… ha tudnánk

Ha elértük a nyugdíjkorhatárt, ami jelenleg hatvankét év mindkét nem esetében - és rendesen fizettük a nyugdíjat -, választhatunk: nyugdíjjáradékot kérünk - tehát havonta egy-egy meghatározott, a fentiek alapján kiszámított összeget - vagy pedig a korábban befizetett, összegyűjtött pénzből és a magánnyugdíjpénztár befektetéseiből származó egyösszegű kifizetésre tartunk igényt. A nyugdíj mértéke alapesetben a havi átlagkeresettől és a szolgálatban töltött idő hosszától függ: ha valaki a nyugdíjkorhatár elérésekor tíz év szolgálati idővel rendelkezik, részére a havi átlagkereset 33 százaléka állapítható meg. Az így kapott összeg tíztől huszonöt éves szolgálati időig évi 2 százalékkal; huszonöttől harminchat éves szolgálati időig évi 1 százalékkal; harminchat évnyi szolgálati időtől pedig minden további év után 1,5 százalékkal emelkedik. Ez az összeg a fenti számítás alapján sem lehet kevesebb az évente megállapításra kerülő legkisebb összegnél, amely 2004-ben 23200 forint, 2005-ben 24700 forint, 2006-ban 25800 forint volt, 2007-ben pedig február 14-ig 26830, február 15-étől 27130 forint havonta. Ez nem túl sok; de a fent taglalt „egyre kevesebb ember tart el többet”-tendenciát figyelembe véve az sem biztos, hogy ennyi pénze lesz ránk az államnak, mire megöregszünk.

2050 Nyugdíj-odüsszeia

Tekintsünk előre az elkövetkezendő negyvenhárom évre: jelenleg a Föld 10 százaléka idős, azaz hatvan év feletti - Európában ez a szám 1900-ban tíz, 2005-ben harminc százalék volt, a jóslatok - vagy inkább a társadalom öregedésének mértéke - szerint 2050-re negyven százalék lehet. Magyarországon a tizenkilencedik század végén az idősek a társadalom hét, 1920-ra kilenc, 1960-ra tizennégy, 2001-re pedig huszonegy százalékát tették ki. A folyamat gyorsulását jelzi, hogy 1880 és 1920 között még csak két, 1920 és 1960 között öt, 1960 és 2001 között már hét százalékponttal emelkedett az idősek aránya. Az elmúlt évben a fiatalok - a húsz éven aluliak - száma huszonhétezerrel csökkent, az időseké pedig tizenkétezerrel nőtt. Ha folytatnánk a sort, és kiszámolnánk, hogy fog alakulni a népesség száma a 2050-es évig, mennyivel lesznek többen az idősek és kevesebben a fiatalok, valamint mindehhez még az inflációt is hozzáadnánk; nevetséges összeg jönne ki havi nyugdíjjáradékként. A jövőbeni viszonyok mellett talán egy vekni kenyérre telne belőle. Az EU és egy magyar napilap közös felmérése pesszimistább: 2010-re jósolja a nyugdíjrendszer összeomlását; de mi maradjunk 2050-nél - a 2010 aggasztóan közel van.

Mivel a jövőben is az aktív keresők jövedelméből befizetett nyugdíjjárulékokat az ellátásban részesülőkkel elosztva kapjuk meg a járadék összegét, 2050-ben a mostaninál lényegesen kisebb összeget fogunk elosztani egy a mostaninál nagyobbal. A népességcsökkenés üteméből kiindulva - ha ez a trend az elkövetkezendő negyvenhárom évben sem változik -, 2050-ben hozzávetőlegesen 8 millió 573 ezren leszünk; amennyiben évi tizenkétezres és minden évben - a fogyás gyorsulására való tekintettel - ezerrel nagyobb népességcsökkenéssel számolunk. Ha valóban negyven százalék lesz az idősek aránya 2050-ben, 8 millió 573 ezerből számolva ez 3 millió 429 ezer embert fog jelenteni. A jelenlegi huszonhárom százalékban jelen lévő fiatalok csökkenését figyelembe véve - ami, ha az idősek számának növekedése arányában csökken, körülbelül tizenöt százalék lesz - megállapíthatjuk, hogy az aktív keresők, tehát a húsz és hatvan év közöttiek száma körülbelül 3 millió 858 ezer fő lesz.

Az infláció tovább fogja súlyosbítani a helyzetet, hiszen nyilvánvalóan több lesz az átlagkereset, de kevesebbet fog érni, mint a mai. Negyven-ötven évvel ezelőtt körülbelül 1400 forint volt az átlagfizetés, ami viszont nettó összeg volt, tehát adjunk hozzá negyven százalékot, és számoljunk 1960 forinttal. A mai 100 ezer ennek 51-szerese, tehát 2050-ben az átlagfizetés körülbelül 5 millió 100 ezer forint lesz. Ennek 8,5 százalékát fizetik be a polgárok mint nyugdíjjárulékot, tehát a jövőbeli 3 millió 858 ezer aktív kereső 1858 milliárd 414 millió 500 ezer forintnyi járulékot fog fizetni havonta. Ezt fogják elosztani a 3 millió 429 ezer idős között, így egy emberre 542 ezer forint jut majd. Természetesen ez csak egy fejtegetés, afféle jóslat, a jelenlegi mutatók, százalékok és összegek és azok változása ismeretében; de azért nem teljesen légből kapott. De most térjünk vissza az inflációra, és a bérek változása után becsüljük meg azt is, mennyibe fog kerülni egy kiló kenyér 2050-ben. Negyven-ötven évvel ezelőtt körülbelül három forint volt, ma kétszáz; tehát a régi hatvanhétszerese. Ha az infláció nem gyorsul, csak egyszerűen továbbra is létezik, ötven év múlva is számolhatunk ezzel a szorzóval, tehát, a kenyér 13400 forint lesz. Az 542 ezres nyugdíjból tehát negyven kenyérre futja majd, ma pedig a körülbelül negyvenezerből kétszázra. Azaz, ötödannyit ehetünk majd. Nem hangzik túl jól.