt. Ez a flamand területeken is jellemző volt, a tulajdonképpen flamand eredetű arisztokrata családok is franciául beszéltek, írtak és olvastak. Művelt embernek úgy illett akkoriban. Orosz és lengyel honban is volt erre példa, hogy Batthyány Louis-ról ne is beszéljünk. Közben a frankofón flamand urak parasztjai flamandul beszéltek, és egyáltalában nem tudtak írni és olvasni. Ezek a körülmények rányomták bélyegüket az új államra: megtiltották a flamand nyelv hivatalos használatát és a tanítását is. A flamandok voltak suttyó holland parasztok az ország úri osztálya, sőt déli parasztjai és városi munkásai szemében is. Flamand körökben a mai napig a fejére olvassák a vallonoknak, hogy azért vesztették el az első világháborút mert a francia volt a vezényleti nyelv, amit a besorozott flamandok nem érthettek. Azért azt lássuk be, ez erős túlzás, de híven példázza a jószomszédi iszonyokat. Vesd össze: a tótok azt hazudták Trianonban, hogy tengerjáró hajóval járható a [tetszés szerint beilleszthető szlovák határ közeli patak, ér, pocsolya]. Az egész ország újabb bizonyítéka a rosszmájú történészek tézisének: egy nemzet akkor születik, amikor egy földrajzi terület vezetői úgy ítélik meg, hogy saját érdekeiket leginkább ebben a formában tudják érvényesíteni.

Ki tart ki?

Ameddig az ipar egyet jelentett a fejlődéssel Vallónia volt a gazdagabb országrész. A múlt század közepén viszont megfordult a helyzet: bezártak a bányák és kohók, kirúgták a szövőnőket. A lenézett északiak gazdasági vonalon lekörözték az arrogáns délieket, és azóta is, szűnni nem akaró módon revánsot vesznek. Erősen piszkálja a csőrüket, hogy többet fizetnek a közösbe, miközben a vallonok még mindig nem tudnak úgy flamandul, mint ők franciául. Cserébe belenyomják az ő orrukat abba, hogy örültek a náci bevonulásnak. A legújabb vádak szerint a flamandok ketté akarják szakítani az országot, a vallonok meg életük végig flamand csecset akarnak szopni, a helyett, hogy dolgoznának. A mostani botrány alapja a korábban hozott – közigazgatási és választási szempontból is fontos – nyelvi alapú belső határ körüli hercehurca.

Egy belga meg egy belga, az hány belga?

Egy az ország, sok a kormány. Mert van ugye egy szövetségi összbelga parlament és kormány. Ez utóbbi nem akar most sehogy se megalakulni. Aztán van flamand és vallon területi törvényhozás és kormányzat meg van flamand, vallon és német nyelvi-nemzetiségi törvényhozás és kormányzat. A flamandok a területi és nyelvi-nemzetiségi kormányzati szintet összevonták. Tudtak követni? Mert akkor fokozom. A területi felosztás szerint a flamandok csak flamand pártra szavazhatnak, a vallonok csak vallonra, kivéve a „belgákat”. Brüsszel és agglomerációja lakói mindkettőre szavazhatnak és itt kezdődik a baj. Brüsszel, mint főváros eredendően francia, következményeképp annak a frankofón szupremáciának amit feljebb ecseteltem. Viszont Flandriában van. A külvárosait flamandok lakták, egész addig amíg a vallonok oda nem költöztek. Ezen belül is kedvelték az édes otthon és a főváros közötti elővárosokat, képezve így egy vallon korridort. Szövetségi kormány akkor tud alakulni Belgiumban, ha a vallon és flamand pártok koalícióra lépnek. Az alkotmány kötelezi is erre a két térfélen győztes pártokat. Igen ám, de ha a flamand azzal nyerte a választásokat, hogy odahaza azt mondta: orrára koppint a mohó vallonoknak, akkor ehhez tartania is illik magát, nem lehet mindenki Gyurcsány Ferenc ugyebár. A vallon meg nem fog koalícióra lépni azzal, aki azt akarja lenyomni a torkán, hogy Brüsszelben, vagy a mellett élő francia anyanyelvű ezentúl csak flamand pártokra szavazhasson. Jelenleg azzal hergelik a flamandokat, hogy jó, de akkor a vallonlakta flandriai területeket csatolják hozzájuk Brüsszellel együtt.

Szakadárok

Néha úgy tűnik már csak az tartja össze a két közösséget, hogy mindketten ragaszkodnak az ország, Flandria és a csipke fővárosához. Igen, jól olvasták a flamandok fővárosa a hagyományosan vallon város. A határozottabb flamandok szívesen lerúgnák magukról a nyűgös franciákat, de vinnék a várost is. A frankofón belgák ezt az államiság lábbal tiprásának, a mindkét felén vajas kenyér II. Albert király leköpésének tartják. Nem beszélve a francia ajkú főváros ellopásáról. Soha nem vették még ilyen komolyan a szétszakadás rémét. A találgatások ma már arról esnek, hogy mikor, és hogy mi lesz Brüsszellel. Mivel önszántából egyik fél sem mondana le az ősi flamand/vallon földről, a jósok ma már egy különálló államról, vagy európai fővárosról jövendölnek. Majd jön a csősz és mindenkit kizavar az erdőből.