Mutyifüggelék
Mint azt október elején megírtuk az ÁPV Zrt. pert vesztett a Manager Magazin újságírója által indított perben. A per célja a Mátrai Erőmű eladásakor alkotmányellenesen titkosított szerződés nyilvánosságra hozatala volt. Kiderült, komoly kár érte az államo
2007. november 15. csütörtök 16:16 - Hírextra
1995 táján nem volt rózsás a költségvetés állapota, ezért az állam rákapcsolt a privatizáció tempójára. Stratégiai cégek előnyös feltételekkel eladók. Érdeklődni „Diszkréció” jeligére az ÁPV Rt.-nél - hirdethetett akkoriban Suchmann Tamás. Az év végére magánkézbe kerültek az erőművek, és a szolgáltatók azóta is nyereségesen működnek. A Mátrai Erőművet a német RWE AG vette meg. A vételáron túl 26 millió dollárt fizetett a cég, mert a titkos kiegészítésben ígéretet kapott arra, hogy bővítheti a kapacitását. Az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága ugyan már 1996-ban kifogást emelt, a szerződést végül az Orbán-kormány vizsgálta meg, és bontotta fel. Ezért fizethetett 30,16 millió dollárt. A parlamenti vizsgálóbizottság mellett az Állami Számvevőszék is vizsgálta szerződést, ugyan több törvénytelenséget talált, felelősségre senkit nem vontak.
A Manager Magazin szerkesztősége a Kovács István üzletemberről készített portréja közben figyelt fel a titkos szerződésre, aminek nyilvánosságra hozását az ÁPV Rt. „üzleti titokra” való hivatkozással tagadta meg. A lap egyik munkatársa ezután indított pert az ÁPV ellen. Ahogy az újságíró képviseletét ellátó Schiffer András (Társaság a Szabadságjogokért) a Fővárosi Ítélőtábla határozathozatala után írt cikkünkben elmondta: „A kért információkhoz való hozzáférés alkotmányos alapjog, az állami szerveknek kérésre mindenképpen, és egyes esetekben anélkül is nyilvánossá kell tenniük. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény az állami feladatot ellátó szervezeteknek az állami vagyon kezelésével, az erre kötött szerződésekkel kapcsolatos adatokat mindenki részére hozzáférhetővé kell tenniük.” A Fővárosi Bíróság az április 12-én hozott elsőfokú ítéletében a dokumentáció átadására kötelezte az alperest. Október 3-án a Fővárosi Ítélőtábla ezt megerősítette. A Manager Magazin átalakulása miatt a szerződést az Index közölte. Kocsis jóhiszeműségének vélelmét erősen aláássa, hogy amíg a szerződés aláírása idején az ÁPV vezérigazgató-helyettese volt és a szerződések rohamtempójú előkészítésének feladata rá esett, távozása után a kétes szerződést megkötő RWE alkalmazta.
Magyari Péter: Áramember
Manager Magazin, 2006/11.
[...]
Az energetikai szerződések megkötésére Kocsis egy új módszert talált ki, amely hatékonyságára több régi munkatársa is csodálattal emlékszik vissza. „Akkoriban az volt a gyakorlat, hogy kiírtuk a tendert, aztán bejöttek a pályázatok, üzleti tervek. Ezeket értékeltük, majd az igazgatóság elé vittük, ahol döntés született. Ekkor indultak csak meg a konkrét szerződéskötésről a tárgyalások, és hosszú hónapok alkudozása után vagy lett üzlet, vagy nem, és ha nem, akkor kezdődött az egész elölről. A Kocsis-féle novum viszont így nézett ki: Előzetes kvalifikáció után elmondtuk a lehetséges befektetőknek, hogy mi milyen szerződést akarunk, és jelezzenek vissza, hogy hol a probléma. Két ilyen kör volt, ahol minden nyílt lapokkal ment, ismerték egymás észrevételeit a pályázók. Ekkor lezártuk a vitát azzal, hogy a kialakult szerződéstervezeten már módosítani nem lehet. Minden jelentkező megkapta ugyanazt a szerződést, és csak nevet és árat kellett ráírniuk. A győztesnek pedig nyolc napon belül kellett fizetnie. ’95 végére befolyt a bevétel. Csak így lehetett ezt időben teljesíteni” – magyarázta az akkori szerződéseket az egyik szakember, aki közvetlenül Kocsis mellett dolgozott. Kocsis azóta is büszke erre az ötletre: „A closingot előrehoztuk és így már szerződéskötés előtt kialakult a szerződés szövege” – foglalta össze a technikát. A sietségre jellemző, hogy az energetikai privatizációról szóló szerződések jóváhagyását egy hirtelen összehívott, rendkívüli ig-ülésen, az MVM egyik főváros környéki üdülőjében hozták meg. Ezenkívül mindig az ÁPV székházában ült össze az igazgatóság. Az ülés egyik résztvevője szerint „kafkai volt, ahogy elszállítottak minket autókkal az irodából”. Egy másik forrásunk pedig úgy emlékezett, hogy Kocsis stábjában nem voltak megfelelő felkészültségű, nyelvtudással bíró jogászok, és ezt az előnyüket a külföldi partnerek a szerződések szövegezésekor ki is használták.
[...]
Forrás: www.managermagazin.hu
Pontokba szedve1. Az RWE megvásárolhatja az ELMŰ-t és az ÉMÁSZ-t. Ezzel a lehetőséggel élt is.
2. Az eladó garantálja, hogy a vásárló két új erőműblokkot is építhet, valamint felhasználhatja azokban a Bükkábrányban kitermelt lignitet.Az állam és az MVM azzal számolt, hogy a már akkor is dübörgőnek vélt gazdaság és az erőművek elöregedése hamarosan energiahiányhoz vezet. Bebizonyosodott, hogy nincsen így. Az erőművekre végül nem volt szűkség, ezért nem is épültek meg. A 2000 megawattos kapacitásbővítést később 200-ra mérsékelték. Az RWE-nek eközben papírja volt arról, hogy 800 megawattal bővítheti a kapacitását a Mátrai Erőműnek. A lignitbányát eddigre már megvásárolta, ahol a mai napig folyik a kitermelés, csak a tervezettnél kisebb mértékben. Az államnak ezen pont megszegéséért kellett kamatostul visszafizetni, a titkosított szerződésben tett ígéretek megszegéséért.
3. Az eladó vállalja, hogy az újonnan építendő erőművek termelte áramot rögtön a legolcsóbbnak számító és állami tulajdonú paksi erőműből származó áram után veszi meg az MVM.Ebben a pontban sikerült magának a főprivatizátornak kiherélni a magánosítás melletti legfőbb érvet, ami szerint a magántulajdon azért hatékonyabb az államinál, mert versenyhez vezet. A szerződésben garantált átvétel viszont a verseny halála. Más, nem szorosan a tárgyhoz tartozó kérdés, hogy ha az állam rossz gazda, akkor az eladott stratégiai vállalatokat miért vásárolták meg olyan cégek, amelyek állami tulajdonban vannak. Más államéban természetesen. Egy biztos, a magyar állam tényleg rossz gazda. Például elad olyat, amit inkább visszaállamosítani szokás, mint a nyilván „kádárizmussal fertőzött” közgondolkodású Kalifornia állam az egészségbiztosítási rendszert.
4. Az eladó biztosítja a bükkábrányi lignitbányára vonatkozó bányászati és vízemelési jogokat. Az ÁSZ vizsgálata szerint ez a pont határozottan törvénybe ütközik. A kormány nevében az ÁPV Rt. kötötte a szerződést, úgy hogy semmiféle döntési jogköre nincsen, sem a bányászati jogok, sem a környezetvédelmi előírások terén. Magyarán olyanba ártotta magát ami nem tiszte, sőt.
5. Az eladó garantálja, hogy a Mátrai Erőmű lignitbázisú fejlesztésének ügyében együtt szavaz a vásárlóval. Az MVM továbbra is résztulajdonosa maradt a bányának, tehát nem csak a tulajdonrészt, de a döntés jogát is eladta az állami cég az RWE-nek.
6. Az új blokkok építése miatt módosítható az üzleti terv.Azaz, a vásárló módosíthat azon amit eredetileg benyújtott.
1999-ben az Állami Számvevőszék törvénysértőnek találta a kiegészítést. Megállapításai szerint az ÁPV Rt. nem járhatott volna el az állam képviselőjeként, vállalásai a „hatályos magyar jogszabályokkal nem álltak összhangban” és „a megállapodás megfogalmazásának módjával mindkét fél arra törekedett, hogy a konkrét szándékok ne legyenek egyértelműen kinyilvánítva".
Kocsis jelenleg a Magyar Villamosművek vezérigazgatója. Ilyen minőségében újra tárgyalhat az RWE-vel a magyar energiaszektor további liberalizációjáról.