A buszok állnak, az élet megy tovább

Túsznak használják az embereket a tömegközlekedési dolgozók. Ezt lehet a leggyakrabban hallani a párizsi utcákon. Az élet azonban nem állt meg a francia fővárosban, ahol a sztrájkokhoz szokott társadalom már megtanult alkalmazkodni a fennakadásokhoz. A hírműsorokban pedig a hideg időjárás már megelőzi a sztrájkról szóló információkat.

A városi autóstopot a szolidaritás legfőbb jelenként a három hétig tartó 1995-ös sztrájk idején fedezték fel maguknak a párizsiak. Tizenkét évvel később a közös autózást utaskereső internetes oldalakon szervezik meg az egy irányba közlekedők. Sőt, a taxisok is hajlandóak útközben több embert is felvenni autóikba, ami normál napokon szigorúan tilos. De mivel autóval szinte lehetetlen haladni a véget nem érő dugókban, az elmúlt napokban a közös motorozás jött divatba. Az alkalmi párok a munkahelyeken szerveződnek: a gáláns férfiak kolleganőiket reggel a ház előtt bérmotoron várják.

A legtöbb munkahelyen előre felkészültek a lehetetlen közlekedési viszonyokra. Az egyik legnagyobb francia kozmetikai cég székházában a bejáratánál kihelyezett faliújságon hirdetnek azok, akiknek autójában van szabad hely reggelente és szívesen vesznek fel kollegákat útközben. A székházhoz közelebb lakókhoz beköltöztek a messzebb lakók, sokan a sztrájk alatt szabadságot vesznek ki, vagy egyszerűen otthonról dolgoznak és telefonon tartják a kapcsolatot a munkatársakkal. Van olyan kórház és szálloda, ahol helyben szobát adnak a reggeli műszakban dolgozóknak, hogy azok a munkahelyükön tölthessék az éjszakát.

Az idei tömegközlekedési sztrájk vitathatatlan nyertese a július óta működő bérbicikli-hálózat. Napi 160 ezer alkalommal veszik igénybe a párizsiak a közel 20 ezer bérbiciklit, amelyeket egyébként a magyarországi Tószegen szereltek össze. Annak érdekében, hogy folyamatosan legyen bérelhető kerékpár a több mint ezer parkolóban, a túltelített helyekről kisteherautókon szállítja át a szolgáltatást működtető cég a kerékpárokat az üres tárolókba.

Az 55 éves spanyol származású José a főváros egyik legsűrűbben lakott kerületében működteti zöldséges boltját. A közvélemény többségéhez hasonlóan nem ért egyet a sztrájkolók követeléseivel. Szerinte a vasutasoknak manapság már nem olyan kemény a munkájuk, mint évtizedekkel ezelőtt, ezért nem is jogos számukra a korkedvezményes nyugdíj fenntartása. "Sarkozy megmondta előre, hogy reformok lesznek, végig is kell vinnie azokat" - mondja. Ugyanakkor megértő is: "mindenki tudta, hogy a sztrájk benne van a pakliban, ki kell várni szépen". Boltjába a sztrájk alatt is minden hajnalban rendesen érkezik áru, de otthonából a szokásos félórás metrózás helyett három órát kocsizik reggelente és ugyanannyit este hazafelé. Annak viszont örül, hogy a szokásosnál többet gyalogló párizsiak gyakrabban térnek be hozzá a sztrájk alatt.

A 32 éves Pierre-Yves óraadó egyetemi tanár úgy látja, hogy külön kell választani a sztrájk céljait és módszerét. A sztrájkolók követelései vitathatóak, de mivel a médiát teljesen egészében lefoglaló Sarkozyvel szemben az ellenzék tehetetlen, szerinte jól teszik a szakszervezetek, hogy sztrájkkal hallatják végre hangjukat. A sztrájk idejére az állami egyetemeken lemondta óráit, de egy magán felsőoktatási intézményben ezt nem tehette meg, s ott fizetik is minden taxiköltségét.