Douglas Adams felülmúlhatatlan író egyik regényében mesél a másvalaki problémája pajzsról. Ennek az a lényege, hogy az adott objektumot azért védi a találmány, mivel mindenki csak a saját problémájával van elfoglalva. Tehát másvalaki problémáit észre se vesszük.

Nem tudom, hogy politikusaink hallottak-e már erről, de úgy látom ők is feltaláltak valami hasonlót. Ugyanis egyre gyakrabban látom őket használni a „másvalaki disznósága” pajzsot, saját hibáik elrejtésére. A technika lényege az, hogy amint felszínre tör valamilyen korrupciós botrány, közpénzek tűnnek el politikusi zakókba, bekapcsoljuk a másik oldalt világító reflektorokat és előrángatunk tőlük valami jó zaftos mutyizást.

A Tocsikkal szinte jegyben jár a Happy End Kft neve, Zuschlag kapcsán pedig Szijjártóval próbáltak visszavágni. Valahogy mindenkinek a másik botrányai érdekesek. A mai napig érvel az ellenzék felé a kormány azzal, hogy ők se csinálták jobban, mikor hatalmon voltak, éppen ellenkezőleg.

Persze minden pártban és körülötte lehetnek a bizalomra nem érdemes egyének, a közmegvetés másikra hárítása azonban sokkal kényelmesebb, mint az önkritika gyakorlása. A technológiát nem egyedül a korrupciós botrányokban alkalmazzák, tetten érhető a szép, nagy kupolás épület nagytermében minden egyes nap.

Nagyon szép és dicséretes, hogy ennyire figyelnek egymásra, csak azt felejtik el, hogy amit a más elk…, elrontott, az még nem menti fel őket saját hülyeségeik alól. A magyaroknak nem jelentett megkönnyebbülést mondjuk Szabadi után Kulcsár. Sovány vigasz az egyre rosszabb minőségű felsőoktatást nézve, hogy ez nem egyedül Hiller hibája.

Amikor a Fidesz-KDNP népszavazást kezdeményezett, az általuk legigazságtalanabbnak minősített kormánylépésekről még senki nem számított akkora referendum dömpingre, mint ami elárasztotta az országot hónapokkal később. Ma már ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy mikor, hány kérdésben és tulajdonképpen miért is szavazunk.
Az MSZP az eredetileg sem kifejezetten áttekinthető - és néhol abszurd elemeket is tartalmazó - mizériára még rátett egy lapáttal. Jött az akárhány kérdéses kezdeményezés a köztisztaságról, a Gyurcsány csomag. Hetekig a népszavazáson röhögött az ország. Ne feledjük arról az intézményről van szó, ami kihangsúlyozottan az egyik legfontosabb intézménye a demokráciának, hiszen közvetlenül nyilatkozhat meg általa az „istenadta nép”. Ebből lett mára bohózat. Nem is beszélve arról, hogy hány millióba kerül majd az országnak a referendum lebonyolítása és hogy mekkora összegek mennek el a kampányra.

A kisgyermekek „de ő ütött először” színvonalán mozgó politikai közbeszéd helyett fontos, felelősségteljes politizálásra lenne szükség. Nem jó érv az egészségügyi reform bukdácsolására, hogy mások hozzá se mertek nyúlni, és unalmas a gazdasági helyzetértékeléskor még mindig az Orbán kormány hibáiból csemegézgetni. Több mint egy év távlatából szánalmasnak tűnik az őszödi beszéd rendszeres felemlegetése, de legalább ennyire lejárt lemez a Magyar Gárdával támadni a Fideszt, és a palackból kiengedett szellemet kárhoztatni.

Gyerekkorom óta azt hallom otthon, hogy hülyével nem érdemes vitatkozni, mert összetévesztenek vele. Ezzel szemben én úgy látom, hogy vitatkozni érdemes, csak ne hülyén. Nem mindegy hogy hogyan és miről. Nem ellenségként, hanem ellenfélként kellene csatározniuk a szavak és programok harcmezején. És semmi esetre sem ezen a szinten.



A magyar politikában a rendszerváltás óta nem működött konstruktív ellenzék a Parlamentben, ellenzék és kormány évről évre cudarabbul bánik egymással. Közben a koalíciós partnerek sem kímélik egymást. Nehéz eldönteni, hogy a szocialista hívek az SZDSZ-t vagy a Fideszt szidják többet. Vagy kideríteni a liberális párt szavazóiról, hogy melyik nagy párttól kapnak erősebb hidegrázást.

Közben az ország szépen lassan az élet minden egyes területén robog a tönk felé. Folytatódik az egymásra mutogatás. Politikai érdekek mentén szakad az ország. Illetve, ha még így lenne. Pontosabban kifejezve politikusok érdekei mentén szakad az ország.

Van Douglas Adams könyvében egy másik zseniális találmány: az univerzum legfélelmetesebb pszichikai kínzóeszköze a Telepszichopatikus Turbomixer. Ennek lényege, hogy az okításra szoruló delikvenst beleteszik a mixerbe és „mindössze egyetlen rövid pillantást kap a teremtés elképzelhetetlen végtelenségéből. Valahol az egészben van egy icipici jelzés, egy mikroszkopikus pettyen elhelyezett mikroszkopikus petty, amelyen ez áll: "Ez vagy te."

Jól jönne ez a szerkezet Magyarországon is. Belehelyezhetnénk a magyar közélet szemétdombján túrkáló kiskakasokat egyiket a másik után: rájuk férne némi arányérzék.