A félreértések elkerülése végett: nem hobbizenész képviselőkről lesz szó, hanem olyan dalokról, melyekben híres politikusok neve szerepel. Ilyen zeneszámokat külföldön és hazánkban is találunk: külföldön a popzenében is megjelennek az államférfiak, Magyarországon ez a jelenség inkább a rétegzenére jellemző. Elégedetlen polgárok mindenütt vannak; és ha ezek a polgárok egyben zenészek is, megvan a lehetőségük arra, hogy nemtetszésüket a művészet segítségével a nagyközönség elé tárják. A teljesség igénye nélkül vegyünk most sorra jó pár dalt, melyeket a benne szereplő politikusok valószínűleg nem szívesen dúdolnának.

No friend of Bush

Következzenek először a külföldi dalok; ezekből azért jóval több van, mint a hazaiakból. Elsősorban a rapzene bővelkedik politikuscikiző számokban; előszeretettel szidja az államférfiakat például a híres rapper, Eminem; jó pár dalában tesz említést Bushról, Clintonról és a többiekről. Mosh (’őrjöngés’) című dalában például az alábbi sor szerepel: „Stomp, push, stove, mush, fuck Bush, until they bring our troops home”, azaz nyersfordításban: ’Agyontaposni, fellökni, összetörni, megütni, b. meg Bush, míg haza nem hozzák a katonáinkat’. Az iraki helyzet sokakban váltott ki ellenérzést; ez alól az előadók sem kivételek. De Eminem nem érte be egy dallal, van itt még más is: a Square Dance című opusban ezt hallhatjuk: „Never been the type to bend or budge, the wrong button to push, no friend of Bush” (’sosem voltam az a típus, aki meghajol vagy elmozdul, rossz gombot nyom; nem vagyok Bush barátja’). Az előző szöveghez képest ez jóval konszolidáltabban adja a világ tudtára, hogy előadója nem szimpatizál az elnökkel.

Más rapperek szerzeményeibe is belopóztak a politikusok, és szintén George Bush hódította el a legtöbb helyet a dalszövegekben. Az afro-amerikai előadók azt sérelmezik, hogy az elnök nem törődik eléggé a feketékkel: „People are dying at the conventional center, their government has failed them, George Bush doesn’t care about black people” (’az emberek meghalnak, a kormány cserbenhagyta őket, George Bush nem törődik a feketékkel’) - mondja Jay-Z Minority Report (’kisebbségi jelentés’) című dalában. 50 Centnek is hasonló a véleménye, melynek Too Hot (’túl forró’) című számában ad hangot: „When I rap don’t wait to clap, applaud sooner, unless you hate a nigga like George Bush Jr.” (’amikor rappelek, ne várj a tapssal, hacsak nem utálod a négereket, mint ifjabb George Bush’).

Pink, az amerikai popénekesnő nem fekete, de Bush neki sem a szíve csücske. Kissé szolidabban bírálja Dear Mr. President című szerzeményében, amelyben bár nem szerepel az elnök neve, mindenki tudja, hogy róla van szó: „How do you sleep while the rest of us cry? How do you walk with your head held high? Can you even look me int he eye?” (’Hogy alszol, míg mi többiek sírunk? Hogy tudsz emelt fővel járni? A szemembe mersz-e nézni egyáltalán?’).

Tony és George

Nem csak a rappereknél jelennek meg a híres politikusok, George Michael is írt már róluk dalt: a Shoot The Dog (’lődd le a kutyát’) című dalban George Bush és Tony Blair viszonyát boncolgatja. És nem elég, hogy a szám róluk szól; még a videoklipben is ők szerepelnek - igaz, animáció formájában. „Cherie […], tell him: Tony, Tony, Tony, I know that you’re horny, but there’s something ’bout that Bush ain’t right” (’Cherie [Tony Blair felesége], mondd meg neki: Tony, Tony, Tony, tudom, hogy kanos vagy, de valami nincs rendben ekörül a Bush körül’). Eminem dalaihoz hasonlóan ez a szerzemény is felborzolta a közvéleményt; pedig megszokhatták volna már az amerikaiak (és az angolok is), hogy amíg a politika ennyire belefolyik az emberek mindennapjaiba, mindenki abba fogja beleszőni, amivel foglalkozik: regénybe, dalba, vászonra.

Van, aki szereti Clintont…

Nem csak George Bush-t utálják a sztárok; a fentebb említett Eminemnek az elnök elődje, Bill Clinton sem lopta be magát a szívébe. Dalaiban elsősorban a volt elnök egykori afférját említi, mint például itt: „Fuck around and get raped like one of Bill Clinton’s interns”, vagyis ’Vacakolj, és erőszakoljanak meg, mint Bill Clinton egyik gyakornokát’. Clintonnak az említett gyakornokkal, Monica Lewinskyval folytatott viszonyán sokáig csámcsogott a sajtó, de hogy erőszakról lett volna-e szó…

A Fugees The Beast (’a szörnyeteg’) dalában Bill Clinton érdekes összefüggésben szerepel: „The man behind the mask you thought was Batman is Bill Clinton”, azaz ’a férfi a maszk mögött, akit Batmannak hittél, Bill Clinton’.

És van, aki egyenesen szereti, mi több, imádja Bill Clintont; itt van például a kolumbiai énekesnő, Shakira, aki az Octavo día (’a nyolcadik nap’) című dalában számol be Billhez fűződő viszonyáról: „No había otro remedio más que adorar a Michael Jackson, a Bill Clinton o a Tarzan”, azaz ’Nem volt más orvosságom többé, mint imádni Michael Jacksont, Bill Clintont vagy Tarzant’.

… de nem hisz Marxban

Nem csak a jelen politikusai hódították meg a popzenét; régebbi történelmi személyiségeket is találunk a sorok között. Ha ezek a dalok abban a korban születtek volna, előadóik sem sokáig hallgathatták volna magukat a rádióban; de ma már ezt is szabad. Kezdjük talán Karl Marxszal. Nem tudom, mi visz rá egy popelőadót, hogy pont Marxot szerepeltesse a dalában, de ha jól esik neki, hát tegye. A furcsa szókapcsolatairól és költői képeiről ismert Shakira nem csak Billről szeret dalolni, hanem Karlról is - azaz Carlosról, természetesen: „No creo en Venus ni en Marte, no creo en Carlos Marx, no creo en Jean Paul Sartre, no creo en Brian Weiss.” (’Nem hiszek sem a Vénuszban, sem a Marsban, nem hiszek Marxban, nem hiszek Sartre-ban, nem hiszek Brian Weissban’), hallhatjuk No creo (’nem hiszek’) című dalában.

Hogy valaki nem hisz a reinkarnációban, mint Briann Weiss, az még érthető; de hogy a Vénusz meg a Mars nem szolgáltatott volna elég bizonyítékot önnön létezésére, azt kétlem. Ha tovább hallgatjuk a dalt, megtudhatjuk, hogy bár Sartre vagy Marx nem voltak nagy hatással az énekesnőre; igenis van, amiben hisz: „Sólo creo en tu sonrisa azul, en tu mirada de cristal” (‘Csak a te kék mosolyodban és kristálypillantásodban hiszek.’). Aha.

Marx más előadók fantáziáját is megmozgatta. Itt van például Bob Dylan, aki When You Gonna Wake Up? (‘Mikor ébredsz már fel?’) című számában ezt dalolja: “Counterfeited philosophies have polluted all of your thoughts, Karl Marx has got you by the throat”, azaz ‘A hamis filozófiák minden gondolatodat beszennyezték, Karl Marx elkapta a torkod.’ A Belle and Sebastian együttesnél Marx mellett Engels is megjelenik; mi több, a dal címe is ők. A szám egy lányról szól, akit a fiúk nem tudnak meghódítani, mert “The girl just wants to be left alone with Marx and Engels” (‘A lány csak Marxszal és Engelsszel akar egyedül maradni.’) Szegény srácok; talán találjanak ki ők is egy izmust, és akkor több szerencséjük lesz a nőknél. A leggusztustalanabb Marxos dal minden bizonnyal a Nick Cave and the Bad Seeds There She Goes, My Beautiful World (‘itt van ő, az én gyönyörű világom’) című száma, melyben ezt hallhatjuk: “Karl Marx squeezed his corbuncles while writing Das Kapital”, vagyis ‘Karl Marx kinyomta a pattanásait, miközben A tőkét írta’. Hogy mindezt Nick honnan tudja, rejtély; de nem is nagyon érdekel.

Következzék még néhány történelmi személyiség, kommentár nélkül: a Franz Ferdinand így énekel: “On a silent night Stalin smiles, Hitler laughs, Churchill claps” (‘Egy csendes éjszakán Sztálin mosolyog, Hitler nevet, Churchill tapsol’.); a Radiohead dalában pedig ezt halljuk: “arrest this girl, her Hitler hairdo is making me feel ill” (‘Tartóztassák le ezt a lányt, a Hitler-frizurája beteggé tesz.’).

Gyurcsányék is itt vannak

A hazai zenekarok is szeretnek a politikusokról énekelni, csak ezeket a dalokat a rádiók nemigen játsszák. A Bëlga élen jár e téren: Képviselő boogie című számukban például kizárólag politikusok nevei szerepelnek; a Nagyarc című dalból pedig megtudhatjuk, hogy “A családom is jobban él sokkal, mint a Gyurcsány vagy az Orbán”, illetve, hogy “A lemezem majdnem aranylemez, a Presser, a Gyurcsány mind-mind tegez.” De másnál is találunk hasonló szöveget: “Dumálnak és közlengően kerülik a kását, miből vette Orbán Viktor a pesti lakását” - dalolja Sass József.

Láthatjuk tehát, hogy amit az átlagpolgár tüntetéssel fejez ki, a zenész beleírja a dalaiba. Mindig az épp hatalmon lévő politikus váltja ki a legtöbb ellenérzést, legyen szó amerikai elnökről vagy magyar kormányfőről. S ki tudja, lehet, hogy idővel nem csak a könnyű-, hanem a komolyzenét is meghódítják: kíváncsian várjuk Anettka őszödi beszédet feldolgozó oratóriumát.