Egy hozzászóló jelezte, hogy bár pozitív gazdasági helyzetben szeretik a kormánypártokat
a szlovákiai liberális párt példája mutatja, hogy ez nem mindig elég. Ők elvesztették a hitelességüket a választóik szemében.
Kóka az SZDSZ népszerűtlenségét csak a reformerség áraként magyarázta. Hozzátette: Horváth Ágnes külföldi kollégáival beszélgetve ugyanezzel szembesült. Mindenhol a népszerűségi lista alján vannak a reformerek. Azok találhatók a lista tetején, akik nincsenek konfliktusos helyzetben.
Kóka elismerte, hogy millió hibát is elkövettek, millió dolgot elmulasztottak, de millió másikat megcsináltak ezzel szemben (reméljük, hogy a millió csak költői túlzás volt). Hozzátette: ha nem hasznosak a reformok, akkor elrontották, távozzanak.
Elszálló szárny(vonal)ak
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium legjobban a szárnyvonalak kapcsán áll most a viták kereszttüzében. Tizennégy mellékvonalat megszüntettek, és még fognak valamennyit (ő nem mondott számot). A politikai hangulatot ebben a kérdésben is leginkább a nyuszis „nincs rajta sapka” vicc ábrázolja legjobban. Ha bezárnak vonalakat az a baj, falugyilkosnak minősítik a tárcát. Ha nem zárják be, akkor érkeznek a számonkérések, hogy miért nincs rendrakás, hol a reform. 
Európában Magyarországon a legnagyobb a tízezer lakosra jutó vasútvonal és nálunk a legalacsonyabb a kihasználtság. Vissza kell venni a senki által nem használtakat és felújítani a „népszerűeket". Itt is gondot okoz a beszélgetés hiánya a társadalommal, nem látják az emberek, hogy az állam miért mennyit fizet. A vasút esetében 100 forintból 22-23-at áll az utas, 77-78-at az állam. És ugye, ha valaki valamiért nem fizet, azt a többiek fizetik ki.
Kóka a németekkel példálózott: ott több mint 100 vasútvonalat szüntettek meg, de a társadalom és politika 70 százaléka a döntések mögött állt. Itthon jön a reflex: „Jánoskám, álljál le a reformjaiddal. Persze, nincs ilyen” –tette hozzá mosolyogva. Összegzésként: ez egy tízezer embert érintő probléma, de az egész ország szenved a szakszervezet önmegvalósító akciója miatt.
„Nem ígértük, hogy könnyű lesz”
Kóka visszatért a hitelesség problémájára is. 2009-re eredményeket kell produkálni és akkor ez megoldódik. Ha visszafordulnának, az jelentené a biztos pusztulást az SZDSZ-nek. Rámutatott arra is, hogy a konfliktusok hasznosak is lehetnek, utalva a költségvetésben „talált” 23 milliárd forintra.
Elhangzott az egyetlen komolyabb ellenzékellenes monológ is. Költői kérdéssel indította: kibe kötnének bele, ha nem belém? Érzékletesen le is festette a folyamatot: fideszes újságban megjelenik egy cikk, amit a Parlamentben egy fideszes képviselő kenetteljesen felolvas, majd ezt egy másik Fideszes újság megírja. Az őt ért támadások közül egyedül az autópályák ügye került szóba, amihez annyit fűzött hozzá: "addig higgyetek nekem, amíg azt írja az újság, hogy rosszat húztam, választottam (ha nem ezt írják, azt jelenti, hogy kiegyeztem)."
Újabb hozzászólás érkezett: Arra kellene odafigyelni, hogy amikor elindul a szekér, ne azonnal engedjük ki a béreket, nem szabad az első adandó alkalommal felélni a pluszt. Erre a pártelnök csak ennyit válaszolt: „Tessék több liberális képviselőt küldeni a parlamentbe!”
Kóka 300-350 ezer potenciális szavazóról beszélt, akiket a választási kampány általában odahúz a párthoz, de ezen kívül az országban még körülbelül egymillió liberális eszméket valló ember él, csak MSZP vagy Fidesz szavazók (vagy inkább el se mennek szavazni). Kóka inkább a konzervatív liberális vonalat képviseli a régi szociáldemokrata hagyományok helyett, kivételt képeznek ez alól a társadalompolitikai kérdések, azokban ő is baloldali. Az ő meglátása szerint sokkal többen csatlakozhatnak a konzervatív vonalról hozzájuk, mint ahányan elpártolnánk tőlük a baloldali liberálisok közül.
A 20 százalékos SZDSZ-t illúziónak minősítette, de a 10 százalékot reálisnak találta. A fontos az, hogy ne térjenek le az útról. A közönség erre rögtön reagált: mi lesz, ha a szocialisták letérnek? Kóka szerint, ha ebben velük tart az SZDSZ, akkor eltűnik a politikai palettáról: a párt célja nem a szocialisták kormányon tartása. 
A hallgatóságból érkezett a kérdés, hogy a rendkívül szoros elnökválasztás után mennyire egységes a párt? Kóka elmondta, hogy nem egységes, de nem is lehet az. Az SZDSZ-re jellemzőek a
viták, az intellektuális és politikai sokszínűség. Sokan mondják, hogy ez egy elnökfaló párt, de nagy szüksége van belső ellenzékre. Elmesélte egy külföldi liberális párt tagjának véleményét, miszerint egy liberális párt sosem fog feloszlani, mert nem elég szervezettek ahhoz, hogy összehívják az önmagukat feloszlató küldöttgyűlést. Hozzátette, hogy javult a helyzet az SZDSZ-en belül: Fodorral jó a kooperáció. Bár átvitt értelemben beszélt olyan párton belüli csoportokról, akik azokhoz a terroristákhoz hasonlítanak, akik amint közelednének a megbékéléshez a Közel-Keleten robbantanak párat, újraindítván ezzel a konfliktusokat. Mindenesetre az SZDSZ-szel kapcsolatban töretlen az optimizmusa, a koalícióval kapcsolatban viszont már találhatóak optimizmusában törések.
Az egyik néző arra volt kíváncsi, hogy hogyan szólítanák meg azokat a vidéki konzervatív liberálisokat, akik most még nemet mondanak az SZDSZ-re. Kóka szerint egyszerűen csak nem kell őket elriasztani, felidézte a szerencsétlen „Jöjjön el az én országom” kampányt, amióta az SZDSZ-en maradt az egyház ellenesség bélyege.
Bizonyos témák visszaemelése is segíthetne: ilyen a polgárság, mint hagyományosan liberális érték, vagy a nemzetpolitika. A határon túli magyarok segítésére a határok - és lassan – a munkaerőpiac megnyitása is kiváló alkalmat biztosít. Itt Kóka kitért Orbán szerinte hibás lépésére, melynek az lehet a következménye, hogy elosztják a romániai magyar szavazatokat az RMDSZ és Tőkés között, így sajnos jó esély van arra, hogy senki nem jut be a magyarok képviseletében az Európai Parlamentbe.
A legfontosabb azonban az, hogy sok konzervatív (iberális) felfogású ember hozzáállása egyértelműen az, hogy kommunistákra semmi esetre sem szavazna. Ezért van különleges felelőssége az SZDSZ irányításának: meg kell változtatni a - róluk kialakult - szocik szatelitpártja képet.
További kérdések
Az egyik jelenlévőt az SZDSZ-MDF viszony alakulása érdekelte. Kóka válasza nem volt egyértelműen elutasítóaz MDF felé, bár kiemelte, hogy nehéz lenne az együttműködés, ugyanis nagy a két párt közti szemléletmódbeli távolság (legfőképpen emberi jogi kérdésekben). Kiemelte azonban az adókérdést, amiben közeli egymáshoz a két párt koncepciója. Említette, hogy folyamatos a párbeszéd az MDF-fel, sőt egyes képviselőkkel a Fidesz liberális szárnyából is. Neveket azonban nem mondott, úgy indokolván, hogy holnaptól megszűnne a párbeszéd velük, ha nyilvánosan elhangozna, hogy kikről van szó.
Az egyik kérdező Demszky lehetséges utódjáról érdeklődött. Kóka azt mondta, hogy még nincs stratégia, se jelölt, bár jövőre már ideje lenne bemutatni az erre alkalmas személyt. Annyit elárult, hogy folyamatosan keresnek: politikusok és politika határtevékenységet folytatók körében, és ígéretet tett arra is, hogy ha megtalálják, akkor sem fogják egy darabig elárulni, hogy ki a szerencsés jelölt. Mindenesetre belátta, hogy Budapest nélkül lőttek a liberális pártnak
Félreérthető üzenetek
Szóba került Horn Gábor nyilatkozata is (szívesen lepaktálna a Fidesszel, ha az Orbán-mentes lenne), ehhez az volt a közvetlen pártelnöki kommentár, hogy minden irányban nyitottnak kell maradni. Példaképként Hollandiát említette, ahol program alapján, forgószínpadszerűen működik a politika. Nincsenek bejáratott és meg nem változtatható pártkapcsolat-rendszerek.
A nyilatkozatot Kóka szerint félreértelmezték, ami kiváló alkalmat adott a szocialistáknak arra, hogy megsértődjenek, a Fidesznek meg arra, hogy rúgjon beléjük egyet. Még elmondta, hogy „Az a lényeg, hogy mi jön le, nem az, amit mondunk”, tehát sokkal jobban oda kéne figyelniük üzeneteik megformálására, hogy érthetőek legyenek (félre igekötő nélkül). A pártelnök utalt ezzel a Magyar Tudományos Akadémiával való – most már rendeződni látszó – konfliktusára is, ami ugyanilyen „önkifejezési” problémából indult.
Egyenlő távolság
Szemmel láthatóan a jelenlévőket a koalíciós viszony érdekelte a legjobban: van-e olyan határ,ahol azt mondják a liberálisok, hogy eddig és ne tovább? A pártelnök válasza röviden: "amennyiben a program kritikus mértékben nem teljesül, akkor elgondolkozunk. De kár lenne erre forgatókönyvet készíteni, a baj úgyis eljön magától." Hozzátette: folyamatosak a tárgyalások egyenként is a képviselőkkel, a politika ennek a művészete. Nem megállapítható, hogy milyen hatása lenne annak, ha az SZDSZ kilépne a koalícióból. Kritikus pontnak Kóka az egészségügyi reformot jelölte meg. Ezen további puhítás már nem lehetséges, mert az már a reform (és az egészségügy) működésének a rovására menne.
Valaki a közönség soraiból felidézte Demszky sokat vitatott „egyenlő távolság” szavait. Majd kiegészítette: "Ez kéne, és legyen jó nagy az a távolság."
