Az ominózus kizárás, a Fidesz-MDF viszony, és az elnök bon motja

Képviselő úr, kezdjük ott, hogy önt 2004 szeptemberében kizárták több társával együtt az MDF-frakcióból. A bíróság azonban másodfokon szabálytalannak minősítette ezt, és kártérítésre kötelezte az MDF-et, Herényi Károly frakcióvezetőt pedig nyilvános bocsánatkérésre szólította fel. Mi történt azóta?

Végrehajtást kértünk a fővárosi bíróságtól a bocsánatkérés és a sajtótájékoztató elmaradása miatt. Egyébként a pernek jogerősen befejezett részétől függetlenül van még folytatása, tehát a tényleges kárunkat, a biztossági és egyéb tisztségekből adódókat még nem tisztázta a bíróság, vagyis még el fog tartani egy darabig az ügy. Így fogják vinni Dávid Ibolyát a sajtótájékoztatóra.
(Mutat egy karikatúrát, amin egy öltönyös alak a hóna alatt cipeli az MDF elnökasszonyát.)

Mit gondol, miért nem akarja az MDF teljesíteni a bíróság döntését?

Herényi, aki nagyszerű jogásznak tartja magát, azt mondja, azért nem tesznek eleget a döntésnek, mert a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak felülvizsgálat kérelemmel. Egyébként harmadszor fordulnak már oda. A bíróság nálunk egy ilyen kényelmes intézmény, nem mennek utána az adósoknak. Az egész ügynek az a lényege, hogy ők azt hitték, bebújhatnak az országgyűlés mögé. Sajnos Szili Katalin és az ügyrendi bizottság akkori összetétele elég sokat segített neki, de ne menjünk bele a részletekbe. Sok ilyen hiba van a törvényben és a házszabályban, többek közt nem lehet perelni az Országgyűlést. Például, ha az Országgyűlés olyan döntést hozna, hogy egy képviselő nem tesz eleget az összeférhetetlen tisztségei megszüntetésének, és ezért megfosztja mandátumától, ez ellen a Magyar Köztársaság bíróságához nem lehetne fordulni. Mi nem akarjuk az ügyet ezzel húzni, majd felvetjük ezt a kérdést is, ha vége lesz a kizárási pernek.

Tovább göngyölítve a történteket, ön több hónapnyi független képviselősködés után átült a Fidesz frakciójába.

A függetlenség jól hangzik, de nagyon rossz dolog a képviselői munka szempontjából: nincs felszólalási lehetőség, csak mikroszkopikus méretekben. Van most is egy független képviselő, Gyenesei István, itt az irodája mellettem, ő egy-két percet tud egy költségvetési vitában felszólalni.

Egyértelmű volt, hogy a Fideszben folytatja pályafutását?

Persze, hiszen frakciószövetségben voltunk a Fidesszel, együtt indultunk a választáson, csak Dávid Ibolyáék erről elfelejtkeztek. Bele is görcsöltek a szerepükbe. Azt mindenesetre elintézték, hogy ne legyen Tarlós polgármester, legnagyobb teljesítményük volt ez. Visszatérve: egyhangú döntéssel elfogadta a Fidesz a csatlakozási szándékomat, így ott folytathattam a munkámat. Ez nem okozott különösebb törést, mert mindig ott volt a nevem mellett a Fideszé is, amikor megválasztottak képviselőnek. Tehát ez nem egy identitás- vagy paradigmaváltás volt. Tulajdonképpen 1990-ben sem volt rossz kapcsolatom a Fidesszel, habár ellenzékben voltak. 1994-től kezdve pedig minden együtt történt. Amikor Fodor Gáborék elmentek, illetve már a taxisblokádtól kezdve egészen más álláspontja volt a Fidesznek, mint az SZDSZ-nek, alkotmányossági és egyéb kérdésekben is. Azt hiszem, nemcsak a magam nevében mondhatom, hogy akkori kormánypártként sosem haragudtunk a Fideszre.

Ugyanakkor a közvélekedés az, hogy akkoriban a Fidesz az SZDSZ fiókszervezeteként működött.

Nem volt igazán így. Személyi összefüggések voltak, és főleg a választások előtt, az Ellenzéki Kerekasztal idején, amikor a Fidesz félt, hogy a magas parlamenti küszöb miatt esetleg nem kerül be. A népszavazás azonban felhozta őket, így ez a probléma megszűnt. Parlamenti munkánk során azt tapasztaltuk, hogy a Fidesz első négy éves tevékenysége megkülönböztethető volt az SZDSZ-étől, legalábbis az engem érintő ügyekben.



A mai Fidesz esetében viszont már messze nem a parlamenti bejutás a kérdés, hiszen a jobboldalon nem is maradt szinte senki önökön és az MDF-en kívül. 1990 óta jelentősen leszűkült a pártpaletta. Ez az „egy a tábor egy a zászló”-gondolat, és a gyűjtőpárti szerep biztos, hogy helyes?

Nem egy a zászló, hat vagy hét szervezet van itt, már egy szövetségről van szó. Ez az elnök úrtól egy jó bon mot volt, de tudjuk, hogy épp ő az, aki súlyt helyez arra, hogy legyen itt kisgazda, legyen Nemzeti Fórum, és legyen egyéb olyan szövetségi tagunk, ami egy nagy néppárthoz kell.